Át is adom most a szót a szerzőnek! Íme:
...Lassan térek magamhoz, és érzem, a szemem mindjárt kinyílik, de megálljt parancsolok, hiszen kint még az éjszaka takarja be a frissen hullott hó végtelenét. Nem kívánkozok ébredni, az ágy melege még húz magához, és én hagyom. Álmomban otthon jártam, horgásztam apámmal. Nem sok emlékem van vele, de amikor együtt lógattuk a horgot a vízbe, az olyan, mintha tegnap történt volna. A Szamos folyó a házunk előtt tekeredik, csak a töltés választ el a parttól. Azt mondják, az ember nem érzi az illatokat álmában én mégis úgy kelek, hogy a tisztított szennyvíz és száradó iszap elegye keveredik az oromban, a nyár egyik legforróbb napján. A vízbe fűzfa lógatja ágait mintha ő is felfrissülésre áhítozna. A kutyák az árnyékban henyélnek, még akkor sem mozdulnak, ha keresztüllépek rajtuk...
Apám szavai még itt csengenek a fülemben: "megtanítalak horgászni, mert ennyi lesz, amit rád hagyok, és aki horgászni tud az éhen nem hal ". Igaz, milyen igaz. Megtanultam hogyan állítsak össze egy szereléket, és a módszert, hogy hogyan fogjak halat, mindenféle "marketing" nélkül. A horgászat mindig egy "hagyománnyal" kezdődött, ez pedig a csali beszerzése. Nem volt ekkora választék, sőt ha jobban belegondolok, semmilyen választék nem volt... A gilisztát a kertben ástuk, a kukorica termet, a csontit meg, mivel nyulakat tartottunk és azokból akadt egy kettő ami elpusztult, hát ők "biztosították a nyüveket". Ha mindent összeszedtünk indulhattunk, ha valami még kellet, fogtam pár szöcskét a parton, és mindeközben még jól is éreztem magam. Fordulok egyet az ágyban, de még mindig nem akaródzik kelnem. Látom magam a mogyorófa botommal, amit oly annyira szerettem, rajta egy libatollból készült úszó és a legkisebb horog, amit addig láttam. Orsóra semmi szükség, hiszen akkor, ha végzek, hogyan tekerhetném végig a zsinórt a boton és akasztanám be a bot végébe a horgot!? Jól tudom, holnap úgyis itt leszek újra és akkor minek annyit bíbelődni ezzel. Mindig arra vágytam, hogy apám botjaival horgászhassak, és amikor először kezembe adott egy bambusz botot le sem akartam tenni többé... Talán ez az érzés, vagy a vízparton közösen eltöltött idő, de még az is lehet, hogy a bizonyítási vágy nehezedik rám, amikor meglátom a partot. Én mindenesetre, örömmel viselem ezt a "terhet"…
A Szamos folyó a házunk előtt tekeredik, csak a töltés választ el a parttól...
Egy szem csonti a csali, apró halat kellet fognom apámnak, és hamar ráéreztem, mert a környék horgászai is hozzám fordultak, ha kishal kellet, én meg szívesen tettem eleget e kérésnek. Estére büszkén lépdeltem hazafelé, bár csak 100 lépés választott el a szülői háztól, én mégis alig vártam, hogy elmondhassam anyámnak, ma is több halat fogtam apámnál. A Szamos, a szülői ház és apám büszke tekintete, hogy megtanított horgászni, voltak azok a lépcsőfokok melyek ennyi év kihagyás után is táplálták bennem a vágyat és tüzet, hogy újra horgászbotot fogjak a kezembe. Szerencsémre nagyon jó horgászokkal hozott össze a vízpart, minden nap tanulhatok, és egyre több sikerélménnyel gazdagodom, amit minden alkalommal kamatoztathatok. A régi vizek megváltoztak, a technikák kifinomultabbak, az etetőanyagok és csalik arra ösztönzik az embert, hogy minden nap egy új kihívással birkózón meg. Én próbálok lépést tartani, mert minden nap egy új élmény, ha hal akad a horogra, és túl a sokadik halon is gyorsabban ver a szívem, ha a spicc elkezd hajolni, vagy ha fárasztok... Egy dologban biztos vagyok, soha nem késő újrakezdeni, új embereket megismerni vagy éppen új vizeket meghorgászni. Akármennyi idő telt is el, a vágy hogy horgászhassak nem változott és tudom, minden amit apámtól tanultam, végig követ minden nap, amit a vízparton töltök...
Lassan nyílik a szemem, nyújtózóm és felkelek. Odalépek az ablakhoz, minden fehérben úszik, mint amikor az ég és a föld összeér, akkora köd ereszkedett a házak közé, és csak az autók fényszórói hasítják a kanyargós utat maguk előtt, pedig most úgy mennék, indulnék máris horgászni, de még várnom kell, miközben a vágy egyre csak nő. Kitaláltam! Lemegyek a pincébe és újra rendet rakok a horgász cuccok között, nem mintha nem tettem volna meg ezt, az elmúlt héten már kétszer... Aztán elmegyek a horgászboltba beszélgetni, mert az is feltölt, és hátha szükség van még valamire, ha indul a szezon...
Üdvözlettel:
Pop Attila
