Eközben folyamatosan figyeltem a víztükröt is, hátha elárulják a halak, hogy merre keressem őket. Egy nádfal melletti sáv volt a legbiztatóbb, amit spiccbottal is elérünk. Alapozásként csemegekukoricát szórtam a kiszemelt helyre, majd a horogra is az került. Az elmélet gyakorlatban is működött, egy-két óra alatt már meg is tizedeltük rendesen a tó kárász állományát.
El kezdett dolgozni bennünk a horgász vérünk, mit is rejthet magában még a tó számunkra. Eljött az ideje, hogy előkerüljön a táskából a Special G Green és a The Juice wafters.
A spiccbotok munkája is véget ért, feeder készséggel folytattuk tovább, minden kötöttség nélkül, lazán, pihenősen.
Az első kapás után már nyithattam is ki a pontybölcsőt. Egy amúr lett az első látogatónk. Aztán a második és harmadik is. Fárasztásuk igazi sportélmény volt, látványos kirohanásokkal próbáltak szabadulni a horogról.
Idővel a pontyok kapókedve is megjött. Érdekes, hogy a kora reggeli órákban passzívak voltak, majd a nagy melegben kezdtek el érdeklődni a felkínált csali iránt.
Szép számmal fogtunk belőlük is, nagyon odafigyelve arra, hogy minél előbb visszakerüljenek a vízbe, mert a hőmérő higanyszála 30 fok felett járt.
Délutánra már kellemesen elfáradtunk, úgy döntöttünk hazaindulunk a vén diófa árnyékában sziesztázni egy kicsit. Pakolódás közben elégedetten néztem körbe milyen csodálatos környezetben töltöttük a mai napot.
A tógazda roppant szimpatikus, segítőkész. Gondosan odafigyelve arra, hogy maximálisan kiszolgálja minden sporttárs kényelmét és eredményességét. Remélem kedvet kaptatok ti is egy kis hétvégi lazulós pecához! Sziasztok!
