Akadótenger a Tisza-tó egyik nyíltvízi morotváján
A haditerv a következő volt: az első napot a helykeresésre szánjuk rá és végig nézünk több ígéretes morotvát, míg a második napon leszüreteljük majd a befektetett munka gyümölcsét. Jól hangzik, de vajon működni fog e ez a stratégia? Tehát, ennek megfelelően mintegy öt holt-Tisza ágon verekedtük át magunkat mindenféle eredmény nélkül. Talán úgy tűnik, hogy ez időpazarlás, hiszen sokat motorcsónakozunk horgászat helyett, de ezekre a felfedező túrákra áldozott energiák a jövőben vastagon meg fognak térülni. Bekukkantottunk tehát számos, már ismerős és még eddig nem látott morotvába, melyek között akadt nyíltvízi és zárt is. A víz még mindig erősen opálos volt, így még most is a tiszta részeket kellett keresnünk, csakúgy mint előző hétvégén. Végül becsorogtunk az utolsónak választott holtág keskeny bejáratán, hogy a sötétedés előtti fél órát még megnyomjuk.
Eddig fogott második legnagyobb csukám a tározón...
És a kitartás meghozta jutalmát... szinte az utolsó pillanatokban, valami szörnyeteg verte le agresszívan a hulló „Lutrát” és egy intenzív fárasztás után sikerült megszákolni rövid Tisza-tavi horgászpályafutásom második legnagyobb, két és fél kilós csukáját. Nagy volt az öröm... a finisben becsúszó szép vadvízi ragadozó újabb reményekkel töltötte fel kiábrándult csapatunkat. Óvatosan visszaengedtük a meglepett Tisza-tavi tigrist, mely méltóságteljes mozdulatokkal úszott tova. Nem volt kérdéses számunkra, holnap hajnalban ezen a helyen kell majd kezdenünk a horgászatot. Rólam is nagy teher esett le, hogy sikerült jó halba akadni, hiszen Roli és kisfia, Marci bizony tőlem várták a megoldás kulcsát ezen a hétvégén.
... súlyra meghaladta a két és fél kilót
Ebből a fogszerkezetből nincs egérút a kishalaknak :o)
A hajnali nap első sugarai ismét a vízen ringatózva találtak minket. A fényváltásban nagy bizodalmam volt és nem is kellett csalatkoznom, hiszen csakhamar egy formás őn durrantotta le kanalamat. Rövid, de heves fárasztás után Roli grabancon ragadta eddigi legnagyobb Tisza-tavi balinomat, amely súlyra meghaladta a két kilót. Persze, egy hasonló csukának jobban örültem volna, de el kell fogadni azt, amit tározó nekünk szán. :o) Készítettünk pár frappáns képet, majd útjára engedtük az ezüst ragadozót. Nosza, korbácsoljuk tovább a vizet, mert lesz még itt mit fogni a mai napon! - biztattam barátaimat.
A másnap hajnalt egy gyönyörű őnnel kezdtem
... ami nem tudott ellenállni a hulló Lutrának
Cirka fél órányi próbálkozás után az egyik szegletben rablást észleltünk, és Roli rögtön rádobott. Megvan! - kiáltott fel, miközben érzékeny pálcája karikába hajolva közvetítette hala kirohanásait. Ügyesen fárasztotta a meglepett krokit, hogy végül csónakba emeljük és megszabadítsuk a szúrós falattól. Faroktőig ötvenhárom centimétert mértünk, amivel előző hétvégén igencsak elégedett lettem volna én is. :o) Roland hatalmas örömmel engedte vissza első Tisza-tavi csukáját, mely egy rövid nógatás után rejtekhelye felé vette az irányt. Jól alakul ez a nap, már csak Marcinak kéne horogvégre csalnia valamit. :oP
Roland 12 évet húzott le a specnaz-ban :oD
Végül ő is elcsípett egy szép krokit...
... ami első kifogott csukája volt a Tisza-tavon
Ám, a kezdeti intenzív időszak után, egy hosszabb szünet következett. Ezt az időt új helyek keresésére használtuk ki, illetve más technikák próbálgatására, de sajnos, semmi sem hozott eredményt. A napközbeni kapásszünetben nem tehettünk mást, minthogy gyönyörködtünk a tározó szépségében. A babásodó nádszélek, az elterülő tökleveles, a vízbe dőlt fák mohos ágai mind-mind rablóhallal kecsegtető helyszínnek tűntek, de egyelőre nem adtak eredményt. Sebaj, a sötétedés előtti egy óra biztosan tartogat még számunkra meglepetéseket, csak bizony ki kell várni a lehetőséget. :o)
Lutra kanalak és Sandra twister. Ezek voltak a favorizált műcsalik a mai napon
A kapástalan időszakokban lehetőségünk nyílt a Tisza-tó csodás környezetében gyönyörködni
Ez a vízparti halott fa kismadaraknak ad otthont, de hamarosan vízbe dől majd és csuka tanya lesz belőle
Az ég felé meredező csökök, és a tökleveles mezők...
Végül a bejárónál találtuk magunkat, ahol rablások tengerére lettünk figyelmesek. Sügér sereg dézsmálta itt a kifelé közlekedő ivadékrajt. Nosza, neki is álltunk és kiválogattuk a bandanagyokat. Hárman összesen talán hét-nyolc csíkos vitézt csaltunk horogra húsz – húszon pár centi között. Igen jó szórakozásnak bizonyult ez a hosszú csendes időszak után, de idővel figyelmeztettem barátaimat, ideje újra a csukák nyomába szegődni, mert közeleg a nap vége. Nagyon jó móka volt támolygó kanállal nyakon csípni néhány csíkos vitézt, igazán változatossá tették ezt a csodás napot.
... mind-mind kitűnő búvóhelyet nyújtanak a rablóhalaknak
Végül egy sügér seregre akadtunk és bizony kiválogattuk a bandanagyokat
Roli gyönyörű 22 centis, kócos csapója
Nem volt nekik nagy falat a 13 grammos, széles támolygó villantó
Sajnos, több krokit nem sikerült horogvégre csalnunk. A nap záróhalát én fogtam meg egy másfeles forma balin képében. Mondanom sem kell, igen jól szórakoztunk az elmúlt két napban. A tározó ismét szép zsákmánnyal díjazta kitartásunkat és megmutatott számunkra egy újabb darabot önmagából. Be kell, hogy valljam, rám igen nagy hatással van ez a vízterület és biztos vagyok benne, hogy kiemelt szerepet fog betölteni jövőbeli csukás túráim során. Teli van megfejtésre váró titkokkal, amire talán egy élet is kevés lesz... mindenesetre a csodás élmények, melyekkel időről-időre megajándékoz, folyamatosan partjára csalogatnak immáron szűk három éve. Már türelmetlenül várom az áprilisi újratalálkozást. :o) Végül pedig megjegyezném zárójelben, a 13-as szám nem is volt olyan szerencsétlen ezen a napon... :o)
A nap záróhalát végül én fogtam egy virgonc balin képében :o)
