Amikor az időjárás bekényszerít a meleg szobába - internet ide, internet oda - előszeretettel veszem le könyvespolcomról az évek alatt felszaporodó horgászattal, halakkal, természettel foglakozó könyveim valamelyikét. Az idei karácsony is hozott egy-két fagyokkal „megáldott” napot, így némi fahéjjal és szegfűszeggel elkészített forralt borral felvértezve merültem alá ismét a papírra nyomtatott irodalom klasszikus világába. Itt az I. részben, kissé rendhagyó módon, egy XVII. században íródott könyvhöz készítettem kedvcsinálót, azt remélve minél többen kaptok inspirációt az elolvasásához. Terveim szerint a további részekben a könyv érdekesebb témáit adom majd közre, itt a Horgász- Zóna „hasábjain…”
Talán nem mindenki számára ismeretes, hogy minden bizonnyal az első horgászkönyv, mely a világon megjelent Isaak Walton nevéhez fűződik. Az 1653-ban megjelent mű az évek során több mint 200 kiadást ért meg, és Nagy- Britanniában a Biblia után a legtöbbször kiadott könyv! A Tökéletes Horgász c. alkotás most már nem kevesebb, mint 358 (!) évvel első megjelenése után is aktuális, számos hasznos információval szolgálhat, de szépirodalmi olvasmányként is megállja a helyét. De vajon milyen történelmi körülmények között születet ez a mű? Érdemesnek tartom az idő kerekét visszaforgatva, röviden megismerkedni Isaak Walton korával, vagyis a XVII. századdal!
A 17. század az 1601–1700-ig tartó éveket foglalja magába. Erre az időszakra esik Anglia felemelkedése, valamint Spanyolország és Portugália hanyatlása. Magyarország felszabadul az Oszmán Birodalom uralma alól. Nagy változások történtek a filozófia és a tudomány terén, amelyet tudományos forradalomként lehet jellemezni.
A XVII. század több szempontból is átmeneti korszak Európa történetében. Egyrészt ekkorra már lezárult az a nagy fellendülés, amelyet a nagy földrajzi felfedezések generáltak, Európa azonban még nem volt elég erős ahhoz, hogy expanzióját tovább folytassa. Az újonnan felfedezett területek közvetlenül elérhető anyagi erőforrásait már nagyjából kimerítették (pl. nemesfémek), egyéb értékeiknek hasznosítására pedig még nem volt lehetőség. Tovább súlyosbította a helyzetet az éghajlat kedvezőtlenebbé fordulása, a beköszöntő \"kis jégkorszak\" a termelés visszafogását és a betegségek fokozódását jelentette. A XVII. század Európa történetének egyik legpusztítóbb évszázada, demográfiai hatásait még ma is érezzük. A háborúk által leginkább sújtott területeken (pl. Németország, vagy Magyarország), egész területek néptelenedtek el. Magyarországon a \"felszabadító háború\" idején óriási területek álltak lakatlanul, műveletlenül. A XVII. században összesen 6 olyan év volt, amelyben az egész kontinensen béke honolt. A háborúk jellegüknél fogva jóval pusztítóbbak voltak, mint a korábbiakban, vagy későbbiekben. Az egyre korszerűbb fegyverek növelték a háborús sebesültek számát, az orvostudomány viszont még nem állt azon a szinten, hogy megfelelő kezelést nyújthasson, egy-egy nagyobb ütközet után tízezrek maradtak a csatatereken. A XVII. század súlyos válsága ellenére töretlenül zajlott a XVI. századi szellemi fellendülés. A könyvnyomtatás továbbra is érzékeltette áldásos hatásait, a vallásfelekezetek folyamatos vitái pedig biztosították a gondolkodás folyamatos fejlődését.
A Brit- Szigeteken a XVII. század Anglia, Skócia és Írország egyesülésének, a polgári átalakulás fokozatos kiteljesedésének, valamint a gyarmatosítás megkezdésének időszaka. A kontinenshez képest a szigetország fejlődése sajátos irányt vett, hiszen a XVII. században polgári forradalom volt. Az alkotmányos királyság létrejötte ismeretlen volt az akkori Európában, és ez megteremtette a feltételeket Anglia rendkívül gyors, további fejlődéséhez.
Buda 1541. évi elfoglalásával három részre szakadt Magyarország, s ez a széttagoltság fennmaradt a XVII. század végéig. Az országunk helyzetét, az egyesítés ügyét továbbra is a külső helyzet határozta meg, s a nemzetközi lehetőségek megváltoztak a század közepén.
E rövid történelmi áttekintés után térjünk vissza A tökéletes Horgász című könyvhöz! Isaak Walton, tehát az első horgászírók között, aki alapos módszerességgel fedi fel alkotásában korának a horgász sporttal kapcsolatos ismereteit.
Az író saját szavaival így ajánlja művét az olvasónak:
„Megjegyezném még, hogy könyvemben nem arra vállalkozom, hogy mindent előadjak, ami tudható vagy mondható e tárgyban, hanem arra, hogy sok olyasmivel is megismertessem az olvasót, ami nem közismert minden horgász előtt; e célból elegendő szemelvényt és észrevételt tárok elé mindazok tapasztalataiból, akik szeretik és űzik ezt a sportot, amelyet neki is bátran ajánlok. Mert a horgászat, mondhatni olyan, mint a matematika, amelyet soha sem lehet tökéletesen elsajátítani; legalábbis nem olyan tökéletesen, hogy ne maradjon még több új, bizonyításra való felfedezés az utánunk jövők számára…”
A könyv 2000. –es magyarországi kiadásához pedig Podmaniczky Szilárd írja előszavában:
„Egy kis késéssel, majdnem 350 év múltán került kezembe a horgászatról írott könyve, ami közel sem olyan nagy idő, mert könyvét úgy olvastam, mintha szemtől szemben beszélgetnénk, és ennek jó oka van. Méghozzá az, hogy a horgászat lényege ez idő alatt mit sem változott. Szavai ugyanazon élményekről szóltak, melyekkel én magam is találkoztam. A folyópartok és tópartok adta csendes szépségről, amelyekben önhöz hasonlóan minden alkalommal én is elmerülök, teljességgel kikapcsolódok, és egyszerűen megszűnnek mindazon civilizációs rákfenék, amik ellen ön is méltán kikel, és minden egyes horgászatról úgy térek haza, mintha a földi világ legkülönb, legemberibb változatában merültem volna. Bár megvallom, odáig nem jutottam, vagy nem merészkedtem, hogy a kereszténység történetével támasszam alá a horgászélmények nagyszerűségét és hitelességét, de hát más világ ez már, kedves Walton mester, vagyis részben más, mert amint ön említette a gazdaság szellemtelenné butító erejét, az itt sincs másként, úgy látszik, ez is örök. De ha szavait jól értem, nem annyira a szegénység tisztító erejére buzdít, mint inkább arra, hogy az ember lelki és testi egészségének elnyerésére kivált alkalmas a horgászat lévén ott részévé válhatunk a természet egységének, és a kapásszünetek meditatív alaphangulatában lelkünk nyugvópontra találhat. Amint könyvében rátér a különböző halak horgászatára, mindannyiunknak szolgál dokumentumokkal arról, hogy mostani csalizási technikáink és halfogási trükkjeink milyen ősiek, s ez bizonyítja a halfogás azon alázatát, amely szerint mindenben a halak természetéhez kell igazodnunk, a halak természeténél pedig aligha találhatunk ősibbet, ha a horgászat lényegét firtatjuk. Mindazonáltal lenyűgözött az a tudás, amellyel ön horgászfelszerelését kezeli, s az a maitól eltérő szemlélet, amelynek alapja, hogy felszerelésének minden porcikáját maga, saját kezűleg készíti. Biztos vagyok benne, hogy jókat kacagna, ha ma betérne egy horgászboltba, és megszemlélné, mennyi ezerféle mütyür várja készen a horgászt, hogy már azt se tudja, hogyan is fogjon halat. Ennek oka minden bizonnyal az eltelt három és fél évszázadban keresendő, amely alatt ezerszám dolgoztak ki ravaszabbnál ravaszabb holtbiztos horgász trükköket, de hisz tudja ön is, minden holtbiztos tipp csak akkor lesz az, ha általa halat is fogunk – egyszer, aztán meg egészen máshogy. És könyvében igen tetszetős számomra, hogy kijelentéseit ezzel a mértéktartással adja közre, s tudása inkább szeretetre méltó és barátságot szül, mintsem a tudás gőgös hagymázát. És ezt éreztem minden szavában, melyhez képest méltóbbat nem tehetek, minthogy így a nagy időket fölölelő távlatokból mélységes horgászszeretettel és tisztelettel gondoljak önre, s ígéretet tehetek, az ön szellemében adom tovább a természet bennünk élő szavait.”
Kedves olvasó mi mást tehetnék még ezekhez a szívből jövő szép szavakhoz, mint saját üzenetem: Aki teheti, szerezzen be egy példányt eme remek könyvből, vagy ha ideje úgy engedi, mindenképp kövesse figyelemmel itta a Horgász- Zónán a következő részeket!
Nagy Róbert