A Préri rabjai...

Itt a hét vége és újra elfog a vágy és rabjává tesz. Az a vágy, amely esőben, szélben vagy tűző napsütésben is kiűz a vízpartra, hogy kedvenc szórakozásomnak tegyek eleget. Barátommal, Istvánnal már régóta terveztünk egy közös pecát és most eljött az ideje, hogy egy számunkra ismeretlen vízen is kipróbáljuk tudásunkat. Mivel most sem bíztunk a véletlenre semmit, egy intenzíven telepített tóra a Préri horgásztó, Stéges tavára esett a választás. Sokat horgásztam már a Prérin, de inkább az egyes tó volt a favorit, ami nem mindig volt a kedvencem, mégis a tó vagy a belőle áradó nyugalom vissza csalogat a partra.



A madarak csicsergése ébreszti a szelet és a vizet. A horgászok pedig már gyülekeznek a kapuban, amikor a poros útról begördülök a parkolóba. Az izgalom ma sem hagy magamra, és a felszerelés pakolása közben is érzem, ahogy az adrenalin egyre csak nő bennem és nem is nyugszik, amíg az első dobásokon túl nem vagyok. Gyönyörű, amikor minden zöld és minden vidám. A városi forgatagot elhagyva, lerúgom a cipőt a lábamról és amint a hajnal magamra hagy a zöld fűben leheveredve figyelem a vizet. A nap ébredő sugarai a víz tükrén csillogó táncot lejtenek, nem is bírom sokáig nézni, mert mintha incselkednének velem elvakítanak a fények. Nézem a halak nászát, ahogyan forgolódnak a nád tövében, szerelmesen kergetőzve, közben szívom magamba a friss fű illatát. Semmire nem cserélném ezt a pillanatot, átjár és feltölt, mint ha húsz órát aludtam volna egyfolytában. Jóleső érzés kerít hatalmába, mely olyan békét áraszt, amit a panel rengetegben nem tapasztalhatok. Élvezem.
Lassan kipakolok és összeállítom a felszerelést, hiszen horgászni jöttem csak ez a csodás természet bekebelezett egy pillanat alatt.



Ma igazából amurt szerettem volna fogni, de semmilyen kifejezetten amuros etetőanyagot vagy csalit nem hoztam magammal. Elképzelésnek viszont nem volt rossz, és ezt hamar két nyolcvan dekás mini amur is alátámasztotta, amelyeknek a BAIT-TECH KARMA ízlett meg. Csak hogy minden tökéletes legyen egy kevés MARINE HALIBUT is bekeverésre került, és erre már a második kapásból egy 10 kg körüli ponty is a bölcső finom puha párnáján pihente ki a fárasztásban elvesztett erejét. Délig több kisebb amur mellett, Istvánnal együtt már tíz fölött volt a halak száma, majd délután háromig élvezhettük újra a nyugalmat.



Időközben néhány próbálkozás volt egy kevés BAIT-TECH SPECIAL "G" GREEN-el és MOJO-val is, de nem sok sikert hozott. Gyermeki emlékeimben még meg van, amikor a tél hideg volt a nyár pedig meleg, most meg szinte mindig meleg van. A frontok meg kergetik egymást mintha lemaradnának valamiről. Az embernek sem jó ez a változás, hát még az érzékeny halaknak. Egyre nehezebb megfogni őket, mert ők sem képesek alkalmazkodni eme változáshoz. A szél meg csak fúj, mintha haragudna ránk, és a dobásokat nehezítve néha a nádas fölött landol a kosár, vagy a zsinórokat nyújtja meg kapást idézve nem kis bosszúságot okozva. Aztán a szél is kezd megnyugodni a halak pedig újra evésre jelentkeznek. Sorban egyik orsó a másik után sül el, hol én segédkezek a merítésben hol meg István segíti be a halakat a bölcsőbe. A nap fáradtan ereszkedik a távolban, a fák lombjai pedig a szűrt sugarakat a vízre vetítik újra, és a fények keringője is lassul már. Mi is szedelőzködünk, és nyugtázzuk egy kis büszke mosollyal, hogy ma is egy tökéletes nap volt mögöttünk mely egy újabb élménnyel gazdagított.



Barátaim is megpihennek a hűvös víz mélyén a következő "harcos" nap előtt, hogy holnap egy újabb ravasz horgásznak okozzanak remek napot és élményt. Etetőanyagok tekintetében, elég széles palettáról válogathattam, hála a Horgász Zónás barátaimnak, de talán a BAIT-TECH MARINE HALIBUT, és a meleg vizek, szerintem legeltaláltabb keveréke a BAIT-TECH KARMA hozta a legtöbb halat, ami kettőnknek összesen, úgy harminc darab lehetett. Néhány "mini amur" és három darab méretkorlátozás alá eső pontyon kívül az összes négy kg fölötti volt, egy-két nyolc körülivel megkoronázva a napot. Hogy csalódott lenék-e, mert nem sikerült egy komolyabb amurt fognom? Egyáltalán nem. Legalább egy másik alkalommal, felkészültebben újra meglátogathatom ezt a csodálatos helyet, és akkor...



Üdvözlettel:
Pop Attila