Júliust írunk, úgy érzem, hogy nem birok itthon ülni és csak olvasni a horgászmagazint. Hívtam is horgászbarátaimat, hogy van-e kedvük lenézni velem egy közeli bányatóra. Mindenkitől nemleges válasz érkezett, ezért megfordult egy gondolat a fejemben, ami egyfolytában azt súgta: indulj egyedül! Hát rendben, ha nem jön senki, akkor kora reggel fél hatkor indulás… Ez így is történt, már öt órakor nem bírtam magammal és elkezdtem a horgász elemózsiát előkészíteni. Fél hatot ütött az óra, és én már indultam is. Mikor kiértem és kiváltottam a napijegyemet elkezdtem a számomra legmegfelelőbb horgászhelyet keresni. A tó közepén álltam meg és körbenéztem: egy csodálatos festői tó tárult elém, melynek partszakaszait hellyel-közzel nád borította. Azonnal le is raktam a horgászszékem, a horgászbotom, leszúrtam a bottartókat, és indulhatott a szerelék összerakása. A szerelékem a következőket tartalmazta: 0.30 mm-es monofil főzsinór, 1 db 60 grammos etetőkosár, egy gumigyöngy, egy forgókapocs, 0,14 mm-es fonott előkezsinór és 4-es méretű zsugorcsővel ellátott horog. Úgy döntöttem, hogy mivel a bojlis horgászatot részesítem előnyben, ezért egész nap hóember szereléket fogok használni. Egy szem 16 mm-es pop up bojlit ananászos ízesítésben illetve egy szem 20 mm-es banános süllyedő bojlit fogok kevés banános pordippben megforgatni. Az etetőanyagomat leginkább az édes, és a táplálékban dús szavakkal tudom jellemezni. Került bele kukorica, scopexes aroma, pár szem 10 mm-es pellet, és negyedekre felvágott bojli. Pár gombócot és vagy 40 szem bojlit a csúzli segítségéve a vízbe jutattam. Miután ez megtörtént kezdődhetett a horgászat! A délelőtt elég gyengének bizonyult, csak két nagyobb méretű dévért sikerült fognom. Majd jött a délután, és az elektromos kapásjelző hirtelen dolgozni kezdett. A kapások nem voltak igazi pontyhoz méltó kapások. Aztán az élet megállt mintha a tóba nem is lenne ponty. De sebaj, ez türelemjáték. Pontosan 16:00- kor jött meg az első ponty a szomszédomba, ami nem is olyan kicsi, 8,30 kg-os volt. Gondoltam magamban: se baj nekem is lesz ilyen szép pontyom, vagy ha nem is ekkora, de legalább ponty legyen. Visszaültem a székembe és csak vártam, majd ránéztem az órámra 16:25-őt mutatott. Már másfél órája ázott akkor a bojlim, és úgy döntöttem megnézem, nehogy csali nélkül maradjak. Mikor kihúztam a szereléket minden rendben volt, egy kis dippelés után mehetett vissza a vízbe. A dobás után alig telt el 5 perc és az elektromos kapásjelzőm máris jelentett a kapásról. Ott termettem a bot mellett, és a második sípolás után be is rántottam, és megkezdődhetett a fárasztás. Az orsón lévő féket kiengedtem, hogy hagy menjen, hagy fáradjon. Mikor éreztem, hogy már nem húz annyira, egy kevés tekerést követően újra engedtem neki a damilból, de akkor már éreztem, az ereje fogytán! Szép tempóba haladt a part felé a hal. Csak reménykedtem, hogy az előttem lévő éles peremű kövek közé nem szándékozik bemenni. A merítő szák már a horgászatom elején oda volt készítve a botok mellé, mert tudtam ma egyedül horgászok, így nem lesz annyi időm, hogy még a szákért is elmenjek. Láttam, hogy kis halacskámat sikerült annyira elfárasztanom, hogy a szákolást véghez tudjam vinni. Pár perc múlva a partra emelhettem egy gyönyörű tőpontyot. Egy kedves sporttárs segítségével a mérlegelés is megtörtént.
A mérő 3,30 kg-ot mutatott, egy gyors fotó és sebfertőtlenítés után, vissza is helyeztem a „szépséget”. Nagy örömöt okozott, hogy 14 évesen kifogtam életem első pontyát. A nap már nem hozott több halat, de én így is egy sikerekben gazdag horgászatot tudhatok magam mögött. Jó mondás az, hogy minden horgászatnak van tanulsága. A mai horgászatomnak az, hogy a türelem meghozza a várva várt eredményt! Kívánok mindenkinek sikerekben gazdag horgászatokat!
Görbüljön! :)
Szotyori Bence
