csodálatos compóm!
Nem szeretjük a sűrűn látogatott helyeket, ezért – ahogy már annyiszor – ezúttal is egy olyan területet választottunk horgászatra, ahol gyakorlatilag nem is volt állás „kitaposva”. Nem volt egy könnyű terep, de hamarosan repültek a kishallal csalizott úszós szerelékeink. Bíztunk a víz színű, „láthatatlan” úszótestekben - ahogy az utóbbi években tapasztaltuk - sokkal több volt rá a kapás. Szokásunkhoz híven vittük a feedereket és gilisztával csalizva kerültek 30-40 méteres távolságra. A reggel ezúttal is csodálatos volt, a víz felszíne beszédes kedvében hangosan és látványosan árulkodott az ott lakókról. A rezgőspiccek hamarosan a várt érdeklődők kapásait közvetítették, amelyekre örömmel reagáltunk! Testes kárászokat és egy különlegesen szép „kincset” vagyis egy compót sikerült horogra csalni. Nagy volt az örömünk, tudtuk jól, hogy milyen ritka példány ez a titokzatos életmódot folytató „haldoktor”. Aztán beindultak a csukák! Két darab kisebb példány után jött a „nagy Ő!” Bevágás után „nagyhalas” viselkedése izgalmakkal töltött el mindhármunkat! Teltek a percek, a viszonylag finom bot jól irányította a ragadozót! A szákolás után persze örömmel tartottam a gép elé a 77 cm-es „krokodilpofát”! Ahogyan a többi halat, fotózás után, ezt a csukát is gyorsan visszahelyeztük a vízbe.
77 cm-es csuka, úszós készséggel!
„fotogén” kárászok feeder bottal!
Az idő gyorsan telt, de ez már csak így szokott lenni, ha jól érzi magát az ember. Lassan pakolászni kezdtünk, majd hazafelé vettük az irányt! Lajos a bátyám még visszanézett a gát tetejéről és fejében talán már akkor megszületett a döntés: „ide vissza kell jönni…”. Hogy mennyire így lett, arról a pont egy hét múlva ugyanott általa fogott gyönyörű 75 cm-es ragadozó tanúskodott! Kitartását csodálva – miközben ezeket a sorokat pötyögöm – magam is elhatározom: „hamarosan visszatérek Tisza Tó”!
Lajos és csukája, avagy a kitartás jutalma…
Nagy Róbert
