Horgász-Zóna menü
Kedvencek
Kosár
Bejelentkezés

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:



Regisztráció | Elfelejtett jelszó
  • 5. Pergető Akadémia
  • Tuttti etetőkukorica
  • VMC Barbarian
  • Daiwa TD Feeder
  • Special G

Az a csodálatos Szigetköz

|



Tamás fiam több éve unszol már, menjek vele és a barátaival egy Szigetközi evezőstúrára. Évek óta nyár elején ott töltenek pár napot, evezéssel, horgászattal. Lelkesen mesélte az ott átélt élményeket. Eddig csak az ott készült fotókat nézegettem, de szerencsére a hétvégén végre elindulhattam én is a várva-várt túrára.
A hétvégén kifejezés egy nyár eleji hétvégét takar, már-már tél van, de annyira jó visszaemlékezni erre a csodás helyre, olvassátok el és látogassatok el erre az egyedi és tényleg csodálatos részére országunknak.

A tervezett időpontot az áradás és a rettenetes esőzés miatt két héttel későbbre kellett halasztani, ezzel még fokozva a várakozást. Szombaton végre elindultunk öten, csurig pakolt kocsikkal. Minden általuk kedvet horgászmódszerre felkészülve, a gombostűnyi helyeket is kihasználva a csomagtartókban. Az út, amit már oly sokszor megtettem munkám során, most hosszabbnak tűnt, Mosonmagyaróváron kicsit megálltunk, csali és apróságok beszerzése miatt, aztán onnan már csak negyedóra és megérkeztünk Doborgazszigetre. A srácok a kiszemelt lakhelyünket kempingnek hívták, bár csöppet sem hasonlított egyetlen általam kempingnek ismert helyre, az a füves terület, amin a hétvégi szállásunk volt.

Itt laktunk két éjjen át
Itt laktunk két éjjen át


Semmi extra, egy csendes, madárfüttyös, autók elől lekerített terület, szépen nyírt fűvel. Senki a környéken, csend és csak csend. Madárének, a víz csobogása és néha a víz felől hallható halugrás, rablás hangja. Ez kellett a városi zajokat már megszokott és azt örömmel nélkülöző fülünknek. Nem sokkal megérkezésünk után, szívélyesen üdvözölt minket a kemping tulajdonosa. Minden információval, pecatanácsokkal ellátva jó pihenést kívánt. Meglepően közvetlen és barátságos fogadtatás, a tegeződés, már előlegezte a szigetközi emberek vendégszeretetét.
Bárkivel beszélgettünk, mindenki szívesen állt szóba az idegenekkel, és segített, mindent elmondott, amit csak a vízről és a halakról tudni lehet.
Nagyon érdekes dolog, hogy senki nem titkolta a jó halas helyeket, szinte mindenki ugyan azt mondta, itt harcsára, ott domolykóra, amott pedig balinra lehet számítani.
Kisvártatva megérkeztek az előzőleg telefonon megrendel hajóink, helyszínre szállítva, pontosan! Már csak a második sátor felállítása választott el minket a várva-várt horgászattól.
Természetesen ezt a dolgot a fiatalokra hagytam, addig, míg ők „építkeztek”, egy hatos spiccbottal próbáltam meghorgászni a rohanó vizet. Egy hat grammos úszóval, csonti csalival kezdtem. Nagy volt a sodrás, szinte, sőt egyáltalán nem lehetett megtartani a szereléket. Ráhúztam az eresztékre 30 centit, az ólmozást pedig kettéválasztva, fenékre téve az előkét és az ólmozás felét, vontattam. Nem vártam nagy csodát a dologtól, de már nagyon kellett horgásznom. Keszegekre számítottam, de az első kapás már ismerős volt a dunai pecákból, természetesen géb kapta el a csalit. Mint a turbina pörgött a tenyeremben a megszeppent kis útonálló. Az első szigetközi halam, jobb lett volna, ha valami nemesebb fajtából származik, de így hozta a sors. Még két fajtársa követte.
Időközben felépült az ideiglenes lakónegyed, két sátorból álló kis falu a kis faluban.
Az otthonról hozott elemózsiából gyorsan megebédeltünk, a friss vidéki levegő igen jó étvágyat csinált. Tekintettel arra, hogy ketten még soha nem ültünk kenuban, egy kis alaptanfolyamot rögtönöztek a tapasztalt vízenjárók. Az értékes felszerelések a parton vártak, míg mi zöldfülűek gyakoroltunk, szoktuk a vizet és a kenut. Szerencsére a ladikozással szerzett kevés tapasztalat sokat segített nekem a gyorsabb és labilisabb hajó irányításában. Itt szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy ez a víz nem játék, nagyon veszélyes helyeken is jártunk, szinte méterenként változik a sodrás erőssége, iránya. A sok mellékág befolyásánál meglepetéseket tud okozni, esetleg a tapasztalatlanság borulással is járhat. Az első alkalommal mindenképpen tapasztalt hajóssal érdemes tanulgatni az evezést.
Minden felszerelést érdemes a kenuhoz, kajakhoz rögzíteni, a mentőmellény pedig életet menthet.
Az első túránk csak nyúlfarknyira volt tervezve, talán 4-500 métert lapátoltunk felfelé, árral szemben s már meg is érkeztünk az első bevetés helyszínére. A szerencsés vízállásnak köszönhetően pont ideális horgászhely várt ránk.


A kis sárgás-barna folt a vízben, a horgászhely
A kis sárgás-barna folt a vízben, a horgászhely


Kikötöttünk, a kenukat biztonságosan rögzítettük és már kézben is voltak a botok, kezdődhet a horgászat! Mivel egyikünk sem profi pergető horgász, nem számítottunk nagy sikerre. A nem hétköznapi sodrás miatt más módszer alkalmazása szinte elképzelhetetlen volt.
Ahol kikötöttünk az egy sóder sziget, ami pár centivel emelkedett a víz színe felé, megtörve a folyóág sodrását és kettéosztotta a vizet maga körül.

A szigetecske szélén térdig, bokáig vízben állva kellemes volt a horgászat a rekkenő hőségben is
A szigetecske szélén térdig, bokáig vízben állva kellemes volt a horgászat a rekkenő hőségben is


Nagyon sok felszíni rablást láttunk, néha szinte forrt a víz, repültek a snecik ijedt menekülésük közben. Az első hal sem váratott sokáig magára, Csabi negyedik dobásra szépséges balint akasztott, majd fárasztott ki.


Csabi a nádszélét faggatja
Csabi a nádszélét faggatja


Sajnos a halak súlyát csak becsülni tudtuk, mert a mérleg a kocsiban maradt. Nem is írok súlyokat, a méreteket a képeken meg lehet becsülni.
Aztán nemsokára Peti szája is mosolyra hajlott, domolykó ficánkolt körforgó hármashorgán. Csodaszép hal volt!

Peti első pergetett hala
Peti első pergetett hala



Tökéletes akadás
Tökéletes akadás


Nagyon érdekes, hogy az összes kapás a sodorvonalban történt, sokszor 30 centiméteres vízben, időnként a lábunktól fél méterre is raboltak a halak. A kristály tiszta vízben láttuk, ahogy követik a ragadozók a villantót. Fantasztikus élmény volt ennyire közelről megfigyelni a kedvenceinket.


A halfogást Viktor barátunk folytatta, szép domit segített partra
A halfogást Viktor barátunk folytatta, szép domit segített partra


Ez a hal a támolygót kedvelte meg, számára túlságos módon
Ez a hal a támolygót kedvelte meg, számára túlságos módon


Az élménydús horgászat közben rohan az idő, észre sem vettük és szinte ránk esteledett, már a nap sem égetett annyira. Megéheztünk, a halak viszont kezdtek jóllakni, csökkentek a rablások és a kapások is. Kieveztünk a táborunkba egy jót vacsorázni, négy halat megtartottunk, mert a szigetközi halak íze páratlan, főleg roston sütve kitűnő.

Tomi, Csabi, egy balin, 3 domi
Tomi, Csabi, egy balin, 3 domi



Este, Petivel visszaeveztünk a kis szigetre, míg a többiek a halak pucolásával, filézésével foglalatoskodnak gondoltuk mi még párat dobunk.
A háromnegyed órás pergetés két domolykót eredményezett, végre én is fogtam igazi halat a szigetközben, csodaszép domolykó ficánkolt a körforgómon. Sajnos fotó nem készült róla.
Nem vittem ki a fotó miatt a partra, rögtön szabadon engedtem, jó volt nézni amint villámgyorsan elúszik a sodrásban. Peti is fogott még egy domit a nap lezárására, ez a hal is tovább riogatja a fehérhal népet.
Mikor kikötöttünk, már ínycsiklandozó illatok terjedtek a parton, sült a finom vacsi a parázson, még nekem is, aki sosem eszik halat összeszaladt a nyál a számban.
Estére benépesedett a part, hívatlan vendégek érkeztek, több százával, szúnyogok zümmögtek minden felé. A levonult árvíz által hátra hagyott pocsolyák igazi bölcsőt képeztek ezeknek a vérszívóknak. Lettek bőven, a legjobb ellenszer sem tudta őket távol tartani, de ez az egy kellemetlenség, ami történt velünk a túra során. Egy horgásznak ezt be kell vállalni a sok jó élmény érdekében. A vacsora és a sörözgetés után fáradtan, álmosan tértünk nyugovóra a sátrakban. Hamar csend lett, ahogy leért a fejünk a párnára már aludtunk is.

Másnap reggel 4-kor már kidobott az ágy, a többiek húzták a lóbőrt, nekem kipattant az álom a szememből. Csodás hajnalra ébredtem, kellemes volt az idő, az erdei illatok, és a madár kórus rögtönzött zenéje a szabad és vidám életről szólt. Selymesen surrant a víz a folyóban.

Az apróhal nép karikákat varázsolt a víz tükrére. Szinte brutálisan zavaró volt a sátor zippzár hangja a csendben. Próbáltam csendben eltávolodni az alvóktól, de ez sosem sikerül rendesen. Csaptam kis zajt, de senki nem emlegette később. A tábori fémbögréből már a parton kortyolgattam a reggeli kávémat, és néztem a vizet még álmosan.
Annyira szép tud lenni a természet, a csobogó víz, a halak ugrása szinte belekiált a csendbe. Két felszálló hattyú hatalmas zaja vonta magára a figyelmet, a vízen rohanva, szinte esetlennek tűnő szárnycsapásokkal igyekeznek elszakadni a víztől és felemelni hatalmas testüket a levegőbe. Suhogó szárnyakkal húztak el pár méterre tőlem.
Egy feeder és egy picker botot szereltem fel, 50 grammos tányérólommal próbáltam leküzdeni a sodrás erejét, 10-es és 12-es horgot kötöttem a 16-os zsinórra.


Reggeli csend
Reggeli csend


A csali csonti, pinki és giliszta volt. Gondoltam nem megyek messzire horgászni, ha felkelnek a többiek, egy hosszabb túra vár ránk ma. A kemping partjánál dobtam be a botokat és vártam a kapást. Etetni meg sem próbáltam, hiszen a tányérólmot kis úszóként tolta ki a víz a sodorvonal szélére, majd ott letette kis időre, aztán lökdöste még tovább. Kapásom nem volt a másfél órás feederezés alatt, vagy is nem vettem észre a folytonos spiccmozgás miatt, a csalit párszor azonban lelopták a halak.
Reggelire sonkás szalonnás hagymás rántottát készített Tomi, helyi alapanyagból, bográcsban, hmmm nagyon királyi kaja volt.
A „helyi erők” tippjére hallgatva elindultunk a Jegenyési bukó felé, hegymenetben, teljes felszereléssel. Minden botot, csalit, etetőt bepakoltunk a kenukba. Akkor még nem gondoltam, hogy a három napos túra legszebb élményei várnak rám.
Folyásiránynak felfelé eveztünk, Viktor volt a felderítő, ő a gyorsabb kajakkal időnként előre sietett a terepet felmérni.


Viktor a felderítő
Viktor a felderítő


Mivel ezen a vízen nincs állandó vízállás, naponta változik minden. Vannak időszakosan hajózható részei, amik csak magasabb vízállásnál lehet használni. Ha nincs elég víz, jön a cipelés, sokszor a zárások és a bedőlt fák miatt át kell emelni a kenut és a rakományt is.
Többször kikötöttünk és a térképeket nézve kerestük a megfelelő utat célunk felé.
Csodálatos vadvizeken jártunk, ilyet eddig csak a tévé természetfilm csatornáin láttam.

Mint a mesében
Mint a mesében


Hajóvonták találkozása
Hajóvonták találkozása


Ott vagyunk már?
Ott vagyunk már?



Ámultam, ilyen is van Magyarországon!? Elárasztott erdőkben, állóvízen, kanyargós gyorsfolyású részeken vezetett az utunk. Olyan érzésem volt, mintha meseorszában járnánk.
Szarvasok hüsítették magukat a vízben, különböző madarak a fák ágain, a levegőben vagy épp a víz hátán ringatózva, nagyszerű élmény volt!

Ahol a madár se jár
Ahol a madár se jár


Az egyik kanyar után egy bedőlt fa parancsolt megálljt a csapatunknak, az elmúlt napok viharát már nem bírta a vén fűz és beledőlt a keskeny folyóágba, teljesen lezárva azt.
Tanakodtunk sokáig, hogyan tovább, visszafordulni abban a sodrásban a mi gyakorlatunkkal veszélyes mutatványnak tűnt, átemelni szinte lehetetlen volt a majd’ két méteres meredek part miatt. Se a fa alatt, sem a fa felett nem tudtuk a kenukat áttuszkolni az akadályon.
Szerencsénkre érkezett egy arra evező, nálunk jobban felkészült kenus, kérés nélkül segített nekünk. A tőle kapott fűrésszel elvágtuk a fa egyik ágát, az így keletkezett helyen már át tudtuk emelni a hajókat és folytathattuk az utunkat, már lejtmenetben, a Kis Rábának nevezett ágon.


Az úticélunk közelségét jelezte a zárás morajló hangja, és az utolsó kanyar után már láttuk is az iszonyatos tömegű vizet, ahogy a csak pár centi szintkülönbségen átbukik.

A rohanó víz
A rohanó víz


Ugye milyen szép
Ugye milyen szép


A hajókat biztonságba helyeztük a parton és megpróbáltunk fogni párat a helyi horgászok által emlegetett 2,5 kilós domikból. Sajnos ez a mutatvány nem hozott sikert, a zubogó össze-vissza folyó vízben képtelenek voltunk kapást kicsikarni, sőt még a csalit megfelelően vezetni sem lehetett. Mint utólag kiderült, a bukó alatt kellett volna próbálkoznunk, ahol már lelassul a víz, azt a rész szárazon nem tudtuk elérni, a bukón pedig egyikünknek sem volt bátorsága áthajózni.


Tamás a bukó felső…
Tamás a bukó felső…


Peti az alsó részén próbálta kapásra bírni a halakat
Peti az alsó részén próbálta kapásra bírni a halakat


Így hát halfogás nélkül tértünk vissza a táborunkba. Ebéd után a már jól bevált sóderszigetet vettük célba. Meglepődve vettük tudomásul, hogy a szigetnek se híre se hanva, víz alá került az egész. Csak a vízinövények árulkodtak arról, hogy itt egy kis szigetecske létezik.


Tegnap itt még szárazföld volt…
Tegnap itt még szárazföld volt…


Ez a kis áradás azonban nem tudott minket eltántorítani a horgászattól, térdig a vízben állva horgásztunk. A jéghideg vizet hamar megszokta a lábunk, de a borsó nagyságú kavicsok nyomását még most is érzem a talpamon, pedig volt rajtam vízálló cipő, de a sodrás hamar telecsempészte a lábbeliket kaviccsal. Ha valaki ide tervez túrát, feltétlen vigyen magával jól záró, vízálló cipőt, nélkülözhetetlen tartozéka az evezésnek és a horgászatnak is.
Az áradás hatására nem csak a kis sziget tűnt el, hanem vele a halak is máshol keresték a betevő snecijüket. Ezen a napon csak egy balint és egy domolykót adott a folyó ötünknek.

A nap lezárására felkerestük a kempinghez tartozó, attól 150 méterre székelő „kocsmahivatalt”. Itt volt a kemping vizes blokkja, éjjel-nappal rendelkezésünkre állt a zuhanyzó és a többi nélkülözhetetlen öblítős helyiség.
Egy jó hideg sörital mellett megnéztük a zajló foci vb aktuális meccsét, majd mint a jó kisgyerekek ágyba bujtunk.
Nem egyszerű éjszaka várt azonban ránk, rettenetes vihar, szél, szakadó eső és 1-2 másodperces követéssel villámlás és dörgés. Igen csak közelben csapkodott hozzánk az Istennyila!
Éjjel 3 körül realizáltam a helyzetemet, nem álmodom, hogy úszok, tényleg vizes a szivacs alattam, a takaró felettem. Befolyt a víz a sátor általam használt részébe.
Szállásomat áthelyeztem a kocsiba, rettenet jót aludtam ))

Reggel a szokásos ceremóniák után (reggeli, kávé, stb.) ismét a vízen talált minket a nap. A folyó még pár centit rátett a vízállásra, és kétszeres sebességet az áramlásra.
Jó egy órát dobáltuk még a vasakat, a fahalakat, gumihalakat, de sajnos érdeklődő nem akadt a produkciónkra.
Mire kikötöttünk megszáradtak a sátrak, összepakoltunk, közben megérkezett a tréler a hajókért és fájó szívvel búcsút intettünk a Szigetköznek. De csak egy kis időre, mert ide biztosan sokszor fogunk még eljönni, a csodából sosem elég!

A végén pár infó az árakról:

4 személyes kenu 2500 Ft/nap (evezővel, mentőmellénnyel)
Sátorhely: 800+IFA/nap/fő
Napijegy 1200Ft/nap
Sör a kocsmahivatalban ½ l 199Ft! Jéghideg! :-)
A közelben alapvető élelmiszereket árusító kis ABC van.


Bodnár Gyula
Fotó: Tamás, Peti, Csaba, Viktor és Gyula





KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:



Minden jog fenntartva © 2018 - Horgász Zóna
Horgász-Zóna Ügyfélszolgálat elérhetőségek:
Telefonszám: 06 1 240 5454
Mobil: 06 70 362 7167 (hétköznap 8:00-18:00-ig, szombaton 9:00-12:00-ig)
Email: ugyfelszolgalat@horgasz-zona.hu
G+: Google+
Horgász-Zóna Buda bemutatóterem és horgászbolt: 1033 Budapest, Szentendrei út 89-95., telefon: 06 1 2405454
Horgász-Zóna Pest horgászbolt: 1138 Budapest Gyöngyösi sétány 8., telefon: 06 1 612 1775
Horgász webáruház | Feeder bot | Nevis szett | Shimano orsó | távdobó orsó