A préri nagyjai

Az áprilisi bolond időjárásnak nyoma sem volt, mikor úgy gondoltam: eljött az idő, hogy számomra a legkedvesebb tavam felé vegyem az irányt. Itt kezdtem el horgászni újra, és a kezdeti nehézségek ellenére is valahányszor meghallom azt, hogy „Préri-tó”, a szívem gyorsabban ver, és alig várom, hogy kedvenc helyemen a halakat üldözzem…

Korán indulok, mint mindig, és így, egy fél órával korábban gurulok be a parkolóba, mint ahogyan nyitnák a kaput de nem bánom, mert így marad még egy kis időm megreggelizni, és néhány ismerőssel is „összefúj a hajnali szellő”. Alig, hogy megálltam, csörög a telefonom: Bódis Jani hív, hogy a foglalt két helyből a „bojlis tavon” felszabadult az egyik, és van-e kedvem hozzá csatlakozni!? Természetesen igent mondtam, bár tudom, hogy nagyot kell dobni meg nem is úgy készültem, de egy régi vágyam teljesülhet ezzel, hiszen a "bojlis tavon" még nem horgásztam.



Hat óra és nyitják a kaput. Ahogy belépek és megpillantom, a tavat magához ragad az a megmagyarázhatatlan érzés, amiért szeretek horgászni és már alig várom, hogy elfoglaljam a helyemet. A személyzet olyan barátsággal és kedvességgel fogad, mintha minden héten itt horgásznék, és a bolt is nyitva már akár egy jó kis kávét is elfogyaszthatunk a megújult sokkal színvonalasabb büfében, ahol csak az árak maradtak a régiek. Az egyes tó az, ami elsőre megfogott sokszor volt szerencsém itt „lógatni” és az, hogy tudom rengeteg hal van benne csak tovább erősíti bennem a vágyat, hogy végre bedobhassam a szereléket.



Az ilyenkor szokásos „infó gyűjtés” és kipakolás után már keverem is be az ujj anyagot, ami a BAIT-TECH Blood Worm 1 literes liquid néven van jelen a Horgász Zóna polcain. Bevallom még soha nem dolgoztam „szúnyoggal”, így nehézkesen indult a mit és a hogyan kérdése... Végül egy kisebb vödörbe kiöntöttem egy keveset a folyadékból, mert nem szerettem volna az egészet "elrontani" és összekevertem egy kis vízzel a sűrűsége miatt, majd egy kevés F1 etetőanyaggal, hogy vízbe juttatható legyen. Az állaga az anyagnak, amit kaptam nem győzött meg, így ezen a téren még van mit tanulnom, úgyhogy a következő adag már friss vakondtúrással keveredett, ami a becsapódást követően már színezte is a vizet, ahogyan vártam. Több anyagból is kevertem, melyből az egyik a már említett F1 volt, a másik pedig a nagy kedvencem, a BAIT-TECH SPECIAL „G” GREEN GROUNDBAIT. Ezek az anyagok már bizonyítottak, és így nem lőhetek velük mellé. Arra gondoltam, az egyik boton az F1-el és kukorica párossal kezdek, míg a másikon pedig ott lesz a "G", és ezzel fogom keresni a halakat, illetve a csalik váltogatása is ezen a pálcán lesz megvalósítva.



Az etetést követően reméltem gyorsan kapnak a halak, de hamar eltelt négy óra is anélkül, hogy mozdult volna a spicc. Gyönyörködtem a napfelkeltében, ami a fák lombjai közt kikandikáló napsugarak melegével üdvözölt, hogy újra látjuk egymást. Aztán erőteljes kapás, a spicc csak úgy hajlik karikába, és végre fáraszthatok. Hát persze, hogy a POLONI Dumbell kellet neki, és itt meg is dőlt az iszapos elmélet, miszerint a kosár besüpped az iszapba és csak a lebegő csalit veszi fel a hal.. Bő húsz perc a DAIWA Black Widow feederemmel, amit egyszerűen csak " özvegycsinálónak" hívok és az új Prologic bölcsőm egy tizenhárom kilós gyönyörű hallal lett felavatva! Nagy küzdelem volt már csak azért is, mert nem használok dobóelőkét és a húszas főzsinór igen nagy terhelésnek lett kitéve a folyamatos nagy távolságra való horgászat következtében.



Újabb dobás, de most várhatok, újra mert nem mozgolódnak az én állásom előtt, és újra eltelik egy kis idő mire kapás van, amit egy kisebb harcsa, egy kárász és egy kiló körüli pontyocska okozott. Felötlött bennem, hogy talán egy új keverést kellene összedobni, ha már amúgy is csendes a víz legalább lesz ideje az anyagnak megázni. Így hát elővettem két nagyon jó kis anyagot, melyből az első a BAIT-TECH KRILL&TUNA a másik meg a MOJO. Fele­-fele arányban szárazon kevertem össze, majd hozzáadtam a szintén BAIT-TECH SPICY SAUSAGE "kolbászos locsolót", újrakevertem hagytam tíz percet állni és egy kevés vízzel állítottam be a kívánt állagot. Amikor bevethető lett magam is meglepődtem a hirtelen kapások láttán, hol az egyik hol a másik boton és még csak nem is voltak egy távolságban. A csalik is változtak és a POLONI Dumbellt éppúgy szerették, mint a kókuszos pop up-ot ezért nem váltogattam sűrűn a csalikat. Jöttek szépen sorban és csak fárasztanom kellet, sőt nem egyszer az is előfordult, hogy egyszerre sültek el a botok és külső segítséget is igénybe kellet venni, amit én is szívesen viszonoztam többször is Jani barátomnak.



A halak méretét tekintve ritkán estek be a tíz kiló alattiak és egyáltalán nem bántuk. A kaja működött a szám pedig a fülemig ért és még másnap este sem lehetett letörölni azt az arcomról. Lassan ereszkedik a nap a hátam mögött, a szél is erejét veszti és már nem borzolja a vizet, mint ahogyan tette azt szinte egész nap. Szeretnék még egyet fogni és ezzel befejezni ezt a mai napot, de cserébe kettőt is sikerült, amiből az egyik egy harcsa lett újra. A mai napon inkább a fűszeres íz világ tarolt és már alig várom a legújabb anyagok megjelenését a Zónában, mert itt fogom bevetni először a 2 kilogrammos verzióban megjelenő BAIT-TECH POLONI method mixet is. Az „utolsó-utolsó” dobás is megtörtént, de már pakolok és készülök elhagyni ezt a gyönyörű környezetet, mely ismét ilyen csodálatos halakkal ajándékozott meg...



Mielőtt elindultam volna, még körbenéztem, a víz is kisimult, a halak sem fürödtek már a napfényben, mint ahogyan tették ezt egész nap... Jól tudtam, minden újra elcsendesül, amikor a nap a fák koronái fölött, álomra hajtja majd fejét. A halőrháznál még megálltunk kicsit beszélgetni és bevártuk a régi ismerősöket is, akik hasonló élményekről beszéltek így végül mindenki napja jól alakult. Fáradtnak éreztem magam, és a nyugodtság közepette, ami rám telepedett úgy gondoltam nem szeretném ezt az idillt otthagyni, ezért megígérem, ide még visszatérek, és mint mindig, ezt most is betartom majd...

Üdvözlettel:
Pop Attila