Visszatérés a csukák birodalmába.

Legutóbbi kalandozásunk a Veresegyházán található, Pamutipari horgásztavon ért véget. A remek peca után cimborámmal elhatároztuk, hogy hamarosan visszatérünk, és újra lecsapunk a csukákra. Azonban a megérkezés cseppet sem volt zökkenőmentes. Az indulást reggel 7:30-ra terveztük a szokásos tömegközlekedési eszközök bevonásával. A vonat már negyed kilenckor megérkezett az állomásra. A felszállás után a hangosbemondó kis türelemre szólított fel minket, zavar elhárítás céljából. Annyira siettek a MÁV-os dolgozók, hogy 9.40-körül fel tudtunk szállni egy vonatpótló buszra. Örömünk nem volt határtalan mivel csak egy darabig vitt minket a busz. Majd megint átszállás ezúttal a vonatra. Hát igen kalandos volt ez a kis reggeli túra, de 11 körül meg is érkeztünk a horgásztóhoz.

Pillanatok alatt elkészültünk a szerelékek összeállításával, és azonnal nekiláttunk a pecának. Már a múlt héten is nagy sikere volt egy különleges wobbler-nek ezért, most is ezzel próbáltam meg az első dobásokat. A sztori- hoz hozzátartozik, hogy vettem belőle még egy ugyanolyat csak a színe egy árnyalattal sötétebb volt. Később kiderült az igazság, mivel az összes csuka erre a csalira kapott rá. De haladjunk sorjában. Elkezdtem fotózni és kamerázni, végülis ezért is jöttünk. Józsi barátom kezdte a halfogást, fenekező szereléke nagyon jó helyre került. Hamar meg is érkezett a nap első csukája. Nagy volt az örömünk, amikor a zsákmányt a merítőben láthattuk. Rögtön nyúltam a pergető bot után és elkezdtem dobálni én is. Tapasztalataink szerint a lassan vezetett csali lesz a nyerő, most is ezzel próbálkoztam. A harmadik negyedik dobásomat lekövette a csuka, és a szemünk láttára vetette rá magát a wobbler-re. Hihetetlen élmény volt a csalira támadó ragadozó látványa.

A kapások után megint szembesültünk a már múlt héten tapasztaltakkal, miszerint menni kéne tovább. Összepakoltunk és irány. Az új helyen nem sok minden történt. Józsi látott egy csukát, ami a csali után úszott komótosan, követte de nem kapott rá. A csodálatos időben nem csak a horgászattal foglalkoztunk, hanem a természet hangja is megszólított minket. Ragyogó idő és ragyogó természet vett minket körül, képtelenség volt nem rá figyelni. Viszont a halak érdeklődése hagyott kívánni valót maga után, ezért cserkeltünk tovább. Már a múlt héten találtam egy jó helyet, de nem jutott rá idő, hogy megpergessük. Tehát most arrafelé vettük az irányt. Józsi kezdte a pergetést, de fél óra után sem történt semmi. Kicsit megunta a dolgot és visszaadta a botot, hátha majd az én kezem ügyesebb lesz. Hát nem lett az… De két állással lejjebb.. Eljött az, amire vártam. Húsz percen belül két csukát is foghattam volna, de csak egy lett meg. Az első csuka rafinált volt és nem vágott oda, viszont a második már agresszíven támadta meg a wobblert. Ez volt a nap utolsó kapása és csukája egyben. A horgásznap megint pillanatok alatt elszaladt, és megint menni kellett haza. De egy dolog biztos: Visszatérünk…