egy marék komposzt
Semmi tudatos magatartás nem volt ebben a lépésben, egyszerűen nem akartam, hogy hanyagságom miatt értelmetlenül pusztuljanak el élőlények. Mostani kis elmefuttatásom azért osztom meg az olvasókkal, mert - azért minden horgász témájú szakirodalmat olvasgatva - úgy látom, hogy a trágyagiliszta újra reneszánszát éli, és a horgon kívül, előszeretettel használják manapság az etetőanyagban is. Amikor pedig egy horgászathoz már nem csak a horogra való mennyiséget kell beszerezni, komoly megtakarítást jelenthet, egy a következőkben részletezésre kerülő házi trágyagiliszta tenyészet. Nem is szólva arról, hogy a horgászatból megmaradt egyedeket ezek után nem kell a parton elengedni, vagy rosszabb esetben a műanyag dobozkákban a kényszertárolás alatt ledögleszteni. Horgászat után a maradékot visszaönthetjük a gilisztatenyészetbe.
Véletlen felfedezés
A gilisztamentési akciót már régen elfeledve, egy újabb véletlen vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy a trágyagiliszták „betelepítésével” egy gilisztatenyészetet hoztam létre akaratlanul. Az előzőkben említett komposztládába az egyik szomszéd levágott Thuja darabokat dobált, melyek illóolajat tartalmaznak, ezért lebomlásuk rettentő lassú. Tudtam, hogy el kell távolítanom a nem kívánatos örökzöld hulladékot, de a kivitelezésig legalább másfél hónap telt el.
a tetthely
Mire cselekvésre szántam el magam, a thuja darabokat már be is temették a jófajta konyhai hulladékok. Gumikesztyűvel kezdtem a fonnyadó saláták, és krumplihéjak közül kitermelni a nem oda való hulladékot.
mindent bele!!!…azaz mégse mindent! állati fehérje, csonthéjas, és tűlevelű ne kerüljön a komposztba
Egyszerre csak egy olyan réteghez értem, ahonnan megannyi vörös trágyagiliszta bámult rám méltatlankodva. Értetlenül álltam a felfedezés előtt, mert a kisebbik komposztláda szétszedésekor - amikor különböző gilisztás dobozokkal felkészülve álltam neki az ásatásnak - egy-egy nyamvadt rózsa gilisztán kívül semmi sem igazolta túlfűtött giliszta lelőhely elvárásaimat. Igen ám, de azt a ládát nem oltottam be a „törzsállománnyal”.
a nyugodt felszín alatt ezerrel pörög az élet
Felfedezésem után gyermekes izgalommal néztem át mind a komposztkészítés, mind a gilisztatenyésztésről szóló írásokat. A mélyreható irodalmazás ellenére, megkímélem az olvasót, és nem kezdek bele semmilyen nagylélegzetű értekezésbe a témákat illetően. Egyrészt nem gondolom, hogy én lennék a legautentikusabb a témában, másrészt viszont hiszem azt, hogy másnak sem jut nálam több ideje, és szorgalma mindent az előírásoknak megfelelően követni. Legkézenfekvőbb megoldásként egyszerűen leírom a kertünkben már bevált „gilisztatenyészet” kialakítását.
Kell egy komposztláda
A komposztláda ötlete nálunk 5 éve merült föl kizárólag környezetbaráti, majd később költségcsökkentő célzattal. A 4 lakásos társasház lakói teljes egyetértésben úgy döntöttek, hogy a konyhai hulladékot nem akarják a szeméttelepre deportálni, hanem későbbi felhasználás igényével, a kert sarkában elhelyezett műanyag komposztládában tárolják. A konyhai hulladék új tárolási helye miatt hamar szembesültünk azzal a pozitív eredménnyel, hogy egy kuka bérletét vissza tudtuk mondani, és a kertben keletkező lomb, és zöldhulladékot sem kellett zsákokba rakva pénzért elszállítatni. A körülbelül 200 literes komposztláda egy év alatt megtelt, és bár nagyon jó irányú bomlási folyamatok indultak el benne, hamar bebizonyosodott, hogy a 300 m²-es kert fűnyírással keletkező zöldtömegét nem képes pufferelni. Sebtében megépítettük a raklapokból álló 1 m³-es új komposztládánkat, melyet azért tudok ajánlani mindenkinek, mert rettentő olcsón kivitelezhető, és anyaga miatt valóban környezetbarát. Az építéséhez 7 db fa raklapot használtunk fel. Bár építményünknek 5 oldala van, azért kellett mégis a hét raklap, mert az általunk beszerzett raklapok deszkái között túl nagyok voltak a hézagok. A két fölös raklap deszkáit felhasználva meg tudtuk szüntetni a nagy hézagokat, így alkalmassá vált a láda a legapróbb konyhai hulladék megtartására is. Talán annyi változtatást eszközölnék építményünkön, hogy a frontális oldalán a palánkokat nem függőlegesen, hanem a komposzt mennyiségének növekedésével fokozatosan, és vízszintesen építeném föl. Így nem kell hónaljig belemászni kívülről a hatalmas ládába, egy marék giliszta kiszedéséhez akkor, amikor még kevés szerves anyag van a ládában.
A komposztkészítéssel foglalkozó irományok nagy terjedelemben foglalkoznak a helyes C/N (azaz szén, nitrogén) párossal, melynek helyes értékét a 25:1 arányában adják meg. El lehet képzelni, hogy egy társasházban hányan voltak erre az arányra tekintettel. Sehányan! A gilisztákat sem zavarta nagyon a profizmusunk hiánya, és most, hogy a 2. láda is megtelt, és kitermeltük a jófajta zsíros komposztot, nem gondolom, hogy túl nagy hibát ejtettünk.
Emeletes ház
A megtelt láda kibontása további előnyökkel is kecsegtet.
szerkezet
A trágyagiliszták ugyanis csak a legfelső bomló-rothadó rétegben érzik jól magukat, ahol a komposztálódott föld található már csak elvétve fordulnak elő. A giliszták alatti rétegben a cserebogár pajorok laknak, (ebben a térfogatban vagy 40-50 db is) melyeket szintén fel lehet használni csalinak, de az igazi csemege alattuk található. A legalsó réteg a lótücsköké, (ismertebb nevükön lótetű) melyek valódi harcsa csemegéknek számítanak, na persze abban az esetben, ha a lapát dévérek hagynak valamit belőlük. Érdemes tehát a lótetűk tárolására rendszeresített 20-25 rekeszes gyufásskatulya várral megkezdeni a komposzt kitermelését. A komposztláda megbontása egyébként esetünkben 4 évenként következik be, tehát nem kell tartani a gyakori kerti-munka igénytől.
Konyhai hulladék gyűjtése
A történet egyetlen apró kis szépséghibája lehet a hulladékok ideiglenes konyhai tárolása. A fölösleges növényi részeket maximum egy hétig gyűjtögethetjük a lakásban anélkül, hogy a finoman erjedő anyagra ne jelennének meg a muslincák. Ez a tény önmagában csak abban az esetben válik zavaróvá, amikor nyári fröccsözgetések közben a kis rovarok vonzóbbnak találják a szájunkból kipárolgó nedű illatát, mint a karalábé, a répa, és a zeller egyvelegét. A probléma megoldása a kávézók számára adott. A kávézacc ugyanis azon túl, hogy komposztálható, még nagyon jó nedvszívó, és szagtalanító hatású is, így a konyhai gyűjtőedénybe keverve elkerülhető a túlzott szagok és a nem kívánatos szárnyas rovarok megjelenése. Véleményem szerint azonban a mai átalakuló, fenntarthatóvá idomuló világunkban, egy két apró rovar ne tartson vissza senkit a gilisztatenyésztéstől, aki kertes házban lakik, vagy kerttulajdonos, bátran vágjon bele a komposztláda megépítésébe.
Medgyasszay Csaba
