Még az idősebb horgászok is csak a fejüket csóválják, mert az ilyen jellegű rendkívül alacsony vízállás - az év ezen szakában - fennállása óta még nem volt tapasztalható a Tisza-tavon. Az okok sajnos már jól ismertek: tartósan csapadék szegény időjárás itthon és a fennti vízgyűjtőkben, valamint krónikusan tomboló aszály országszerte. Miközben ezeket a sorokat írom, már szinte téli vízszint uralkodik kedves vízünkön (Kisköre felsőn mért 653 cm) és az általános vízhiány ezekben a hónapokban egyaránt elmondható az ország több taváról és folyójáról is. A Tisza-tavon, a sporthajók és a mélyebb merülésű csónakok egy része már szárazon várja a csodát, ám a folyó Tisza még biztonságos kikötést biztosíthat...
A Tisza-tó szó szerint a "testét" adja ezekben az időkben, hisz a mind az öntözést, mind az ivóvíz készleteket biztosítja a régióban, így igen nagy szerepet vállal ebben a rendkívüli helyzetben. Nem szabad elfelejteni, hogy a Tisza-tó elsődleges funkcióit látja most el, míg a turizmus és az ehhez kapcsolódó tevékenységeg csupán sokadlagosak a létesítmény eredeti koncepciójában...
A tájkép azonban, most siralmas, hisz sok helyen már, főként a sekélyebb medencékben, szárazra került a meder egy része, és így mi horgászok, nagy kárszenvedőként kell megéljük a történteket. Én magam inkább az élővilágot féltem, hisz a halak (ivadékok milliói), madarak és mindennemű, életterüket vesztő élőlények kerülnek most bizonytalan helyzetbe. Morgolódok rendesen, de nincs mese: horgászni kell, horgászni muszály!
Nem csoda hát: hogy az augusztus 20-a újra a kikötőmben talált. Felettem goromba fellegek gyülekeztek és a rendkívül alacsony vízállás persze nem sok jót ígért. Nagyon óvatosan, felbillentett motorral araszoltam ki a kikötőből, miközben a vízet kémleltem magam előtt. Annyit már megtanultam az elmúlt években, hogy hol tudok kimenni a mélyebb részek felé és persze, majd ott várom a halakat is...
Ideális légnyomásban (1012hPa), "méternegyvenes" vízen karóztam, és az enyhe ÉK-i szélben kezdtem meg a horgászatot. Körülöttem alaposan "élt" a víz, dolgoztak a balinok rendesen. Nem sokat teketóriáztam: gyorsan a pergető botomért nyúltam. A régi felszerelésemet kézbe véve újra szép emlékek jutottak az eszembe, amikor még a cián előtti (2000-es évek előtti) időkben a folyón horgásztunk édesapámmal és a testvéremmel. Akkoriban remek ragadozóhalakat fogtunk - köztük sok balint is - a Tiszán. Miközben magamban nosztalgiáztam, a 3 méteres botommal jó nagyokat dobáltam magam elé, kell is a távolság, mert már régi iskola, hogy az óvatos balin ritkán nyúl a csaliért a csónak közelében. Csak messzebb, a rablásaikon túldobva tudom legtöbbször becsapni a jól verető csalimmal a ragadozó őnt. Hamarosan be is következett egy éles rávágás, és egy izgalmas fárasztás után, közel 3-as balinnal mosolyoghatok össze, egy fotó erejéig. Csodálom egy darabig a szép halat, majd gyorsan szabadjára is engedem. A szél közben nem zavart, és hamarosan újabb balinok érkeztek... Kezdtem élvezni a dolgot!
Nem sokkal később, a szemem sarkában ismerős, mégis váratlan kép villant fel: egy gyönyörű ponty fordult meg a víztetőn... Pergető bot le a kézből, és azonnal feeder készségeimért nyúltam. Kedvenc mézes-pálinkás anyagomat gyúrtam a kosárba (S.N. ALLSTAR) és már dobtam is a halmozgás irányába! Elkezdtem bízni abban, hogy lesz pontykapásom és ez a fajta a bizadalom be is igazolódott. Elhúzódó fárasztásra ugyan nem gondoltam, amikor megemeltem kapás után a könnyű botomat, mégis közel 30 percig bírkóztam a megakasztott halammal. Szákolás után azonnal rámértem a kövér tükrösre és ekkor tudatosult bennem, hogy egy 11 kilogrammos hal piheg előttem a matracon! Boldog voltam és elégedett... Ezt pillanatot mint féltett játékát a gyermek úgy csomagoltam el magamban, olyan mélyen, amilyen mélyen az ember, csak a legszebb dolgokat képes megőrizni magában.
Lassan ugyan, de újra felvettem a horgászat ritmusát és jött is két kisebb ponty. Ezek a halak már a felerősödő széllel együtt érkeztek, és a telefonom radarképe is sürgetően közeledő vihart jelzett. Nem sokat agyaltam rajta: karók fel és irány a part! A tarajossá váló hullámok hátán érkeztem be a kikötőm védett öblébe és csak reménykedtem, hogy a széllel együtt, nagy mennyiségű csapadék is érkezik végre a térség felé...
Üdv!
Nagy Róbert
