Savage Gear azaz magyarra fordítva Vad Felszerelés. A pár éve még Magyarországon ismeretlen márka mára komoly elismerést szerzett a pergetők táborában. A név, és a mögé csoportosuló kiváló termékek azonban sokak számára még manapság is ismeretlenek. Talán azért, mert legtöbben tartunk az új márkáktól, és csak akkor vagyunk hajlandóak foglalkozni velük, ha mások kipróbálják, és pozitív tapasztalataikról számolnak be. Írásom elsősorban ezen óvatos felhasználóknak szól, de természetesen azoknak is ajánlom, akik már a Savage Gear felszerelések boldog és elégedett felhasználói.
Egy 20 éve nagy elégedettséggel használt ABU botomat készültem a falra akasztani, mert bár legtöbb szép halamat NEKI köszönhettem, amióta rászoktam az orsótalp előtti botfogásra, a nyele túlságosan hosszúvá vált. Végignéztem a cégek kínálatát és végül a 243 centiméteres Bushwhacker („Bozótharcos”) Xlnt 10-40 g dobósúlyú pergető bot mellett döntöttem. Bevallom őszintén, hogy a mérleg nyelve azért húzott a vásárlás felé, mert már minden olyan ismerősömnek volt az általam választott botból, akik véleményére feltétlenül adok. Azt is meg kell valljam, hogy voltak félelmeim a bottal szemben, mert a megszokott botomhoz képest túlságosan agresszív és gyors volt egész hosszában a bottest akciója. Úgy gondoltam, hogy ez a tulajdonsága a csalivezetést, de főleg a csali érzékelését hátrányosan fogja befolyásolni. A 150 grammos bothoz, egy mindössze 232 gramm súlyú DAM QUICK M2 magnézium házas orsót választottam.
Horgászás közben a légies érzést a felszerelés kis tömegén kívül a tökéletes helyen található súlypont adja
Az igényes szép kidolgozáshoz helyesen megtervezett rövid nyélrész párosul
Az összesen 382 gramm súlyú összeállítás kézbe vétele olyan örömteli szabad érzést keltett, mintha csak egy alpesi erdő kristálytiszta levegőjéből szippantottam volna egy mélyet. Mikor egyik barátom kezébe adtam - az egyébként erőt sugárzó felszerelést - karja a bot átvételének pillanatában felszökött a magasba. Nagyobb súly megtartására kalibrálta be szeme a kezét, így az elképzelt súlyt megemelve a botspiccel majdnem „lekoccolta” a garázs plafonját.
Új felszerelésemet először a Duna-parton próbáltam ki. Legnagyobb megelégedésemre a 11 cm-es original wobblerek finom mozgását is éreztem a bottal, így első félelmeim alaptalannak bizonyultak. Pár horgászat után pedig azt vettem észre, hogy egy új dimenzióba kerültem. A régi lágyabb spiccű, nehezebb botommal, a finom elnehezedős akciók eredetét nem tudtam pontosan meghatározni. Lehettek akár kövek közé szorult rongydarabok, víz alá került növények rugalmas szárai, finom kapások, de a halak oldalának vezetett wobbler is ugyan ezt a hatást eredményezte.
A Duna-part tavaly számomra inkább balinos volt mint süllős
Szuper könnyű, és érzékeny felszerelésemmel ezek az akciók immár elkülöníthető kategóriákká nőtték ki magukat. Nagyon tetszett még a bot gerincessége, aminek következtében úgy váltogathattam a különböző test- és horogméretű csalikat, hogy nem éreztem erőhiányt a horgok megbízható beakasztásához.
A wobblerek iránt is érdeklődő márnák miatt manapság már pontymatraccal megyek pergetni, mert a testes halakból – lip gripet nem tudunk használni - nehéz kioperálni a horgot úgy, hogy vagy én, vagy a zsákmányom ne sérüljön meg
A dunai horgászatok után alkalmam nyílt egy álomszép helyen, Kovácsszénáján horgászni pár órát, így a botot bevethettem a csukák ellen is. A rövid peca alatt a halak nem hagytak szerencsére unatkozni. A felkeményedő bottal elvárásaimnak megfelelően problémamenetesen tudtam a kemény szájszerkezetbe beakasztani a horgokat.
Akcióban a 10-40-es „bozótharcos”
A csukázáskor szerzett pozitív tapasztalatok után következett az igazi erőpróba. Miki barátom Tiszai harcsázásra hívott. Elmondása szerint a maximum 10 kilós harcsákon kívül 2-3 kilós balinokra, és 1,5 kilós jászokra lehetett számítani. Az éjszakai pergetésre 3 szereléket élesítettem be, köztük a már Pó folyót megjárt „bálnaölőmet” is. Bár erősen kacsingattam a masszívabb botjaim felé, kezem ismét a jól bevált szerelést húzta elő a bottáskából. Nem volt kedvem egyszerűen lemondani a csali finom érzékelhetőségéről és a kényelmes pergetésről, a kis valószínűséggel előforduló nagyobb harcsák kedvéért. Belátom, kimondottan harcsára horgászni egy 10-40 grammos bottal hazárdírozás, de szerencsére nem történt baj, a 2-3 kilós harcsák nem okoztak kihívást a botnak.
A bot feszes, gerinces akciója a horgászatok alatt annyira megnyerte tetszésemet, hogy mára már egész skálájával rendelkezem a botcsaládnak. Vertikális horgászathoz a Butch Light 205 cm 15-60 grammos, csónakos csukázáshoz pedig a Bushwhacker 213 cm 10-30 grammos pálcát használom. Ez utóbbi akciójából és méretéből adódóan a gumicsalik, körforgó- és támolygó villantók, a crank-, és swimm baitek-en túl kisebb jerk csalik vezetésére is alkalmas. Kiváló társ csónakos cserkelések, vagy versenyek során.
A 15-60 grammos Butch Light elég merev az akár 25 grammos jig-fejekkel szerelt csalik megfelelő mozgatásához
Akcióban a 10-30 grammos „bozótharcos”. Egy átlagcsuka a 14 közül - (I. Háziréti Pergető Kupa)
Befejezésül nem élnék azzal a közhellyel, hogy ezek a botok ár-érték arányban verhetetlenek. Ezt a mondatot én akkor látom általában felbukkanni, mikor egy termékről lehetne rosszakat is írni, de mivel olcsó, ezért szemet hunyunk a hiányosságok felett. Itt nem erről van szó! Ezek a botok kiváló termékek, nem drágák, és valóban új dimenziókba juttathatják használóikat!
