Amivel még nem találkozott – azt nem köti össze a veszélyérzettel, így azokat a táplálékokat gondolkodás nélkül felveszi. Ezek gondolatok mentén alakítottam ki a legutóbbi versenyemen a stratégiát. Erről szeretnék pár dolgot megosztani veletek.
STÉG-es teszthorgászként folyamatosan figyelemmel kísérem az új termékeinket, és azokról a társaim körében keltett visszhangokat. Így jutottam el a jelenleg tesztelés alatt álló termékünkhöz – a vaníliás oldódó etető bojlihoz 24mm-es méretben. Feederes horgászként nem használok ilyeneket, de ennek a golyónak a sikere meggyőzött engem is. Ki kellett találnom, hogy miképpen lehetne hasznosítani ezt a golyót a horgászataim során.
A verseny előtt jött az ötlet – bojli őrlővel le kell darálnom és azt kell a kosárba töltenem. A verseny reggelén kaptam meg a tóparton a 3 kg bojlit (egy STÉG-es barátomtól, akinek innen is köszönöm), amit az etetéshez és a kosárba töltéshez használhattam. Alapetetésnek a szokásos aromásított magmix mellé halibut és ananászos etetőpelletet kevertem – de most először durvára őrölt vaníliás bojli is került bele. Csak hogy szokják a halak.
A method kosárba valót finomabbra őröltem, majd a szintén kísérleti fázisban lévő fluo juice és némi víz segítségével egy nem túl ragadós „pasztát” készítettem belőle. Ez az új Fluo Juice segít abban, hogy folyamatosan a csali körül egy felhő legyen – amit nagyon kedvelnek a halak, mert ez a felhőt a táplálékkal asszociálják.
Ehhez ananászos oldódó lebegő ill. Smoke Ball csalit terveztem kezdetnek. Egy édes íz világot a napsütéses kánikulában – teljesen eltérve a büdös, halas ízektől. Juhász Gergely barátom ötletét hasznosítottam ezúttal ezzel az íz világgal. És ez nagyon bejött. A 24 órás verseny során végig ezt a kombót használtam – az első ötlet tökéletesre sikerült. A halak folyamatosan jöttek, az estébe már 100 kg feletti összsúllyal vágtam bele – köztük egy közel 9 kg-s szépséggel.
Sajnos a várva várt éjszaka nem úgy kezdődött, ahogy szerettem volna. A várt nagy halak megjelenése helyett 2 órán keresztül nem volt kapásom sem. Ekkor újra etettem egy nagyobb mennyiséget, reménykedve a jó folytatásban. Ami be is következett hamarosan. A nappali eredménytől ugyan jelentősen elmaradt, de így is bőven elegendő volt a fölényes győzelemhez – 142 kg felett zártam a 24 órát, közel 20 kg-val megelőzve a második helyezett barátomat.
Még egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni. Sok embertől hallom, hogy a feederzés nem a száz méter feletti távolságokról szól, hanem 50-60 méterig történő finomszerelékes halfogásról. Ebben csak részben tudok igazat adni. Ugyanis versenykörülmények között az adott feladatot kell megoldani – arról a helyről, amit sorsoltunk, onnan kell jól szerepelnünk. És ehhez a kísérletezés, a halak keresése és ott tartása szükséges.
A verseny helyszíne a Keve horgászpark gáti szakasza volt – ami közismerten nagyon rapszodikus hely. Én jelen helyzetben kb. 100-110 m-es távolságban (1. és 2. cölöp között) találtam meg a halakat, ott tudtam megfogni őket – és nem utolsó sorban azt a részt meg is tudtam etetni. Én is a finom botokkal és felszereléssel történő horgászat elkötelezett híve vagyok – de az adott helyzetben a feladatot így tudtam megoldani. Bár aki ismeri a botot és a felszerelést, tudja, hogy ez sem egy túl durva szerelék: 396 és 426 Shimano Beast Master CX feederbotok, Shimano Ultegra 5500 xtc, 0.20 főzsinór, 40g Nevis method kosár, 6-os Gamakatsu Method Hook csalitüskével. A szomszédjaim által dobált 30-60-80m-es táv nagyon nem adott halat – voltak, akik 4-7-10 kg halat fogtak a 24 óra alatt összesen!
Ebből a versenyből azt a tanulságot vontam le, hogy mindig érdemes variálni. Kísérletezni kell, próbálgatni új, akár nem megszokott csalikat, etetőanyagokat is – sok esetben lehet ilyen élményekben részünk. Merjünk kísérletezni – ez viszi előre a horgász sikereinket!
Nagy Tibi
