Már november 29-ét mutatta a naptár, amikor hallgatva a prognózisra, viszonylag enyhe időjárást és minimális csapadékot remélve, újra kilátogattam barátaimmal a Háziréti tóra. Ismét napijegyes kvótát váltva, pocakos tükrösökről, izmos nyurga formájú tőpontyokról álmodozva foglaltunk helyet a télre készülő, ám még késő őszi arcát mutató, ködfátyollal öltözködő fenséges tározón...
A horgászember bizony nehezen viseli, ha a lepergő naptár megviselt lapjai, arra figyelmeztetik: itt az év vége. Manapság azonban, a szezon már nem érhet véget novemberben... mitöbb, a tavak befagyásáig, mindenképpen nyilt kártyákkal indulhatunk a pontyok becserkészésére. Miért? Az okok között az évszakok eltolódásán kívül, a technikai előrehaladás, a csalogatóanyagok minőségi javulása, a pontyfogó módszerek fejlődése, és az általános rekreációs és üzleti motiváció is nagy szerepet kap.
A közeli Házirét már pár héttel ezelőtt is megmutatta, hogy ha felkészülten érkezünk a partjára, akkor kiadhatja rejtett kincseit. Ebben reménykedtünk tehát November utólsó előtti napján barátaimmal: Henrikkel és Attilával. Az előző alkalommal elfoglalt helyünktől alig 15 méterre ültünk le, ám ezúttal már radarral is lepásztáztuk az előttünk lévő területet.
A zsilipműhöz közeledve egészen 3,10 méterig egyenletesen mélyülő viszonylag szabályos mederaljzattal rendelkező terepet láttunk a radarképen, és szerencsére halakat is mutatott a szonár a fenék közelében. Én "kettőfeles" vízen tettem le a szerelékeimet, és ezúttal is a még tovább csiszolt, elgondolásaim alapján alakítgatott "Spinner rig-jeimet" vetettem be, ezúttal különböző plasztik csalikkal kísérletezgetve.
A csalogatóanyagim közt nagy szerepet kapott ezúttal a 2 kilogrammos kiszerelésben elérhető 8 mm-es BAIT-TECH FISHMEAL CARP FEED PELLETS és egy jó nagy adag főtt kukorica, nameg pár marék egész szem és felezett KRILL&TUNA bojli. Ezt az etető- hajóba szánt mixet úgy álmodtam meg, hogy még hajnalban hozzá adagoltam egy kis STICK MIX LIQUID BERRY azaz erdei gyümölcsös locsolót. Nem "eláztatni" akartam a keverékemet, hanem egy vékony, finom édes-gyümölcsös réteget képezni a csalogatóanyagok felszínén. Abban bíztam, hogy az igazán intenzív folyadék, az időközben 10 fok alá hűlő vízben is a csalim köré irányítja a halakat...
Társaimmal izgatottan kezdtük meg a horgászatot, miközben újra megcsodáltuk a minket körülvevő csodálatos természetet. Pontosabban fogalmazva a minket szorosan ölelő tejfehér "ködpaplan" ekkor még csak sejtette számunkra a táj sziluettjeit... Az etetőhajónk is úgy tűnt el a fehérségben, mintha soha nem láthatnánk majd viszont... Rövid idő múlva, érkezett egy kis szél, és a hőfok is emelkedett valamelyest, aminek hozományaként a köd hirtelen felszállt és ezzel együtt a jobbos kapásjelzőm adta tudtunkra hangosan: itt az első hal! Izgalmas percek következtek és a szákolásban Attila barátom segédkezett. Nagy tapasztalattal érkezett a merítőnkbe egy hatalmas tükrös, ami egészen 16 kilogramm felé repítette a mérlegem számait, és azonnal megadta a kellő alaphangot.
Koccintottunk rá, majd tovább folytattuk az előttünk levő pálya alapos feltérképezését. Különösebben izgalmas területeket nem találtunk, csupán a víz kezdett kissé mélyülni a zsilip felé. A behúzások alkalmával, a halakat olykor megtaláltuk a radarképen is, és ez jó támpont volt, ám a nap folyamán nem ez volt a döntő stratégia, hisz fogtunk később az "üres" helyre lerakott csalival is. A halak tehát még mozgásban voltak, ami jó jel volt, és számításaink beigazolódni látszottak, amikor is újra kapásom következett...
A "spinner-rigjeim" jól "dolgoztak" és a lebegő plasztik csalikkal való kísérletezéseim is mutatták, hogy jól eltaláltam a halak ízlését. A kritikusan kiegyensúlyozott csaliprezentációim különösen akkor működtek ha citromsárga vagy narancssárga színek kerültek felfűzésre a Korda "csalizó selyemre". A merev fluorocarbonból krimpelt előkém jól tartotta magát a fenéken, és a letisztult vízben sem volt látható a halak számára. A tűhegyes 4-es horgok jól "fogták" a megakasztott halakat, amelyek évszakot meghazudtoló módon és gyakorisággal tartottak mozgásban egész nap.
Ezt követően elfogyasztottunk pár finom falatot, majd szinte már szertartásszerűen főztem egy jó adag "kotyogós" kávét. Szomszédunk is érkezett eközben és az újra meg újra rákezdő esőben nézhettük végig, ahogy sátrat állít bátor horgásztársunk, úgy néz ki vannak akik még ilyentájt is bíznak a több napos portyákban... Mivel akadt egy kis csend a botjaim körül, így elsétáltam egy darabon, és örömmel fedeztem fel remek haltartó helyeket a tavon.
Vészesen közeledett a délután utólsó szakasza, amely után már a fényváltás következik csupán. Újra csalit frissítettem és szinte azonnal kapásom következett. A fárasztás alatt éppen azon gondolkoztam, hogy a késő őszi és téli horgászatokon, a halak sokszor a sötétedéskor vagy épp a csendes esti órákban táplálkoznak csupán. A halam azonban akadóba futhatott mert teljesen elakadt a szerelékem, aztán kissé belehúztam a készségbe és ez után, szerencsére újra feszes lett kezemben a bot, és fáraszthattam ellenfelemet tovább... Ezt követően már higgadtan terelhettem merítőbe a nap legnagyobb halát, amely 18 kilogramm felettinek bizonyult és igen érdekes, fehérkés színezetével kápráztatott el minket! Mondanom se kell menniyre nagy örömet okozott a kifogott hal, mindez november legvégén...
Fél óra alatt sikerült további két jó pontyot fognom, majd az utólsó halam már a sötétség beálltával érkezett. Ekkor biztosan tudtam, hogy az év második felének legizgalmasabb és legjobb horgászatán vagyok túl, és nemcsak szép halak megfogásának élményével térhetek haza, hanem a barátaimmal együtt, egy csodálatos környezetben eltöltött, újabb felejthetetlen horgásznapról is...
Amikor ezeket a sorokat írom, már december első napjait koptatjuk, és a havazással együtt a kemény mínuszok is elérték térségünket. Várom a szárazabb, kissé enyhébb időt, és közben kötögetem az újabb előkéimet. Ki tudja!? Talán hamarosan újra...!? Már szövögetem barátaimmal az újabb terveket, azonban, az már úgyis egy másik történet lesz...
Üdvözlettel:
Nagy Róbert
