Pikkely függőségemet a felszerelés rendszerezésével tompítom. Már megint... Áldott téli hónapok, jégtől csikorgó január. A mákos bejgli árnyékában átadott csudijó karácsonyi kis csomagok, melyek jobb esetben hasznos horgász kellékeket tartalmaztak, már a múlt foszlányai csupán.
És kezdődik... Ezt eladom, ezeket talán cserélem. Hmmm. Kell ez még? Nem, nem hiszem. Arrébb rakom. Szanálok, minimalizálok, fogadkozom és eldöntöm, hogy idén már nem leszek málhás szamár! Csak a legszükségesebbek maradnak! Eladom, ezt is, azt is. Minek ennyi? Csak a helyet foglalja... Áhhhhhh! De ha a másik botot viszem ahhoz meg kell. Félre teszem az eldöntendő kategóriába...
Jó lenne eggyel feljebb lépni, célozzuk meg a felső közép réteget - gondolom magamban. Újabb válogatás, átgondolás, visszarakás.
Jönnek a gyűjtögetők szánalmas kifogásai... Ördög - angyal párbeszéd a fejemben:
- Dobd ki. Minek ez?.....
- Még jó lehet, emlékezz mikor kihúzott a bajból a tartalék....
- Csak 2 pálca maradjon, úgyis egyet használsz egyszerre nem?...
- És ha olyan helyre mész? Vagy váltani kell? Vagy eltörik? Hagyd meg. Enni nem kér. Kell a hat bot...
Óriási elhatározás, rugalmas tettek. És szinte marad minden... Csak rend van és ülök a "vagyon" felett csillogó szemekkel, mint Dagobert Mc Chip... Úszkálok a feleslegesen kidobott forintok cseppet sem érték álló katonazöld, terepmintás örvényében.
Na majd a csalik! Ott nincs kegyelem! Most aztán tényleg leszűkítem! Elég volt!
Percekig pakolom ki a felhalmozott csali túlélő készletet. Nő a torony, és elképesztő mennyiségű, színű, ízű, szagú, állagú tégely és tartalma kerül elő. Elláthatnám vele a Fóti gyerekvárost egy ifjusági pecaverseny alkalmával...
Sikerül részben alkut kötni kapzsi és harácsoló önmagammal, újult erővel pakolom ide-oda a cuccot.
Uhh!!! Ez mindig bejött, ez marad. Ez is... Ezzel még nem fogtam, de sztem az én hibám. Marad. Mert olyan szép sárga... Na! Ez meg zöld és kagylós. Nyárra jó lesz, az tuti. Ja, hogy 20 as méret és methodozok??! Nem baj, majd megfaragom. Nem adom! Ezt sem! Mind az enyééééééém!!!!!!!
Az őrület határán vagyok, mikor tompÍtanak az emlékek. Statisztika vezetés fejben. Hova megyek majd először tavasszal? Mit tavasszal... Talán már március elején. Március? Akkor már más rommá fogta magát... Legyen február közepén. Talán. És ha jó idő lesz? Majd meglátjuk. A haverok biztos előbb mennek... A Zónások pláne... Végül is holnap is itthon vagyok...
És tekintetem egy fűrészre esik. Talán léket vágni ez is jó...
Tanács Jani - Horgász-Zóna
