Amikor először találkoztunk és kezet fogtunk, azonnal tudtam, hogy jó barátok leszünk. "Apám lehetnél!" Mégis arra kérlek, tegyük ezt most félre, nézzünk szembe a dolgokkal. Személyedben, egy talpig becsületes, őszinte és kitartó embert ismertem meg. Tudod, azért írom most ezt le, mert kevés az ilyen ember… Gabi, Te mindig tartottad szavad! Mosolyod most is előttem van, hangod fülemben cseng. Emlékszem milyen lázban égtél egy-egy horgász verseny, vagy épp egy szimpla hétvégi peca előtt! Példa vagy a szememben… emberségből… türelemből… bölcsességből, egyáltalán az életből… Bár elmondtam volna ezt neked! Bár megtettem volna ezt hamarabb! Amíg lehetett… Gabi ugye ez nem igaz!? Én ne tudom ezt elfogadni… Már sosem jössz be hozzánk, sosem találkozunk a parton… sosem leszel már velünk? Mióta nem vagy itt, esik az eső… a felhők furcsa formákat öltenek és a szél sem csillapodik…
emléked megőrizzük...
Megígérem Neked, hogy megőrizzük emléked! Ezt megígérhetem! Gabi! Látod, mennyien vagyunk? Azt mondják, a hajnal érkezte előtt, a legnagyobb a sötétség… mi most mindannyian sötétben vagyunk! Tudod miért? Mert nem vagy velünk… De azt is tudom, mit szeretnél… Azt szeretnéd, hogy folytassuk, mert Te mindig is azt akartad, hogy a tanár tanítson, a munkás üsse a vasat, a pék süsse a kenyeret és a dolgok rendben menjenek. Minta vagy a szemünkben! Hamarosan… hamarosan, tudom kivilágosodik… Mert a hajnal az jön…az mindig jön…akkor is ha nem alszunk előtte...ha akarjuk ha nem…de eljön! Én remélem, hogy felébredek ebből az egészből! Tudod, nagyon remélem, hogy így lesz... Mi mindenesetre itt leszünk… Gabi… tesszük a dolgunk és nem felejtünk el. Nyugodj békében barátom!
Nagy Róbert
