TISZA TAVI CSUKA KALAND…

Végre április… sóhajtok fel, miközben a naptáramra tekintek. A hosszúra nyúlt tél és az azt követő hirtelen jött meleg, valamint a csuka tilalmi idejének lejárta, alaposan megemeli a pulzusom… Munkahelyi egyeztetések, és egy vállalkozó kedvű, remek horgászbarát csatlakozása, lehetővé tette, hogy 2012. április 2-án, végre útnak induljak a Tisza Tóra.
Mielőtt a történetünkbe kezdenék, had ejtsek pár szót útitársamról. Darabos Tamás egy keménykötésű Tatabányai srác, aki kisgyerek kora óta a horgászat megszállottja. Igazi sokarcú „figura”, szabadidejében egy punk csapat frontembere és a turnék mellett, persze sűrűn járja az ország horgászvizeit is. Kedvencei a vadvizek, de szívesen látogat egy-két számára kedves horgásztavat is. Nagyfokú precizitása - munkája mellet - a horgászataira is jellemző. Pár éve találkoztunk először és hamar kiderült, igen közeli a viszonyunk a halakkal és a természettel. Tomi nem mellékesen egy blogot is vezet, valamint a HORGÁSZ-ZÓNA magazinban is rendszeresen találkozhattok az írásaival. Az alábbi sorokon és képkockákon számolok be közös horgászatunkról, ahol, mint később kiderült egy életre szóló élményben volt részünk…

Szokásomhoz híven, a horgásznaplóm és a fényképezőgépem memóriakártyájának a segítségévül hívásával, jelen időben számolok be az akkor történtekről:

„Hétfőn kora reggel, a Jászberényi vasútállomáson, Tamás barátom kecmereg lefelé a szűk vonatajtón. Kezében a táskája és egy gondosan becsomagolt horgászbot. Szervusz, Tomi! Kiáltok a horgászra, aki szemébe húzott sapkája alól, kissé álmosan üdvözöl. Pár perc múlva már az autóban tervezgetjük a napot. Én vagyok a „házigazda”, na nem mintha ott laknék a Tisza Tó körül vagy ilyesmi,de sokat meséltem már korábbi kalandjaimról horgásztársamnak, erről a kiismerhetetlen vízi rengetegről. A kocsiban jó az idő, odakint azonban viharos szél dühöng, ez alaposan a kedvemet szegi. Elhagyjuk Apátit, majd Hevesen lefordulunk Kisköre irányába. Gondolataimba merülök, a „hepehupás” út azonban visszahoz a jelenbe, valamint barátom töretlen lelkesedése is újra lendületet ad a kirándulásnak. Ötvenöt perc múlva már a Kiskörei erőműnél váltom ki a gátjárási engedélyt és nekivágunk az út maradék, előttünk álló részének. Pár horgásszal találkozunk mindössze, de ez nem is csoda, hisz hétfő van, valamint folyamatosan orkán erejű szél korbácsolja a vizet… Hogy lesz ebből úszós csukahorgászat Tomi? A kiszemelt helyre érve és kipakolva, együtt válaszoljuk meg a kérdést: sehogy! Olyan erős a szél, hogy az alacsony víz teljesen bezavarosodott és persze még bedobni sincs esélyünk a viharos szél miatt.




Ekkor jut eszembe egy aprócska kis öböl, amit pár éve fedeztünk fel és adott már pár szép csukát. A széltől védett helyen valamelyest lenyugszok és a csalihalfogás, valamint a botok „beélesítése” után, örömmel fogyasztjuk el az otthonról hozott elemózsiát. Vidám falatozás közepette tovább mesélek barátomnak a Tisza Tóról, de magamban már egy kapás után fohászkodok… Nagy lesz az „égés”, ha pont ma nem lesz halunk. Tamás, azonban biztosít a felől, hogy csuka nélkül is jól érzi magát, és desszert gyanánt, túrós batyuval kínál. Ettől nekem is mosoly szökik a széltől átfagyott arcomra és gyorsan fogok még pár jónak tűnő csalihalat.




Dobunk jobbra, majd balra, később megpróbáljuk kintebb és bentebb is. Rosszat sejtek és hangot is adok csalódottságomnak. Hol járhatnak, a csukák egyre csak morfondírozok tovább magamban. Aztán kora délután „táborbontás” mellett döntünk. Feszít az idő, hisz ma még vissza kell „emberi” időben érnünk Budapestre. Átfuttatom agyamon a lehetőségeket, majd egy közeli helyre indulunk, ahol ismét a széltől védve tudunk horgászni.




Az új helyen úszós botjainkat különböző távolságokban és mélységekben helyezzük el. Bizakodásra ad okot, hogy „él a felszín”! Itt is ott is kisebb rablások törik meg a csendet és egy hatalmas keszeg rajt is megfigyelhetünk a parti sekélyesben…



A szél azonban nem adja fel, újabb széllökések nehezítik a horgászatot. Én kénytelen vagyok mindkét szerelékemet újrakötni, mert teljesen összefújta őket a szél… Tamás egy másik helyre „költözik”, ahol jobban védve van a széltől. Kedvetlenül ücsörgök magamban és kárpótlásként a természetben gyönyörködöm. Aztán 15 perccel a bedobás után, az úszóm hirtelen úgy eltűnik, mintha ott se lett volna. Azonnal felveszem az ágasról botot és engedek pár méter zsinórt a hal után. Izgatottságom a tetőfokon, mikor határozottan bevágok. A „túloldalról” hatalmas ellenállás mutatkozik… hoppá ennek a fele sem tréfa, kiáltok Tamásnak, aki látja a fejleményeket és azonnal elindul futva az irányomba.









A fárasztás valamennyi perce hatalmas élmény. A csuka mindent bevet, amit lehet! Szaltózik, kitör, nagyban vizsgáztatja minden horgásztudásom. Az összehangolt felszerelésnek köszönhetően, pár perc alatt azonban kifárad és sikerül - a felelőtlenül magammal vitt kisméretű - szákba terelnem. Nagy az örömünk, hisz a mérlegelésnél kiderül, egy 5 kilo 70 dekás csukát sikerült kifogni, amelynek hossza 79 cm. Több fotót is készítünk, valamint egy mozgókép is születik a történtekről. A visszaengedés szintén felejthetetlen… a csuka még csap egyet a farkával, jelezvén: ő is örül a szabadságának!








A hal visszaengedése után úgy döntünk, maradunk még egy fél órát. Aztán persze már nem történik semmi, így pakolászni kezdünk és már a következő túrát tervezgetjük Tamással. A hazafelé úton megnyugvással hallgatom, ahogy barátom örömmel emlékszik vissza erre a remek horgásznapra és titkon nagyon remélem, hamarosan ő is fog valami hasonló szép ragadozót ezen a vízen.”

Megjegyzés:
1.
A Tisza Tó ezerarcú vadvíz. Nem lehet biztosra menni és nem lehet, biztosan tudni merre jár a hal. Nincsenek szabályok és nincsenek „tuti” csalik sem. Ettől jelent hatalmas kihívást az itt történő horgászat és jelent felejthetetlen órákat minden természetkedvelő embernek.
2.
Az itt megszerzett tapasztalatok olyan tudással vértezik fel a horgászt, amely jövőjét, szemléletét tekintve meghatározó és alaposan kiható a későbbi horgászataira.
3.
Ezen a hatalmas vízen minden döntésnek komoly jelentősége van. A legfontosabb a helyválasztás és a kiszemelt helyen történő horgászat taktikája. Meggyőződésem: a Tisza Tó „meghódítása” azoknak sikerülhet, akik sikeres döntéseket összekapcsolva, kitartóan, tisztelve a természetet horgásszák ezt a páratlan vizet.

Bízom benne, sok horgásztársamnak okoz szép kalandokat és életre szóló élményeket a Tisza Tó. Ennek őszinte reményében zárom soraimat.

Nagy Róbert