Spiccbottal a Tiszán

Immár harmadik éve, hogy augusztusra a Tisza egészen alacsony vízállásokat produkál. Szinte minden év egy újabb negatív rekordot hoz magával. Sokan ilyenkor temetik a horgászatot, viszont vannak, akiknek ezek az időszakok egészen új távlatokat nyitnak. Ők (akik közé én is tartozom) egész évben partról próbálkoznak. Magasabb vízállás esetén felénk a Tisza partról majdhogynem horgászhatatlanná válik. Ami pedig az úszós horgászatot illeti, még a gondolatával is kár játszadozni.

De nem úgy most! Ilyenkor rengeteg partszakasz válik kitűnő úsztatós pályává, legyen az spicc, bolognai vagy akár rakósbot. A módszerek közötti választást szinte csak az határozza meg, hogy az adott hely megközelíthető-e autóval. Ha igen, sokan nyúlnak a rakóhoz, de ha mégsem (és sajnos a part nagy része ilyen) marad a minimális felszerelés és a spicc vagy a gyűrűsbot.



Az elmúlt években megfigyelhető tendencia, hogy a városi szakaszon a karikakeszeg vált az uralkodó halfajjá. Sajnos, a többiek így lassan kiszorultak. Egyre ritkábban hallani dévérekről, jászokról. Sőt, mára már a nemrég még domináns bagolykeszeg is csak mutatóban van jelen. Na de annyi baj legyen! Agresszív táplálkozása folytán nagyon jól horgászható a karika is. Ha valaki nem veti meg, és kimondottan rájuk utazik, általában rövid idő alatt is nagy mennyiséget zsákmányolhat belőlük. Szerencsére ezek a halak nem válogatnak és bármilyen partszakaszon jelen vannak. Így jóformán szabadon választhatunk, hogy milyen jellegű vízre szeretnénk leülni. Ugyanolyan jók a sekély, húzósabb részek, mint a lassú, mélyek. Az egyetlen zavaró tényező, hogy a halak mérete elég vegyes képet mutat, ami nagyjából 3 és 40 deka közötti példányokat takar.



Egyik reggel egy mély vizet rejtő kövezést szemeltem ki magamnak, ami ugyan egészen jól megközelíthető autóval is, de a horgászatra szánt pár órára nem éreztem szükségét, hogy a rakózáshoz szükséges cuccokat lecipeljem. Mivel a lábam alatt is majdnem öt méter volt a víz, nem kellett túl hosszú botot választanom, így egy hét méteres pálca mellett tettem le a voksom. A botválasztáshoz nagyban hozzájárult a meder rajzolata, ugyanis itt a parttal párhuzamosan egy árok húzódik, és minél beljebb haladunk, annál sekélyebb a víz. Egy nyolcméteres bottal már túl is horgásztam volna rajta, viszont én mindenképp a mély részt szerettem volna próbálni.



A sodrás nem volt túl erős, egy 8 grammos úszót éppen elégnek tartottam ahhoz, hogy a folyásnál lassabban lehessen vezetni, és ha néha erősebben visszatartottam, akkor sem feküdt ki a felszínre. Személy szerint sokkal jobbnak tartom a fordított csepp vagy répa alakú úszókat, mint a duci formákat. Bolognai és spiccboton szinte csak ilyeneket használok. A szereléket 18-as főzsinórral szereltem, amire 16-os előke került. A várható halak mérete messze nem kívánt volna ilyen vastagságot, viszont nem szerettem volna a 10-15 dekás halak merítésével bajlódni, illetve a karikák sem a finomságukról híresek. Annál többet nyom a latba a jól megválasztott horog formája és mérete. A gyors kapások utoléréséhez egy 14-es méretű, hosszúszárú és köríves öblű horgot ítéltem jónak.





Az úszó súlyozásánál nem használok cseppólmot. A sörétekből kialakított ólmozás sokkal szélesebb körben variálható, és lágyabban vezethető a nagy főólmos szerelékkel szemben.

Biztos voltam benne, hogy a halakat nem nagy távolságról kell a helyemre csalogatni. Az alapozásnak bedobott 5-6 kétkezes gombóc épp elég volt arra, hogy a szétszórtan úszkáló keszegeket az etetésemre rendezzem. Az etetőanyag alapját 3 kilónyi tapadós, barna színű, durva szemcséjű keverék alkotta, amit fél zacskó pv1-gyel tettem még tapadósabbá. Nehezítésként 4 kiló agyagot tettem hozzá. Hogy még tartalmasabbá tegyem, egy kiló főtt búzát kevertem bele.



Csontit szinte csak horogra használtam, mivel a tapasztalatok azt igazolták, hogy a túl sok élőanyag elaprózza a halak méretét. A nagy mennyiségű alap helyett sokkal fontosabb, hogy az ráétetést ütemesen végezzük, hiszen így lehet nagyjából egy pontra rendezni a halakat. Ha az etetésnek nincs meg a megfelelő ritmusa, a keszegek fel-alá járkálnak az úsztatási szakaszon és mindig máshova tolódva itt is, ott is lesz egy-egy kapásunk. Ha viszont eltaláljuk az épp szükséges ütemet, jól megfigyelhető, hogy a kapások zöme nagyjából ugyanott következik be. Illetve így a halak méretét is tudjuk valamennyire befolyásolni. Helyzetemben a gombócok becsapódásától számított kb 2 méterre többnyire az apróbb halak jelentkeztek, míg az úsztatás utolsó harmada adta a legstabilabban a nagyobb átlagsúlyú karikákat.





Persze ehhez elengedhetetlen, hogy a gombócok ugyanott érkezzenek a vízbe, aminek a helyét most a vízre merőlegesen tartott bot spicce jelentette.

Csodák ezen a reggelen sem történtek. Megannyi karika közé egyetlen vízközt vadászó garda tudott beékelődni. Már megszoktam, hogy a zsinórszaggató halak egy ilyen jellegű horgászat során elmaradnak. No de sokakkal ellentétben ezen bánkódok a legkevésbé. A két és fél óra alatt összeszedett 6-7 kilónyi keszeg gondoskodott arról, hogy jól induljon a napom.





Galambos Sándor
Profi Horgászbolt
Szolnok