Még mindig itt él az emlékezetemben annak a napnak az emléke, amikor először bementem Budán a Horgász-Zóna üzletébe teljesen analfabétaként. Ekkor Gábor barátom (akit akkor még nem ismertem) odajött hozzám és megkérdezte, hogy miben segíthet. Látszólag egyszerű a kérdés, mégsem volt olyan könnyű megválaszolni, hiszen fogalmam nem volt arról, hogy milyen irányt vett a horgászipar az elmúlt 30 évben, szóval szívem szerint azt válaszoltam volna, hogy „mindenben”.
Akkor még nem sejtettem, hogy milyen nagy fába is vágtam a fejszémet azzal, hogy mintegy 30 év elteltét követően ismét arra adtam a fejem, hogy lemenjek a vízpartra és megpróbáljak halat fogni. Számomra a lényeg ugyanis csak ez volt! Halfajtól függetlenül, ugyanis a halat nemigen szeretem, szóval kimondottan sport tevékenység céljából vágtam bele és ehhez a Gábor barátom (és természetesen a Horgász-Zóna valamennyi eladója és tulajdonosa) talán nem sértődik meg, ha azt mondom, hogy a mentorom mérhetetlen nagy fokban hozzájárult. Még emlékszem arra, milyen nagy türelemmel fogadta, amikor előadtam, hogy egyetlen egy darab kötést sem ismerek, fogalmam nincs arról, hogy mi jelent az, hogy dobósúly és az égvilágon semmit nem tudok az újvonalas horgász módszerekről.
Igazából nem volt ez olyan régen még három éve sincsen és pont ez az ok, ami miatt hosszabbra sikerült a bevezető rész. Ugyanis ilyen rövid idő is elég volt ahhoz, hogy a közelmúltban egy pergető versenyen második helyezést érjek el - köszönhetően annak a sok munkának, amelyet mind a ketten belefektettünk abba, hogy megtanuljak pecázni.
Március végén rendeztek pergető versenyt a Fóti Gyermekvárosi Horgászegyesületi tavon és elérkezettnek láttam az időt arra, hogy elinduljak és megnézzem hol is tartok azon az úton, amelyen elindultam. Meglátásom szerint a TUDATOSSÁG az első helyen van azon tulajdonságok sorában, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ember eredményt tudjon elérni. Ennek fényében a verseny előtt fölkerestem Gabit, hogy kikérjem a véleményét arról, milyen taktikával és milyen csalikkal vágjak neki a versenynek. Az volt a taktika végül, hogy mivel már egy ideje a vizek fölmelegedőben vannak, a csukák vélhetően vízközt tartózkodnak, így ott kell őket nekem is keresni. Ehhez a módszerhez ideális választás volt az, hogy csak és kizárólag wobblereket használjak a versenyen, abból is inkább a sinking vagyis a süllyedő fajtákat. Ezek a wobblerek ugyanis vízbe érkezést követően elkezdenek süllyedni, majd ha elérik a kívánt mélységet, már lehet is őket „bevontatni” várva azt, hogy megtetszik előbb utóbb a csukáknak.
Ilyen taktikával vágtam neki a versenynek és gyakorlatilag egy darab wobblerrel horgásztam végig az egészet. Itt megint utalok arra, hogy tudatosság nélkül másból sem álltam volna ki, csak abból, hogy össze-vissza dobálgatok és 10 percenként cserélem a csalikat... Amelynek az lett volna a vége, hogy nemhogy helyezést nem érek el, hanem fogni sem fogtam volna semmit. Arra is „ki lettem oktatva”, hogy a csukák vélhetően már kiálltak a part szélével párhuzamosan így nem bent a víz közepén kell őket keresni. Ez a meglátás is helyesnek bizonyult, hiszen a versenyen, akik mellettem álltak és befele dobálgattak, nem fogtak egy darab halat sem, ahogyan azok sem, akik plasztik csalikkal a meder fenekén próbálták megkeresni a halat.
Mindazonáltal nem indult jól a verseny, mert már többen is fogtak, amikor nekem még egy rávágásom sem volt, amelynek köszönhetően ingerült és feszült voltam. Ahogyan az lenni szokott, mindennek az asszonykám itta meg a levét, aki mindvégig nyugtatni próbált és előre közölte, hogy ha nem nyugszom meg, nem fogok semmit sem. Hála a szavainak, lenyugodtam és úgy döntöttem, hogy az a wobbler, amit kinéztem magamnak, azzal fogom végig pecázni az egész versenyt. A tudatosságnak meg is lett az eredménye, hiszen a part mellett és vízközt fogtam az összes halamat.
És most nézzük a MINŐSÉGET, mint a másik legfontosabb ismérvet.
A felszerelésem adott volt ugyanis már egy ideje. Egy Shimano Technium (7-21 g) bottal horgászom, amin egy hozzáillő Shimano Nasci C3000 orsó van, a dobra pedig 0.10 mm Shimano Kairiki fonott zsinór van felcsévélve. Nem kell feltétlenül olyan Shimano őrültnek lenni, mint amilyen én is vagyok, azonban fölhívom a figyelmet arra, hogy a minőség az egyetlen olyan dolog, amiben (szerintem) soha de soha nem szabad kompromisszumot kötni. Nem feltétlenül kell megvenni mindenből a legdrágábbat, de ha nem minőségi cuccokkal horgászik az ember, nem is olyan nagy élmény, másrészt sokkal több a halvesztés is. Az én Shimano pergető botom egyáltalán nem mondható drágának és mégis olyan érzékeny, hogy kis túlzással még azt is közvetíti, ha a csali „mellé vág a hal”. Így volt ez a versenyen is: mindent rezdülést közvetített felém a bot és kapáskor egyből tudtam reagálni, így biztonsággal meglett mind a két csukám, amelyek hossza mintegy 117 cm volt. Meggyőződésem, hogy aki horgászatra adja a fejét, az akkor jár el a legjobban, ha a pénzéhez mérten a legjobbat veszi és akkor biztos, hogy előbb vagy utóbb, de elkezdenek sokasodni azok az élmények, amelyek begyűjtése érdekében kiül az ember a vízpartra. Biztosan vannak, akik ezt nem így gondolják, de ahogy szokás mondani: „akinek nem inge, ne vegye magára”.
A végére hagytam a KITARTÁST. Közhelyszerűen hangzik (kitartás nélkül nincs siker), de attól azonban még így van. Amikor elkezdtem pergetni, fél év alatt még csak egy rávágásom sem volt. Szomorú voltam, mert sok munka és energia volt a horgászatban, de kitartottam, míg megjött életem első süllője, amelyről azt hittem, hogy leakadtam, azért nehéz húzni a szereléket. :)
A versenyen is az egyik legfontosabb momentum volt kitartani és bízni a szerelékemben és a csaliban, valamint a taktikában, amit közösen dolgoztunk ki a Gáborral. Persze nem árt az sem, ha van egy jó asszonyka az ember mellett :) Őt ugyan nem lehet boltban kapni, ki kell érdemelni, ahogyan a nagy halakat is, de ez már egy más kérdés.
Összességében ennyit gondoltam így gondolatébresztőnek, remélem lesz olyan, aki hasznosnak találja a gondolataimat és ha lesz olyan, aki ennek köszönhetően csak eggyel több halat fog, akkor már megérte papírra vetnem a verseny és az elmúlt pár év tanulságait.
dr. Alobaidi Jakab