Első versenyünk, avagy a „pontybánya”

Egy nyár végi beszélgetés során került szóba Nagy Robi barátommal, az „angyalföldi” Horgász-Zóna „első emberével”, hogy szervezni fognak egy versenyt egy heves megyei bányatóra. A tiszta vizéről és harcosan küzdő tő-és nyurgapontyairól elhíresült Rab horgásztavon megrendezendő I. HORGÁSZ-ZÓNA & MAD Pontyfogó Kupa nyomban felkeltette az érdeklődésemet, így azonnal igent mondtam Robi meghívására…

Az Abiotic Carp Baits csapatának tavaly november óta vagyok tagja, amikor is egy késő őszi palotási horgászatra kísértem el Jávorka Dani barátomat. Már akkor megbizonyosodhattam a Dani által gyártott csalik rendkívüli eredményességéről, ugyanis az alig pár fokos vízből, az éjszakai mínuszok ellenére nem egy tíz feletti pontyot csábított ki a fotó erejéig a srác… Innentől nem volt megállás!

Idén már sok közös horgászatot szerveztünk, kialakult az igazi “csapatszellem”, a bizalom, az együttműködés, és egy igazi barátság…így nem is volt kérdés, hogy kivel indulok a versenyen. A Rab tavon senki nem horgászott azelőtt az Abiotic csapatából, így a helyi csapatok előnyétől kissé tartva indultunk a versenyre. Megérkezve a “két Robi” köszöntő pálinkája visszahozta az önbizalmunkat, lelkesen sétáltunk a tó partján, próbáltunk halmozgásra utaló jeleket keresni. Az erős deli szél nem sok jóval kecsegtetett, de mindkettőnkben körvonalazódott a lényeg: valahol a tó deli részére, az úgynevezett “kotrás” felé kellene választanunk…





Kezdődött a helyek kihúzása, pontosabban a sorrend, hogy ki hanyadikként választhat helyet. Mivel nevezési sorrendben történt a sorszám húzása, 11.-ként a 14 csapatból nem sok jóra számítottunk…elérkezett a várva várt pillanat, ezen áll vagy bukik minden…Dani barátom tapasztaltabb versenyzőnek mondható, így rám, mint a “szűz kézre” bízta a húzást… Sapka fel, a kis papírcetlin egy hatalmas “1.”. Első! A tömeg egyszerre hördült fel…erre mi sem számítottunk. Így már nem volt kérdés hova ülünk: irány az 1. hely, a “kotrás”!





A helyünket elfoglalva konstatáltuk, hogy velünk szemben nem horgászik csapat, csak vagy 100 méterrel arrébb, ugyanis az munkaterületnek számít: a tavon még mindig intenzív sóderbányászat folyik. Ekkor már éreztük, hogy jó döntés volt ez a hely…szinte nem volt szomszéd, a halak előttünk valószínűleg biztonságban érezték magukat … de erről majd később!
Először is kb. 70 méterre a parttól markerúszóval nagyjából feltérképeztük a feneket, jócskán dimbes-dombos volt a bányászgépek “harapásaitól”. Etetésre kezdetben a Terrible Trick (monster crab-os) és a Grainy Garlic (fokhagymás) bojlijainkat használtuk, kizárólag dobócsővel bejuttatva, 20-és 24 mm-es nagyságban. A tervünk a már sokszor bizonyított metódus volt: nagy bojlival etetünk, apróval (16-18mm) csalizunk szimplán, vagy másfél szemmel, esetleg kisméretű hóemberrel.



Az első kapásra sokat vártunk: este 8 körül folyamatos húzással jelentkezett az Abiotic-Whiskey Team első hala, ami egyben a verseny első 10 kg feletti pontyja is lett. 16 mm Grainy Garlic+10mm-es fokhagymás fluo pop up kombinációjára éhezett meg.





A második nap reggelén a mérlegelésnél szembesültünk vele, hogy szép fogásaink ellenére “csak” a második helyen állunk, és több csapat is örülhetett szép fogásoknak, többek közt egy 17,84 kg súlyú tövesnek. Összeültünk egy kis "kupaktanácsra" Danival, természetesen egy jó whiskey kíséretében (ami egyébként tényleg a csapatunk védjegyévé vált a verseny végére :)



Megnéztük a többi csapatot is: mindenki nagyon sokat etetett. Csobogtak a gombócok, a spombok, etetőrakéták…viszont halat nem fogtak sokat. Gondolkodtunk…talán ez a pontyoknak is sok?! Valószínűleg igen! Döntöttünk: szinte minden etetést beszüntetünk! Elérjük azt, hogy a halak elénk “meneküljenek” a csobogás elől. Ezt a taktikát nagyban segítette a helyválasztásunk is, és amit korábban is említettem: szemben sem ült senki, így volt egy jelentős “háborítatlan” szakasz, ahova véleményünk szerint behúzódtak a halak.

Délután 1 óra felé éppen a Black Cap Teamnél voltam “szomszédolni” (ők a tó másik oldalán, átlósan ültek hozzánk képest). Átbeszéltük az addig történteket pár pálinka és fröccs kíséretében. Nemsokára észrevettük, hogy Dani köré sokan gyűlnek az állásunkon…nemsokára SMS-em jött Danitól: GYERE! Több sem kellett, Robiékkal átsiettünk…egy csodálatos, pocakos tövest fektetett Dani a matracra, súlya kereken 15,40 kg volt. Calamari Condiment fantázianévre hallgató, hóember kivitelben összerakott squides-chillis-fokhagymás golyóra csábult el az öreg harcos.





Beindult a halfogás, beválni látszott a taktikánk. A horog mellé minden esetben két szem felezett bojli kerül PVA zsinórra fűzve, ennyi csalogatóanyag bőven elegendőnek bizonyult ebben a melegfrontos időben. Ahogy a Nap egyre lentebb csúszott az égen, úgy láttunk egyre több fordulást és ugrást az előttünk lévő pályán…Danival összenéztünk, és csak annyit mondtunk: “Mi lesz itt éjjel?!” De ami következett, azt a legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna…

Az éjszakai “műszakot” Dani nyitotta egy 13,21 kg súlyú, iszonyatosan hosszú, csupaizom nyurgaponty megfogásával, ami a fokhagymás bojlinkat kívánta meg, és fárasztása majd’ fél órán át tartott. Érdekessége ennek a bojlinak (Grainy Garlic), hogy speciálisan hideg vízre, melegfrontos időre fejlesztettük ki, a mostani versenyen is ez volt az elsőszámú “fegyverünk”. Speciális összetétele miatt képes akár a vízközt kószáló halakat is a fenékre húzni, és egy kis táplálkozásra csábítani.



Semmit nem pihentünk az éjjel, az akció folyamatos volt. Sok kisebb, 4kg alatti ponty is érkezett, de vártuk a “nagy Ő-t”… Hajnalban egy igazi, komótos, lassú húzós kapásnak vághattam be. Már a fárasztás elején éreztem a védekezés módjából, hogy nem egy “óvodással” hozott össze a sors. Semmi fejrázás vagy hirtelen mozdulat,de erőteljes, megállíthatatlan húzás a nagy súly mellett…akár egy gőzmozdony. Végül háromnegyed óra múlva, nagy nehézségek árán, de sikerült megszákolni az “Öreget”. Örömöm leírhatatlan volt! Első gondolatunk: “Ez akár 20 felett is lehet…”. Azonban analóg mérlegünk csak kicsivel lendült túl a 18-as számon…A reggeli, hivatalos mérlegelésig zsákba helyeztük halunkat, és mély vízbe kötöttük le, nehogy baja essen ennek a matuzsálemnek. A hivatalos mérlegelésnél beigazolódott a félelmünk: pontyunk éjjel a zsákban jócskán fogyott, így már “csak” 17,90kg volt a súlya. Természetesen nem voltam csalódott, hiszen így is a verseny legnagyobb halaként könyvelhette el csapatunk ezt a nem mindennapi fogást.







Még pár kicsi pontyot fogtunk az utolsó délelőttön, volt pár mérlegelhető is köztük, így folyamatosan tudtuk az előnyünket növelni a többi csapattal szemben, ugyanis a tó többi részében szinte teljesen megállt a halfogás.
A taktikánk működött, és a verseny lefújásakor tudtuk már: sikerült megnyernünk az I. HORGÁSZ-ZÓNA & MAD Pontyfogó Kupát, úgy, hogy majdnem kétszer annyi halat sikerült fognunk, mint a második helyezettnek. És ha ez még nem lenne elég, a legnagyobb halért járó díjat is bezsebelhettük… többet nem is kívánhattunk volna!

Nagyon nagy szerepe volt a sikerben a szerencsés helyválasztásnak, a kifogástalan minőségű Abiotic bojliknak, és nem utolsósorban az újragondolt taktikának. A tanulság, amit levontunk a verseny végén: merj másképpen horgászni, mint a többiek, hiszen a folyamatos újítás és kísérletezés lehet a sikeres nagyhalas horgászat kulcsa!

Végezetül szeretnénk megköszönni a kiváló, színvonalas szervezést és a felajánlott nagyértékű tárgynyereményeket a Horgász-Zóna Kft. - nek, a Black Cap Teamnek a segítőkészségüket, és azt, hogy hamisítatlan baráti légkört varázsoltak a partra!



Molnár Levente

Abiotic-Whiskey Team