Csónakos etetés vihar előtt
Szákban az idény első harcsája
Ezúttal a pontynak felkínált hallibutos pelletet vette fel a mohó ragadozó, ami a hatvan centis kölyök méretet érte el csupán. Álmos szemeimet dörzsölgetve csodáltam ahogy ott forgolódott a méretes bojlis szákban. Bezzeg a stég mögötti kis öbölbe behúzott harcsázó stupekre egy érintés nem volt két napon keresztül, a pontynak szánt csalit pedig felveszi a galád. Mindenesetre gyors fényképezés után útjára engedtük zsákmányunkat. Majd újra találkozunk, ha már eléred a hatvan kilót... ;o)
A pontyoknak szánt hallibutos pelletre támadt gusztusa
Nem kapitális példány, de mindig örülünk a váratlan vendégnek
Közben lejárt a műszak a csavarboltban, így megérkezett körünkbe Fater is. Mire kiért, már javában zuhogott az eső. Egész nap a nagy halakról álmodozott, miközben pakolta a vasat, így megérdemelt egy kapitális fogást. Fél órát sem kellett várni az akcióra, mikor egy orsó tépő kapásba vágott bele. Rövid csata után partra segített egy gyönyörű tíz kilós nyurga testű pikkelyes pontyot. Ezzel neki is megadatott a nagy élmény erre a hétvégére.
Megérkezett a vihar és egyszeriben felpezsdült a halak kapókedve
Fater akció közben
Végül ő is megfogta a maga kapitális halát
Teltek múlta a percek, de a vihar csak nem akart odébb állni. Az eső rendíthetetlenül szakadt, csapatunk pedig visszahúzódott a menedéket nyújtó faházba. De jó döntés is volt, hogy ezúttal nem a gátat választottuk horgászhelyül. Az időt beszélgetéssel, viccelődéssel ütöttük el. Szinte észre sem vettük az újabb kapást, amire nekem kellett mozdulni, hisz az öregeknek nem volt affinitásuk a szakadó esőben halat fárasztani. Eleget tettem hát a kötelességnek és az elemekkel dacolva fárasztottam ki következő áldozatomat.
A szakadó eső elől a faházakban leltünk menedéket
A stégen jóval kisebb a halvesztés esélye, mint partról
Könnyedén a stég lábához navigáltam ellenfelemet. Éreztem, már akadt dolgom korábban nagyobb potykával is. Egy csodaszép aranyfarkú hét kilós tükrös forgolódott előttem a vízben. Gyors szákolás után már kattant is a fényképezőgép és csusszant vissza a kis dundi pontyocska a langyos vízbe. Ő volt az utolsó fogásunk aznap, hisz a sötétség beálltával a kapások sorozata is abba maradt.
Matracon egy hibátlan hét kilós tükörponty...
... csodaszép aranysárga farokúszókkal
Lassan, egymás után visszavonulót fújtunk, hiszen már másfél napja vallattuk a vizet. Utolsónak Misi tette el magát másnapra, de beélesítve hagyta a botokat, aminek az lett a következménye, hogy a szomszéd óbégatására kelve, az éjszaka közepén zokniban szaladtam le a faházból egy kétkilós pontyot kifárasztani, ami összegabalyította az összes szerelékünket. Hát ezt azért nem kívánom senkinek sem...
Haragos felhők a Római tó fölött
A reggel még adott nekünk egy gyönyörű három és feles amurt, amit végül Misi kerített horogvége. Az akasztáshelyén a seb nagyon vérzett. Lehet, hogy valami eret ütött át a vas. Mindenesetre ez volt túránk utolsó fogása. Elégedetten pakoltunk össze és készültünk a hazaútra. Örömmel töltött el, hogy barátaim jól érzeték magukat és sikerült egy feledhetetlen hétvégét eltölteni a Római tavon, ami ezúttal sem hagyott cserben minket, hiszen csodaszép halakat sikerült partra segíteni ezen a hétvégén is.
Misi három és feles amurja
Igazságos befejezés. Mindenkinek jutott egy szép hal ebben a történetben :o)
