A tüske (rád) is vár...

A jó csali egy dolog, nagyon is fontos dolog! De talán még ennél is fontosabb az, hogy hogyan is kínáljuk fel azt a bizonyos jó csalit... Már hosszú ideje, ha pontyhorgászatra indulok, akkor kizárólag az úgynevezett "hajszálelőkés" módszert alkalmazom. Ennek köztudott lényege, hogy a csalink, teljesen elkülönül a horogtól, így a gyanakvó ponty nem azonosítja egy közvetlen veszélyforrással, azaz a "szúrós" horoggal. Van azonban egy másik fontos tulajdonsága is, az e-képp "szabadon" hagyott csalinak! Ez pedig, nem más, mint a szabad és természetes csalimozgás. A hal nem buta élőlény! A dörzsöltebb, öregebb, nagytestű bajuszosak, szinte, már csak azokat a csalétkeket veszik fel, amelyek színre, súlyra, "zamatra", formára és "mozgásra" is a természetes táplálékára hasonlítanak. Ezzel, alaposan összecseng az a tapasztalatom is, miszerint a balanszírozott, azaz "félig lebegő" csalikkal, mindig hamarabb sikerült "jó" hallal összeakadnom, szemben a normál süllyedő vagy a magasan meglebegtetett csalifelkínálásokkal. Az érzékenyebb külső és belső réteggel legyártásra kerülő pelletek és mini bojlik csatába küldésére, nagyon jó bevált számomra egy apró, kis hegyes fém "szár", azaz a: CSALITÜSKE!

Ezek, a legtöbbször 3 különböző (7 mm, 10 mm és 15 mm-es) méretben megvásárolható aprócska fém "szárak", egy picinyke füllel rendelkezne az egyik végükön, ahová a fonott vagy mono előkénket kell első lépésben rögzítenünk! Én legtöbbször, az alkalmazott csalimhoz igazítva, a 15 mm-es tüskét használom. Erre a méretre, ideálisan fel tudom szúrni, a 15 mm-es vagy 16 mm-es lebegő tulajdonságú pellet csalim...



Nincs is más dolgunk tehát, mint felszúrni a kiválasztott csalit, természetesen a hegyesebbik végére a tüskének. A tüske szárán található, kis fém "horony-ok", segítenek megtartani a csalit, nekem még sosem esett például le dobás közben róla! Sokan, mégis, talán leginkább ezért idegenkednek a tüske alkalmazásától...



Fontos, hogy csupán csak, a csalink felhelyezése után állítsuk be a csali és a horog közti távolságot, ami legtöbb esetben nálam kb. 5 mm. Ezt követően, a közismert csomó nélküli "kötéssel" rögzítsük a horoghoz az előkét! Én legtöbbször a GAMAKATSU METHOD HOOK 2-es és 4-es változatát használom erre a célra.



Van egy kisebb trükk, amellyel a lebegő csalimat szoktam az általam ideálisnak vélt pozícióba hozni. Ez a balanszírozás, vagy másként az egyensúlyba hozás! A pop up csalik felhajtóereje közismerten, nagyobb, mint a vízé, így a visszaólmozás nélkül, egészen a felszínig emelkednének... lásd lentebb az infót! Ahhoz, hogy ideális pozícióban várja csali a pontyokat, muszáj tehát ellensúlyoznunk a csalit! Ezt, a KD rig szerelékhez hasonlóan, egy aprócska sörétólommal érem el legegyszerűbben. A ólompasztával az a gondom, hogy nem tart annyira mint, az általam használt DINSMORES "puha" sörét! A tüske füléhez csíptetem az ólmot így a horog már nem, vagy csak alig emelkedik fel, míg a csali, csábítóan kelleti magát a hajszál végén...





Abban az esetben, amikor a horog elé, az előkezsinórra rögzítek aprócska ólmot, akkor annak elmozdításával tudom, a csali és a horog elemelkedését szabályozni. Különösen az amur horgászatakor szerelek így, de a pontyhorgászataim alatt inkább csak a csalit emelem el a fenéktől, a horog marad...



Az akváriumban elvégzett tesztem során, jó pár hasznos információval gazdagodtam. Ahogy a képeken is láthatjátok, a csalijaim felkínálása, igen csábítótag hatott a halakra. Azokra a koi pontyokra, amelyek még sosem találkoztak ezekkel a színes-szagos pellet csalikkal... Érdekes volt megfigyelni, hogy hogyan úszkálnak a csalik körül és, hogy melyik színre, ízre reagálnak leginkább! Nézzétek csak:



Kedves horgásztársam, ha Te is kedvet kaptál a fentiekhez, akkor ne késlekedj! Próbáld csak ki Te is! Kíváncsian várom, vajon Neked, milyen eredményeket produkál a "KD tüske"! Töltsd fel fogásaid, szerelékeid vagy hangulatos fotóidat a Horgász-Zóna facebook oldalára! Figyelni fogunk! Várjuk!



Infó:

Minden folyadékba vagy gázba merülő testre felhajtóerő hat. A felhajtóerő egyenlő nagyságú a test által kiszorított folyadék vagy gáz súlyával. Ez Arkhimédész törvénye.

A felhajtóerő nagyságát a kiszorított folyadék térfogatának és sűrűségének ismeretében ki is számolhatjuk. A felhajtóerő a hidrosztatikai nyomásból származtatható. A felhajtóerő meghatározható úgy, hogy kiszámítjuk a kiszorított folyadék tömegét és abból következtetünk a kiszorított folyadék súlyára, illetve a felhajtóerőre.

Arkhimédész törvényét az alábbi gondolatkísérlettel lehet igazolni: Vegyünk egy tetszőleges szabályos vagy szabálytalan alakú szilárd testet. Nyugalomban lévő folyadékban gondolatban jelöljünk ki egy olyan zárt felületet, mely megegyezik a szilárd test felületével (tehát a test és a folyadékrész térfogata egyenlő). Erre a folyadékrészre a súlya hat, mely feltételünk szerint egyensúlyban van a környezetével. Ha a folyadékrészt helyettesítjük a szilárd testtel, a megmaradt folyadék ugyanolyan erővel hat a felületére, mint az előzőekben, tehát a felhajtóerő a test térfogatával egyenlő térfogatú folyadék súlyával egyezik meg, a felhajtóerő támadási pontja pedig a folyadékrész tömegközéppontjában lesz.

Üdvözlettel!

Nagy Róbert



Elindult a BLACK CAP facebook oldalam! Keress rám! Képek, cikkek, fotók, tartalom...