Persze, hogy már március elején nem bírtam magammal és csatasorba állítottam felszereléseimet, hogy aztán a szorosan összehúzott nagykabátomba burkolózva hódoljak az első, szeles, esős horgásznapjaimnak az új szezonban. Köszönhetően az új horog-csalijaimnak és az egyre inkább testet, formát, ritmust öltött módszereimnek, ezeken a korai próbálkozásaimon is, rendre szép halaknak örülhettem. A rohanó márciust magam mögött hagyva, az április legelső "horgász-bolondok" napja, máris újra kedves, "borsodi" vizemen talált, ahol végre feeder botjaimmal randevúzhattam, na meg titkon remélt pontyaimmal is alkalmam nyílt a találkozásra...
"Az április számomra az igaz tavasz, napról napra zöld rügyek pattannak a fákon, és kezd virágillatot árasztani a vízpartok csalitos partja. Babázik már a nádas és a víztetőn lomha loccsanásokkal jeleznek számomra a pontyok: indulj!"
Az előző este bekevert "Black Cap mix-et" szinte még éreztem a kezemen, ahogy az első dobásaimat indítottam... Hiába na, az egészen egyedi Krill&Tuna folyadék, na-meg a prémium minőségű hallisztes zöld és fekete anyagom, az őrölt borssal megspékelve, egy fantasztikusan kellemes "elegyet" alkotnak! Elővettem a Spod botomat is, és ezzel együtt, némi BAIT-TECH pelletet készítettem elő. Korán van még, csak semmid "durvulás", - mondogattam egyre csak magamban - és ennek szellemében pár marék 6 mm-es Carp és Krill pelletet "rakétáztam" a messze távolba...
Persze az, hogy a halak hogyan reagálnak erőfeszítéseimre az majd kiderül, sóhajtottam egyet, ahogy az első dobásaim nem akartak még valami tökéletesre sikerülni. Ez van, ettől is szép: folyvást gyakorolni kell, mindig tanulni és valahol újra és újra beleszeretni a horgászatba! Aztán az első jelentkezők, közel 2 kilogrammos(!) dévérkeszegek formájában érkeztek. Görbítik is a "SpeedCastom" mogorva spiccét, azonban örömöm inkább egyfajta vágyakozó magány, hogy talán a következő kapás után már bajusz szálakkal érkezik merítőmbe a vendégem...
"Szeretek pontyra horgászni, e halak látványa, tapintása, becserkészése mindig magával ragad. Régebben az egyre és egyre nagyobb példányok elejtése űzött, hajtott cudar hajnalokon és csillagfényes éjszakákon át... ma már inkább a különböző módszerek megvalósítása, a rendszerek és összefüggések megtalálása vonz a pontyhorgászatban..."
Aztán megtörtént a varázs, a leírhatatlan, a megválaszolhatatlan, a titokzatos és az egyedülálló pillanat... Az egyik nem túl heves kapás után kezemben megállt a készség, szép ívet rajzolva elém a tájba... Nagy hal a horgon! Egy izgalmas 55 perces küzdelem után, barátom hatalmas testet engedett belecsúszni a puha és nagyméretű merítőszákba, hogy aztán pár perc múlva már, közösen örülhessünk a fenséges tőponty óriásnak, melynek súlya húsz kilogramm volt...
Szinte úgy éreztem: megéreztem. Kész, vége, ezért jöttem, pakolhatok haza... Aztán a hal visszaengedése után lehuppantam székembe, lehunytam a szemem és újra átéltem magamban a pillanatokat. Ezt követően újra csalit tűztem a hajszálelőkémre és folytattam a horgászatot! Hiába fogtam már sok nagy halat az évek során, folyton csak hajt és hajt előre a vágy...
"Valahol folyton ott kalapál fejemben a tudat... Már nem is tudom pontosan körülírni, de talán már nem is szívesen fecsegném ki magam és a vizek különös kapcsolatát. Szeretek a parton lenni, belélegezni a víz felől érkező friss levegőt, belemeredni a tajtékos hullámok fodrába, vagy csak csendesen rácsodálkozni, a kora esti "tükörvíz sima, bársonyos felszínére...Remélem ez még, sokáig így marad.."
Üdvözlettel:
Nagy Róbert - BLACK CAP
