Éjszakai csendháborítók

Végre elérkezett az idei első éjszakai horgászat ideje. Már nagyon vártam, mert amióta belekóstoltam, azóta ha tehetem csak éjszaka megyek. Szerintem sokkal izgalmasabb, mint nappal. Nem utolsó sorban kevesebben vannak a tóparton így kisebb a zsivaj is. Merényletem helyszíne ismét a kedvenc tavam a Joker tó volt. A szokásos módon egy órával hamarabb értem a tóhoz így még sokan voltak a nappalos brigádból lent. Addig is, amíg vártam a soromra kifaggattam őket. Ki mit fogott és mivel. Bizony voltak azért betlik is. Hat órakor aztán birtokba vehettem a kiszemelt helyet, ami majdnem ugyan az volt, mint a nappali horgászatnál, de még egy kicsit beljebb mentem az elárasztott részhez. Az volt a tervem, hogy azt a rész fogom meghorgászni, amit normál vízállásnál úszóval szoktam elérni. Most az egyik fenekező szerelést szántam erre a helyre.





Nem indult valami jól a horgászat, mert feltámadt a szél és az első üres kosárral való dobást követően a dobóelőke és a főzsinór ahol találkozik keletkezett egy szép nagy csomó. Más lehetőséget nem látva elvágtam és megküzdve a széllel újra összekötöttem. Jöhetett az újabb próba, ami ismét nem várt eredményt hozott. A mellettem lévő fa ágába belefújta egy széllökés a zsinóromat. Kezdtem mérges lenni a balszerencse miatt. Elballagtam a kocsihoz felhúztam a gumicsizmát és be a vízbe. Jó időbe beletelt mire sikerült lehámoznom a fáról. Még jó, hogy már nem volt senki a közelben, mert a légtornász mutatványomtól biztosan halálra röhögte volna magát. Miután elrendeztem a dolgot végre dobtam egy használhatót. Pont a kiszemelt nádcsomó mellé esett. Ezután becsúzliztam 10-15 gombóc etetőanyagot és elhelyeztem a bottartón a botot. A horogra két szem mézes kukoricát fűztem a kettő közé pedig egy techno pufi került. Mindez természetesen hajszál előkén felkínálva. Jöhetett a másik felszerelés. Ezt úgy terveztem, hogy úszós lesz és csak kb. 10 m-re dobom be. Így is tettem a horogra saját erjesztésű kukorica került és ezt szórtam jó pár marékkal az úszó köré is. Negyed óra elteltével azonban rá kellett jönnöm, hogy hiú ábránd, hogy én itt úszózni fogok, mert olyan erős széllökések voltak, hogy minduntalan kisodorta a partig az úszót. Így nem volt mit tenni lecseréltem és a másik fenekezőt állítottam csatarendbe. Ezt egyenesen előre kb. 80 m-re dobtam be.



Nagyjából háromnegyed óra telt el a bedobás után, amikor a nádashoz dobott botnál a kapásjelző szép lassan elkezdett leesni. Miután utána állítottam, újra leesett. Nem nagyon szoktam bevágni ejtős kapásra, mert ritkán sikerül megfognom így a halat. Ezért vártam még és nem sokkal ezután nagyon lassan felfelé indult a swinger. Na, ekkor jött el a bevágás ideje. A halam ment minden irányba és sokszor kiugrott a vízből így lehetett sejteni, hogy nem ponty küzd a horgon, hanem egy tok. Pár perces fárasztás után a sejtésem be is igazolódott miután sikeresen megszákoltam. A mérlegen 1.62 kg-t nyomott. Pár kép és már úszott is el.



Gyors csalizás ugyanazzal és repült is vissza a szerelék. Nem telt el egy óra sem és az előzőhöz kísértetiesen hasonló kapás következett. A hal is ugyan úgy viselkedett és egy hasonló méretű 1.58 kg-s tok pihegett a matracon. Ezt a halat viszont kézzel vettem ki a vízből, mert sikerült kiszánkáznia egész jól a part szélébe így nem tudtam volna a nagy bojlis szákot alá tolni. Természetesen ő is ment vissza a társához a vízbe. Kicsit furcsállottam, hogy kukoricára nem a pontyok, hanem a tokok kapnak, hiszen eddig ilyen halat kizárólag gilisztával vagy csontival fogtam.



Ezek után jött egy három órás szünet, amikor is nem mozdult semmi. Nem is volt baj legalább beszélgettem kicsit a rajtam kívül egyedüliként horgászó társakkal. Amint elkezdett besötétedni szerencsére elállt a szél és tükör sima lett a víz. Gondoltam eljött az úszózás ideje. Ismét botot cseréltem és gilisztával csalizva be is juttattam az előzőleg már beetetett helyre. Azért dobtam pár marék etetőanyagot újfent az úszó köré. Sajnos azonban ezen az estén nem jutott szerep ennek a szereléknek.



Javában besötétedett, már amikor úgy döntöttem, hogy a fenekezőn a két mézes kukorica helyett csak egy lesz és a másikat egy saját készítésű pálinkás kukoricára cserélem. Utólag belegondolva ennél jobb húzásom nem is lehetett volna. Bedobás után nagyjából 10 perccel olyan füstölős kapásom volt, hogy majdnem leestem a székemről a meglepetéstől. Bevágás majd fárasztás következett. Szépen egyenletesen húzott a hal így azt már sejtettem, hogy ez nem tok. Nem is az volt, hanem egy 2.04 kg-s ponty volt a bűnös. Bevallom én nagyobbra gondoltam, mert olyan erővel húzott, hogy az egy nagyobb halnak is a becsületére vált volna. Őt is visszacsúsztattam majd csalizás és vissza az előző helyre.



Bedobás után pár perccel ismét egy leengedős majd lassan emelkedő kapásba nyúltam bele. Na, ekkor elindult a gőzmozdony. Rövid ideig meg sem tudtam állítani úgy húzott. Miután megfordítottam szépen lassan pumpálva loptam vissza zsinórt tőle. Vigyázva kellett minden halat a szák felé terelnem, mert előttem a vízben volt egy nádsor, ami a szokásos vízállásnál ugye a part szélén van, de most legalább 1 méterre a vízben található. Szerencsére gond nélkül megszákoltam és csak ekkor szembesültem, hogy bizony ez az eddigi legnagyobb tok, amit fogtam. 2.82 kg volt. Még mindig nem egy hatalmas, de én nagyon örültem neki. A nagy locsogásra az egyik szomszéd is odajött. Szerencsémre, mert a sok halas kép után végre én is rajta vagyok a képen. Mondanom sem kell, hogy tőle is érzékeny búcsút véve útjára engedtem. Érdekes, hogy ez is a kukoricát vette fel és a másik szereléken a gilisztához hozzá sem nyúltak.



De ezzel még korántsem volt vége a csendháborításnak. Ismét bedobtam a jól bevált helyre és szerintem éppen, hogy a fenékre érhetett a horog, amikor ismét füstölt a zsinór az erőteljes kirohanás hatására. Na, gondoltam ez már valami. Nem nagyon hagynak a halak kényelmesen elhelyezkedni. Amit nem bántam, hiszen ezért jöttem. Rövid, de annál harciasabb küzdelem után egy 2.16 kg-s ponty volt a parton. Sikeres fotó után, uzsgyi, vissza a vízbe.



El sem akartam hinni, hogy ilyen jól eszik a hal és ennyi jelentkező van a csalimra. De nem volt időm sokat elmélkedni ezen, mert máris újabb kapás és már fárasztottam az újabb ponty komát, aki egy 2.06 kg-s tükrös volt. Ment is a társai után. Éjfél környékén el kezdett esni az eső és ezzel meg is szakadt a kapások sorozata. Felállítottam az ernyőmet és végre kényelmesen elhelyezkedtem.



Két órát bambultam és szunyókáltam, de mivel egy mozdítás sem volt úgy döntöttem, hogy fogtam már elég halat ráadásul az eső sem akart elállni így szépen összepakoltam és fél háromkor elindultam haza. Tettem ezt annak ellenére, hogy tapasztalatom szerint három körül szokott lenni még egy dömping. Mivel nem vagyok mohó és ráadásul az alkarom is rendesen megfájdult a sok fárasztástól nem bántam, hogy itt vége ennek a horgászatnak. Szépen felkeltettem a halőrházban békésen szundikálók egyikét. Biztosan a háta közepére kívánt. Nem hiszem, hogy sokan szoktak hamarabb hazamenni. De készségesen kinyitotta a kaput és irány haza. Az biztos, hogy legközelebb is ide jövök és ugyan azon a helyen fogok próbálkozni, mert nagyon bevált. Csak jó lenne, ha sem a szél nem fújna és főleg az eső nem esne. Ismét élményekben gazdag és sikeres horgászaton vagyok túl. Én azt mondom, soha rosszabb ne legyen.