Ebben az írásban, itt a Horgász-Zóna „hasábjain”, szeretném nektek bemutatni, egy horgászatom élményein keresztül, az Akasztói horgászparkot, ami bő fél év alatt megannyi 10 kiló feletti ponttyal ajándékozott meg.
Hogy is volt?
A naptár már október közepét mutatott, erős felmelegedést ígértek az időjósok aznapra. Kicsit tartottam a frontos időjárástól, de ez nem tántorított el a céljaim elérésében. „Baráti”, negyed 5-ös kelés után, szűk két óra alatt leküzdöttem a „cirka” 200 kilométert. Sorbaállás és a jegyváltás után felpakoltam a kiskocsimra majd elindultam az extra tavak felé…
Választásom az új extra tóra esett. Meglátásaim szerint, aki itt eredményesen akar horgászni annak mindenképpen a túlparti nádashoz, kell dobnia a végszerelékét, mert tapasztalataim szerint, az esetek 90 százalékában ott tartózkodnak a halak. Minél közelebb annál jobb, persze csak ésszel! ;)
A felszerelésem két darab, különböző hosszúságú botból állt:
MATRIX Horizon Feederek 4,5 és 4,3 méteres hosszban, rajtuk a kedvenc, SHIMANO MEDIUM Long Cast orsókkal. Végszerelékeim mindkét boton ugyanazok voltak. A 0,20mm-es főzsinór után, a bot kétszeres hosszának megfelelő fonott dobóelőke, ami 0,15 mm-es, zöld színű Power Pro fonott zsinór volt. Ezen csúszott a 35 grammos Deáky Pellet Feeder etetőkosár. A zsinór végét egy Clarusso forgóba kötöttem, a forgó végére egy Cralusso gumigolyó ütközőt húztam. A horogelőke Power Pro 0,15 mm-es fonott zsinórból készült, kb. 10-12 centiméteres hosszban. A horog 6-os méretű Fox S3 KURO volt. A kosár maximum 10-15 centit csúszott, mert felülről egy nagyméretű Cralusso gumistopperrel ütköztettem meg.
Kedvenc helyemet szerencsére nem foglalták el, így sikerült kipakolnom az utolsó előtti esőbeállónál. Meghorgászandó távolság megközelítőleg 80 méter, ami bőven kivitelezhető a heavy karakterisztikájú botjaimmal.
Etetőanyagom a már többször bizonyított Haldorádó Pelletes Fekete és Dynamite Baits Red Krill keverékéből állt, ami „nyakon volt öntve” kb. 150 ml Horgász-Zóna KÉK PATRONNAL. Átrostálás után rendkívül intenzív illatú, jól tapadó és gyorsan bontó keveréket kaptam. Nagy reményekkel fogtam neki a horgászatnak, hiszen tudtam: ritkán „úszom meg” az első bedobásaimat kapás nélkül.
Mindkét botom hajszálelőkéjére, a nálam mindig bizonyító Haldorádó Carp Bonbon került, vad szilvás és zöldborsos ízesítésben.
Első kapásra nagyjából 5 percet kellett várnom: A bot spiccét azonnal karikába hajtotta a jövevény, majd a nyeletőfék is akcióba lendült. Szikrázó napsütésben fáraszthattam első halamat október közepén. Az igen intenzív harc ellenére éreztem, hogy nem ez lesz a tó legnagyobb hala. Több kirohanása után sikerült merítőmbe terelni.
Nagyjából 5 perc múlva a végszerelékem bedobása után a másik a botomon lévő orsóm féke is „ciripelni” kezdett, így ismét megemeltem a botot. Az első halamnál lévő történetsor újra megismétlődött!
Ezután mindkét botomat újracsaliztam, majd bedobtam a nádastól kb. 1 méterre két különböző helyre. Talán negyed órája volt bent a végszerelék, amikor is a borsos csalit rendkívül vehemensen elragadta egy hal és a nádas felé vette az irányt. Szerencsére a jó minőségű botjaim rendelkeznek kellő erőtartalékkal, így megpróbáltam kiirányítani a nádasból, ami sikerült is. Ezután elindult jobbra, azonban ezt a kitörését is sikerült megfékeznem. Ezután már csak türelmesen meg kellett várni, amíg a hal elfárad. Közben a szomszédom látva, hogy már jó ideje fárasztok odajött segíteni így megmerítette nekem, a harcos 10 körüli „pontyocskát”. A mérleg a 10.400 grammot mutatott, ami azt jelentette, hogy megvan ma is az első 10 feletti pontyom, mint utóbb kiderült az aznapi egyetlen.
Fényképezés és visszaengedés után arra lettem figyelmes, hogy a másik botom spicce egyenesen áll, sajnos azon is hal lehetett, ami a nádasban menekült ahol is sikeresen megszabadult horogtól. Szerencsére a végszerelékemet ki tudtam húzni egy nádszál kíséretében. A horgom hegyét megvizsgáltam, de megfelelőnek tartottam, így csalizás után mehetett is vissza a szemközti nádashoz.
Ezután hosszú csend következett, hiába variáltam a csalikat, csak egy méret alatti Pontyocska jött, aki nem tudta, hogy nem kéne itt lennie… :)
Ezek után a csalis táskámat „feltúrtam” és megtaláltam az Akasztói pontyok kedvencét a vad ponty kukoricát! Ezekből 3 szemet tűztem a hajszállelőkére, egy apró lebegő szivacs kíséretében. Majd egy átlátszó vízzel teli műanyag dobozban ellenőriztem, hogy megfelelően „működik-e” a csali a víz alatt, majd bedobtam.
Éppen a következő csalin járt az eszem, amikor is rendkívül agresszíven meghajlott a spiccem. Bevágásnál megállt a kezemben a bot, nem nagyon tudtam közelebb húzni, majd szépen komótosan elindult szokás szerint jobbra ellentmondást nem tűrően... szerencsére gond nélkül tudtam követni a mellettem lévő stéghez ahol nyugodtan fáraszthattam tovább. Nagyjából 10 perc után már a pontymatracomon pihent a jövevény. A mérleg, pontosan 9.80-at mutatott. Megelégedéssel nyugtáztam, hogy megérte próbálkoznom a csalikkal.
Alig, hogy magamhoz tértem a kifogott hal után, a kikönnyített csokis-narancsos bonbon is gazdára talált. A duci tükörponty pontos súlya 8,5 kg volt.
Ezután egy kis csend következett. A tó szélesebb végén lévő horgászok megunták horgászatot így elindultak hazafelé. Szokásomhoz híven így a rövidebbik feederemmel, „rá tudtam próbálni” a jobb oldalt nádassal szegélyezett nádfalra. Miután a délután folyamán többször is láttam ott halmozgást így nagy reményekkel ültem botjaim mögé. Mint utóbb kiderült ez nyerő taktikának bizonyult... Zárás előtt 2 darab, 7 kiló körüli pontyot sikerült onnan kivarázsolni.
Összegezve a történéseket:
Ha röviden értékelnem kellene az itt eltöltött 10 órát, túlzás nélkül kijelenthetem, hogy minden előzetes várakozásomat sokszorosan felülmúlta! Összesen 8 db pontyot sikerült aznap fognom, 64 kilós összsúlyban, tekintve, hogy a tavon aznap horgászonként 1-2 pontynál nem fogtak többet, azt gondolom, ez egy jó eredménynek számít.
Hasonló szép fogásokat kívánok a Horgász-Zóna valamennyi olvasójának! Görbüljön!
Üdvözlettel:
Toman Áron
