"Éles a szeme a vadnak, ragadozónak, szabadnak.
Mint a kék tél s a gyötrelem, világos és könyörtelen..."
József Attila
Nem szeretném elítélni az egyre terjedő, mai, „mesterséges alapokon nyugvó” horgász kultúrát, mert akarva akaratlanul, de mindannyian egy irányba „terelődünk…” Zabolátlan, vad folyópart vagy egy nemrég kiásott tavacska... Körbekerített, parkosított, "bewifizett" környezet, vagy egy "érintetlen vadvíz"...egyértelműen mást és mást adhat a horgász embernek. A fejlődés iránya töretlen...Ma már GPS helymeghatározó visz be minket a tuti helyre, melyet előzetesen, radarral találtunk meg, miközben fantasztikusan modern felszerelésekkel horgászunk... Elektromos jelző hangja ébreszt éjszaka, amikor a legkorszerűbb gyártási eljárásokkal készült csalinkat felveszi a hal...
Mindeközben, érdemes eltűnődni a folyamatokon és sosem szabad megfeledkezni az ősi, génjeinkben hordozott zsákmányszerző, újító, konstruktív, emberi tulajdonságainkról...amelyek egyik legfontosabbika - hiszem - a "ZSÁKMÁNYSZERZŐ ÖSZTÖN". Legyünk rá büszkék, hogy horgászok vagyunk, ítélkezés helyett, adjuk tovább felelősséggel a vizek és a halak szeretetét és becsületét!
Meggyőződésem tehát, hogy mindenkiben ott lakozik egy valódi, zsákmányszerző személyiség. A folyó hátán, csónakdeszkán gubbasztó horgász, a kőszórások tetején meg-megbicsakló lábbal közlekedő elszánt alak… igen-igen, egészen biztos, hogy Ő lesz az: a csupa nagybetűs, emberi ÖSZTÖN…
Véleményem szerint az átlagosnál eredményesebb horgászok valamennyien rendelkeznek azzal a speciális ösztönnel, amely segít nekik felismerni azokat a lehetőségeket, amelyek közelebb hozzák számukra a sikeres halfogást. De mi ez a tényező valójában? Habár a beszédünkben sokszor megemlítjük, de valójában mit is nevezünk ösztönnek? Ösztönös megérzés vagy szerencse? Mi a különbség valójában? Tehetjük fel a jogos kérdést...
A szerencsét talán én úgy definiálnám, hogy az valójában nem más, mint a LEHETŐSÉG találkozása az AKARATTAL. Az ösztön viszont egy belső megérzés vagy azok láncolata, ami végül is döntéseket hoz. Véleményem szerint az előbbi két fogalom élesen kettéválasztható és mindenképp érdemes vizsgálódnunk a pszichológia témakörében. Az ösztön ugyanis a pszichoanalízis kulcsfogalma. Sigmund Freud az ösztönöket a mitológia titánjaihoz hasonlítja, akiket az alvilágba száműztek (az alvilágnak metaforikusan a tudattalan én feleltethető meg).
Freud szerint a lelket két irányból érhetik ingerek: a külvilág felől és a belső világból, ezek feszültséget keltenek a pszichikumban, ezért el kell hárítani azokat. A külső ingerek ellen a test képes védekezni a különböző izommozgásokkal. A belső ingerforrások az ösztönök, amelyek állandó erőként hatnak, folytonosan fennállnak, ezért nem lehet könnyen menekülni előlük. Az ösztön egy bizonyos izgalmi állapotból eredő pszichikus energiamennyiségként képzelhető el, ami feszültséget kelt a lelki szerkezetben.
Freud elmélete szerint a feszültség kínérzettel jár a lélek számára, ami arra törekszik, hogy önmagát nyugalmi állapotba hozza. Az ösztönt tehát ki kell „szolgálni”, hogy energiája levezetődjék. Ez azonban nem megy egyszerűen, mivel a legtöbb ösztönkésztetés elfogadhatatlan a tudat számára, ezért elfojtja, a tudattalanba száműzi azokat. Ettől azonban az ösztönök nem szűnnek meg létezni, tudattalan kínt okoznak a lelki szerkezetben, és arra törekszenek, hogy kifejeződjenek, hogy észrevetessék magukat a tudattal.
ösztön...a titokzatos
Az ösztönök 3 legfontosabb tulajdonsága:
1. Az ösztönforrás a szervezetből vagy egy szervből eredő inger.
2. Az ösztön célja az, hogy kiteljesedjen, és így energiája levezetődjék.
3. Az ösztön tárgya az objektum, ami által az ösztön kielégül. A tárgy az, ami a legkönnyebben változhat.
Ebben a rövid áttekintésben válaszokat kerestünk és részben kaptunk is a kérdésre, tudományos aspektusból. De vajon hogyan függ mindez össze a horgászattal? Egy egyszerű példa lehet erre, amikor lesétál két horgász a folyópartra és az egyikük egy árnyas bokor tövében, míg a másik a vízbe nyúló kőspicc végén ül le. A nap végén ez egyik tele szákkal távozik, míg a másik semmit sem fogott… Ilyenkor azt mondjuk: ÖSZTÖNÖSEN választott jó helyet a sikeres horgász. Azt hiszem ez a kis példa - vagy a hozzájuk hasonlók - mindenki számára ismerősek lehetnek eddigi pályafutásukból.
Egy dolog azonban - ebben az izgalmas témában is - biztosnak tűnik: az ösztön, amely hozzásegít minket a sikeres döntésekhez, nem életkor, egzisztencia, vagy épp nem függő. Lehet fiatalabb horgásznak is olyan „nyerő” megérzése, olyan ösztönszerű csali választása, szereléke, stb. ami aznap komoly eredményt hozhat számára...
Minden horgásztársamnak eredményes horgászatokat kívánok és persze ne felejtsétek közben: mindig csak ÖSZTÖNÖSEN!
Nagy Róbert - BLACK CAP
