John Heider
Nem, nem és nem akar az idő „kipendülni”, dühöngök hol magamban, hol már hangosan. Az üzleteinkbe betérő horgásztársak is „kínlódnak” rendesen. Meg kell mondani, sokan foglaltak az ünnepi „hosszú hétvégére” helyet maguknak országszerte és persze ilyenkor már az egyébként fázósabb „sporik” is végre megmozdulnának… Ehelyett borzasztó hideg, eső, néhol még hó és persze – kinehagyjam - óriási szél tombol mindenfelé hazánkban! A hírek és a valóság arról szól, hogy belvíz és árvíz fenyeget országszerte, ez már tényleg egy valóságos „armageddon”!
Volt „szerencsém” már március 15-én elázni, megfázni… ELÉG VOLT, NEM MEGYEK KI! Vagy még is?
Hogy is volt? Március 30-a egy szombati nap volt, a délelöttöm még munkával telt… pörgetem vissza a naptáramat. De ne kapkodjunk annyira, nézzük csak sorjában a történteket:
„Szombat délután irány Jászberény, az ilyenkor húsvétkor, pláne kihagyhatatlan szülői „pofavizit” várt rám, és erősen bíztam benne, hogy kijutok horgászni és nem utolsósorban, marad még a finom sonkából is!
Persze, terülj-terülj asztalkám fogadott otthon, nem kellett csalatkoznom! Unokaöcsém, Zalán névnapja is aznap volt, ez tovább tetézte a vigasságot, benn a meleg szobában jól is éreztük magunkat. Este azonban már barátommal telefonon egyeztetünk… kora reggel irány a part! A meteorológiai jelentés nem kényeztet: vasárnapra is eső és szél… ez azonban már nem szegi a „horgász” kedvem.
Az éppen esedékes óraátállítás okoz némi „zavart” horgásztársamnak és főként nekem abban, hogy megbeszéljük a találkozás pontos idejét, de az „okos teló” teszi a dolgát, magát frissíti a helyes időre. Sötétben ébredek, kómotosan pakolászok, majd szokásomhoz hűen, indulás előtt iszok egy erős feketét!
Nem sokkal később, „röffentem is” a „totoyát” és mint már annyiszor azelőtt, dobbanó szívvel veszem az irányt, kedvenc kis tavunk felé…
Barátom és horgásztársam Bagi Tomi is megérkezik a partra, gyorsan mérlegeljük is - még „fél sötétben” - a lehetőségeket. Aztán hamarosan megállapodunk: még a „mélyvizes pályára” ülünk. Hideg még a víz, nem bandázik a sekélyesben a potyka… mondogatjuk, szinte egymást győzködjük. Hamarosan „kibútorozunk” rendesen, fotelek, 2-2 bot, vödrök, láda, stb.… ahogy azt kell. Ezzel egy időben, el kezd esni a hideg eső… hogy az a… szórom az igét felfelé rendesen! Tetézve a gondokat, az esővel együtt olyan erős a szembeszelünk, hogy az ernyőm alig bír „talpon” maradni. Na, ez szép peca lesz, gondolom magamban…Tamással akkurátusan előkészítjük a SPOD-mixünket, amelyben mikro pellet, csemegekukorica és csonti kapott ezúttal helyet, egy kevés hidegvízi attraktorral kiegészítve.
Botrány az idő...de menni kell!
A marker úszóra - a hatalmas szél ellenére - barátom jó hatvanra, hajszálpontosan „spombol”.
Ez jó lehet, bizakodok, majd helyére kerülnek a method végszerelékkel megálmodott feederjeim is. Az eső esik, a szél fúj, én meg sorba próbálgatom a jobbnál is jobb csalijaimat, de hiába… Bagi Tomi kemény srác, dacol az elemekkel, variál a csalikkal ő is, de mindhiába. Szeretek vele horgászni, kreativitása, makacssága és tapasztalatai már sokszor hoztak mindkettőnknek szép fogásokat!
Bagi Tomi kemény srác...állja a sarat!
Nem marad más, mint a régi szép élmények felelevenítése és pár óra szétázás után a pakolás haza…
Otthon „olvadozok”, egy forró zuhany és egy nagyadag „erőleves” után, azonban már a délutáni terveimet szövögetem. Még csak dél van, nézek az órámra, majd kérdőn a bátyámra és apámra: „kimegyünk”? Na, nem sokáig kellett őket se nógatni, irány egy másik tó!
Ma pontyot kell fognom és kész, adom ki a „parancsot”!
Az eső közben eláll, és nem hiszek a szememnek: kisüt végre a nap! Mondanom se kell, azonnal indulunk. Lajos bátyám érzékeny pickert és match készséget szerel, fő a finomság tavasszal, mondogatja. Én a kedvenc SPEED MASTER feeder botjaimnak szavazok ismét bizalmat, pontyra hangolva, egy method és egy hagyományos bordás kosár variációval a zsinór végén.
A két kosárba, két különböző új kaja kerül, egy általános édes feederes és egy fűszeres method…
Csali arzenálom nem "gyenge", van minden, próbálgatok is sűrűn, de kiemelkedik a fokhagymás kifli bojli, amellyel 4 darab nagytestű dévért fogok, bő 30 perc alatt… „Bratyesznak” van egy szép húzása a pickeren, de sajnos lemarad. Ki fog itt pontyot fogni? Az időjárás, közben újra változik: esik, eláll, esik, eláll…
Vissza a kezdetekhez! Ennek szellemében, egy csemegekukorica és 3 szem csonti kerül a 10-es öblös horgomra.
Hamarosan határozott kapás figyelmeztet: nem szabad feladni és mindig érdemes visszanyúlni a régi bevált dolgokhoz! Kisebb pontyom a horog végén, örömet csal az arcunkra! Aztán hamarosan egy újabb potyeszt terelek a szákba és engedem is vissza gyorsan. A tavaszi nap még rövid és kissé átázott gúnyánk is jelzi, ideje pakolászni.
Végre ponty! Persze, hogy mosolyt csalt az arcomra...
Már csak egy botom van bedobva, mániákusan hiszek abban a „bizonyos” utolsó kapásban!
Ez az! Mosolyodok el, hisz húzásom van! A botot megemelve azonban a vártnál nagyobb ellenállásba ütközök. Az óvatos fárasztás végén bő négyes pontyot szákolunk, majd engedünk szabadjára! Méltó befejezése ennek a horgászatnak, konstatáljuk hazafelé az autóban.”
ez már szebb példány...kitartásom célba ért!
Zárszó:
Valahogy így estek azok a húsvéti „be-eső” pontyok, kedves horgásztársaim. Most, amikor ezeket a sorokat gépelem, csak remélni tudom, hogy a természet hű lesz önmagához és a napsugarak érkezésével újra visszatér a partokra az (igazi)élet!
Nagy Róbert
