Alapvetően feeder horgász vagyok, de a januári tóparton ücsörgéstől hamar ráfagy az arcomra a mosoly. Ilyenkor a másik nagy szerelmem a felszíni vagy felszín közeli csukázás kerül elő. Látványosságban talán csak a legyezés múlja ezt a módszert felül. Aki egyszer kipróbálja, örökre rabja marad. Ha ennyi ösztönzés nem lett volna elég, még itt a portálon is azt a gumihalat lehet tesztelni, amit azóta akarok kipróbálni, mióta láttam a bemutató videóját.
Szóval irány a tó! A 31-es úton haladva már azt tervezgettem melyik nádöblöt fogom elsőnek vallatni. Az autó hőmérője tartósan 0 fokot mutatott, de a nap szikrázóan sütött, mi baj lehetne? Hát lett! Ez a kép fogadott:
A nyári „tuti” hely jég alatt.
1-2 centi vastag jég szinte mindenhol. Az evezést el is felejthettük. Egy vastag faággal tudtuk csak tolni a csónakot, ami az orrával törte a jeget. Nem véletlenül írok többes számban, Norbi barátomat kísértem el ezen a napon, aki a felszín közeli csukázás igazi nagymestere. Saját bevallása szerint is évi 120 napnál is többet szentel ennek a módszernek.
Az alap elképzelés az volt, hogy a halasnak ismert helyeket felkeressük, Ő a megszokott nyerő csalikkal, én pedig a tesztalannyal a Savage Gear Soft 4Play Fire Tigerrel dobálok.
Ezt annyiban módosítottuk a jég láttán, hogy oda dobunk, ahol csobban a csali, és nem koppan.
Minden nyílt vízterületnek örültünk.
A gumihal kialakítása eltér a megszokottaktól. A törzsén két erőteljes bevágás található, a farka pedig meglepően kicsi. Mozgás közben persze ezek a jellemzők értelmet nyernek. Szárazon a teste nyiklik-nyaklik (nem tudok rá jobb szót). Vízben pedig, még egyenletes bevontatás mellett is, kétrészes wobblereket megszégyenítően kígyózik. Ha apró rángatásokkal törjük meg az egyenletes vontatást, képes 180°-ban visszafordulni, igen látványos.
Nyiklik-nyaklik.
Horogként a tűhegyes Daiwa Bassers Worm SS-t használtam 3/0-s méretben, amelynek hegye tökéletesen elrejthető a gumihal hátán lévő nyílásban. Az ólomfejes jighorgok túl nehezek lettek volna a vízinövények feletti 30-50 centis vízmélységhez. Csupán egy 0,3 gr-os sörétólmot csíptettem a horog szárára:
Harcra készen.
Nem szeretném a délelőtti pecánkat túlfilozofálni, de nem fogtunk semmit, semmivel sem. Még egy árva ráúszásunk sem volt. Bízva a nap jótékony hatásában, délutánra „napoltuk” a csukázást, és egy jó ebéd mellett bizonygattuk egymásnak, hogy a délután csak jó lehet :)
A délelőtt csónakkal feltört sáv délutánra kiolvadt.
Immár jóllakva toltuk be a csónakot, és egész nagy kiolvadt területeket találtunk. Sodortattuk magunkat a széllel, hogy ne kavarjuk fel a kristálytiszta vizet. Már rég nem tartottam magam ahhoz az elhatározáshoz, hogy a Soft 4Play-el dobáljak, csak halat akartam fogni. Mindent kipróbáltam, de ott folytattuk, ahol délelőtt abbahagytuk.
1 óra elteltével raktam csak fel a kis „nyiklő-nyaklót”. 4-5-öt dobhattam vele, amikor egy rövid tolóhullámot elnehezülés követett. Mire felfogtam mi történt, már csak a felszínen forduló csukahátat láttam. - Konkrétan elfelejtettem berántani. - Reménykedtem, hogy nem szúrta meg a száját az egyébként is rejtett horog. Kicsit túldobtam az előző akció helyén, hogy a csali felvegye a kígyózó mozgást, a halhoz érve kettőt belepöcköltem a bot hegyével. Bumm, a másodikra határozott rávágás. Méretéhez képest jól küzdött. Igaz, nem tudta a fejét bedugni a vízinövény alá, a felszínen hasított fárasztás közben. Talán kiló körül lehet, de megtört a jég!
Felszíni harcos
Ezt a helyet nem erőltettem egy darabig, mert a csuka szétcsapkodta a vizet.
Az olvadó jég és a víztükör határa lehet még jó ilyenkor. A technika lényege, hogy rádobok a jégre, és óvatosan bepottyantom a vízbe. A nagyobb csobbanás, a nyári időszakkal ellentétben, ilyenkor már riasztólag hat. Innen kaptam a következő elnehezülést. Hagyta magát kivontatni, majd szépen felfeküdt a vízre. Kicsit nagyobb, mint az első. Tarkófogás, majd gyors horogszabadítás és már ment is vissza.
Engedelmesen felfeküdt.
Norbi barátomnak közben volt egy lekövetése. Métereken keresztül jött a tolóhullám a twister farkkal tuningolt Minow Spoon után. Az oly gyakran verhetetlen csali most érintetlen maradt.
Az én következő ütésem, is a Soft 4Play-re jött. Tudom, hogy nem látszik a képen, de nagyon örültem ennek a halnak is :)
A mogorva tekintet az időnek szól, nem a halnak.
Visszafele menet még rápróbáltam az első kapás helyére, jó döntés volt! Az akadás tökéletes, megvolt az aznapi legkisebb egyben utolsó hal.
Tökéletes akadás.
Természetesen C&R!
Ha össze kellene foglalnom a tapasztaltakat, egy összetett csalit ismertem meg, ami a bevontatás függvényében változtatja a tulajdonságait:
- Gyors bevontatásnál talán a kétrészes wobblerekre hajaz legjobban a mozgása.
- Szakaszos bevontatásnál, pöckölgetésnél a Slidereket idézi, csak jobban kifordul a menetirányból.
- Emelgetésnél pedig a drop-shot csalikra jellemző mozgást végez.
Természetesen ezek variálhatósága az igazi érdeme.
Kipróbáltam, hogy hogyan mozog, ha nem a hátán, hanem az oldalán vezetem ki a horgot, de ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kevésbé variálható, és a vízinövényt is összeszedi.
A tapintásra puha csali meglepően tartósnak bizonyult. 4 csuka után nem látható külsérelmi nyom a testén, csupán fél szemére megvakult :)
Fél szemre vakon.
Gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a tesztet, mert elég gyér volt a fogás mind méretben, mind darabszámban. Viszont, ha a másik irányból közelítem meg, csupán ezzel a csalival sikerült halat fognom ezek között a nehéz körülmények között. Lehet, hogy olyan napon, amikor „mindenre” megy a hal, közel sem ilyen kontrasztos az eredmény.
Nem szeretnék meggyőzni senkit, hogy ez a legjobb, legszebb, legfogósabb, stb…
Azt viszont megfogadtam, hogy a 4 - 5 alap csalim között helye lesz ennek a guminak.
Utójáték: Norbi barátom hívott másnap, hogy kiolvadt az egész tó. Délelőtt kb 10 akciója volt, ebből 5-öt meg is fogott, köztük egy 3 és egy 4 kilósat. Részéről ezzel kijavítva az előző napi betli :)
írta:
Kurucz Dávid
A termékek az áruházunkban itt találhatók:
Savage Gear 4Play gumihalak katt ide a termékért
Daiwa Bassers Wormhook katt ide a termékért
