Beszámoló a II. Horg-ÁSZOK versenyről
A nyári fárasztó és a kora őszi első esős napok után szeptember 19-én találkoztunk Dorogon a LógaTón, hogy kicsit kifújjuk magunkat és egy baráti versengésben összemérjük „mesterségünkbeli” jártasságunk. Az összejövetel „atyja” ezúttal (is) Wohner Sanyi volt, akinek ezúton is köszönettel tartozunk a kiváló szervezésért és a meghívásért! Lajossal, a bátyámmal most első ízben vettünk részt ezen a találkozón, képviselve a Horgász-Zóna kft-t. Remek lehetőség volt ez, hogy szembe nézzünk kicsit önmagunkkal, a korai keléssel, a változékony időjárással és persze nem utolsó sorban a LógaTó számunkra még titokzatos lakóival…
Manapság egyre több az olyan vízterület, amelyre üzemben tartói garantálják a biztos fogást. Az Esztergom-Kertváros -Dorog határában húzódó LógaTó Horgásztó ezek közé tartozik. A 34 kiépített stégről és a több mint 250 m partszakaszról kiváló horgászati lehetőségeket biztosít. A tó halállományát-ponty, süllő, feketesügér, lénai tok, afrikai harcsa, kárász és keszeg-folyamatosan a horgászás mértékében pótolják.
Mintegy négyhektárnyi vízterületével, a tó melletti sétáló utakkal, kisebb látványtavakkal tarkított, kulturált pihenő és szórakozó parkjával kellemes időtöltést kínál a család minden tagjának.
Étterem és szállás lehetőség is várja a horgászni és pihenni vágyókat. A csoportos megszervezéshez segítséget nyújt az étterem mellett épült kemence, grillező, bográcshely és üstház.
A „kora” reggeli találkozó után már javában ment a tréfálkozás, amiben lehetett némi szerepe annak a „jófajta” házi pálinkának is, ami sűrűn körbe járt a „tisztelt egybegyűltek” nagy részén… hogy aztán kicsivel később, a sorsolás után mindenki felbátorodva elfoglalhassa helyét a kényelmes stégeken. A folyamatosan szemerkélő eső nem vette kedvét a mezőnynek, és rövid „méricskélés” és készülődés után hangos dudaszó jelezte: kezdődhet a verseny! A résztvevők nagy része a különböző úszós módszereknek szavazott (kezdetben) bizalmat, legtöbben match botos készséggel indítottak. A mi taktikánk Lajossal ezúttal a középtávon való feeder módszer volt, ami merőben kockázatosnak tűnt, hiszen fogalmunk sem volt a helyi bevált alternatívákról. A végszerelék és etetőanyag szintén otthon elméletben „lejátszott”, végiggondolt taktika alapján lett kiválasztva és összeállítva. Ezekről egy külön írásban majd részletesebben beszámolok a későbbiekben! Az első forduló 3 és ½ órás időintervallumban volt meghatározva, amit ebédszünettel megszakított délutáni forduló követett.
Az izgatott első percek után, egyre sűrűbben nézelődtünk jobbra és balra a szomszédok felé, azt kémlelve vajon ki fog már végre halat. Aztán a nagy „leskelődésből” feeder spiccem görbesége térített észhez és késztetett azonnal cselekvésre. Az alábbi képriport, amit Wohner Ági készített az első halam történetét mesélik el.
Ezt követően a bátyám percei következtek, előbb ez előkéjét tépte el valami… Aztán újabb szakítás, ezúttal szimplán elszakadt a főzsinórja… Te ezek a halak nem ilyen „cuccra” valók mondta bosszúsan Lajos miután új kötést készített és bedobott, de a mondatot már nem tudta teljesen befejezni, mert újra ült a bevágása! Ismét bebizonyosodott, hogy megéri változtatni a szereléken, ha az nem működik. Ügyes fárasztási technikával egy közel 4 kg-os lénai tok-ot mutathatott boldogan a kamera elé.
A következő percek újabb izgalmakat hoztak, Markl Károly óriási tokhalat akasztott! A tapasztalt horgász közel 6 kg-os gyönyörű hala átvette a vezetést a legnagyobb hal kategóriában. A hal fárasztása a hatalmas élményen kívül, nagy-nagy ügyességet is igényelt, kifogása valódi sport teljesítmény volt.
Közben nekem legalább 2 rontott kapás, és ugyanannyi akasztás után lemaradt hal, ez bosszantott ugyan, de türelmesen kitartottam eredeti elképzelésem mellett. Újra Lajos következett, egy spicchúzós kapás után igen harcos busát szákolt, szabályosan a szájába akadt horoggal.
Pár perccel később udvariatlanul kérte el a spiccem valami, mert hatalmas kapásom volt. Nem késlekedtem, azonnal akasztottam, de úgy is maradtam a botba kapaszkodva, hisz az a „valami” nem mozdult… Ismét Ági örökítette meg az izgalmas fárasztást, de ezúttal az utolsó halas képeket ne keressetek, mert kb. 20 perc után a horgomat kihajlítva lelépett az óriás. Bizonyára tudjátok mit éreztem azokban a percekben…
Az úszós botokon közben valamiért nem igazán jött a hal, pár apró kárász és keszeg volt csupán a délelőtti mérleg. Többen aztán feeder-re váltottak és meredtek kíváncsian a spiccek felé. A hangos dudaszó azonban jelezte: kész a gulyásleves és vége az első fordulónak. Tanulságokkal és kérdőjelekkel ültünk le az asztalokhoz, némán kanalazva a gőzölgő levest gondolatban már újabb etetőt gyúrva és kötést készítve…
Még a cukor sem olvadhatott el kávémban, hiszen sietősre vettük Lajossal a „figurát”, igyekeztünk elfoglalni a helyeinket a stégen, mert perceken belül indult a délutáni forduló. Az előzetes információk szerint jobb fogási eredmények születhetnek a második fordulóban, így fokozott állapotban várta mindenki a folytatást. A taktikán végül is nem változtatattunk, hisz működött, de az egyszer polo-ra vetkőztető máskor meg esőkabátba burkoló időjárás engem aggasztott egy kicsit. Egy biztos, a változékony időjárás bizonyára nem kedvezett a pontyoknak, mert a legtöbbünk által „várt” versenyhalak, azaz a „pacnipontyok” nem mutatkoztak. Türelmesen bámultam a spiccet, amikor végre megkaptam a jelzést rajta! Szépen védekezett ugyan, de hamarjában a szákban találta magát a meglepett busám.
Lelkesedésem újra a tetőponton! Nem sokkal később újabb csoportos sztriptíz, hiszen ismét kisütött a nap, gyorsan lekérve a pulcsikat és kabátokat rólunk. Úgy tűnt a halak inkább más „játékot” választottak ezen a délutánon: bújócskáztak. A csendes perceket az etetését ügyesen, gumizott spiccbottal meghorgászó Wohner Sanyi törte meg. Egymás után két szép fárasztást mutatott be, de hiába a tanítani való profi mozdulatsor, a halak mindkétszer lelépetek a finom szerkóról… pedig, ha az a két hal megvan! Épp ezen gondolkodtam, amikor kapásom volt. Rövid fárasztás után halam sajnos lemarad… Aztán csend borult a tóra, még a világítást is lekapcsolták odafönt, (jegyezte meg Sanyi) újra pulcsi, kabát. Aztán Wohner Ági következett egy szép potyka kifárasztásával, amit igen rutinosan mutatott be, alaposan felébresztve ezzel mindenkit!
Itt is ott is kisebb kárászok, keszegek kerültek még kifogásra és fontos mozzanatként Markl Károly bírt kapásra egy szebb pontyot. A mezőny egyik legrutinosabb horgásza Hajtó Zoli ezúttal „bentről” fogott két kisebb pontyot és több kárászt, de az igazán jobb halak azonban elkerülték a horgát, ezt többen a házi pálinka halak számára „riasztó” illatának tulajdonították… :)
Aztán dudaszó és vége, Sanyiék precíz mérlegelése következett és habár sejten lehetett a helyezetteket, azért izgatottan gyűltünk össze az eredményhirdetéshez.
Rövid matekozás után kialakult a végső sorrend és következet az eredményhirdetés. A II. Horg-Ászok versenyének dobogósai:
1.Markl Károly
2.Nagy Róbert
3.Nagy Zoltán Lajos
A közös fotó után aztán mindenki indult hazafelé, hisz másnap (sajnos) már újra hétfő várt. Az autóban aztán Lajossal röviden értékeltük a tapasztalatokat és a mielőbbi visszatérés lehetőségét mérlegeltük. Egy remekül megszervezett és vidám hangulatú napon voltunk túl, ami még a változékony időjárást is feledtette mindenkivel. Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy a mai törtető, rohanó világban szerencsére vannak még olyan közösségek, akiknek fontos a baráti szó, a jó hangulat és persze nagyon szeretnek horgászni is. Remélem, ez a verseny tovább erősíti ezt a kis „csapatot”, sőt híre további „tagokat” szerez majd neki. Ehhez kívánok sok erőt, energiát, jó egészséget és további szép élményeket!
U.i.: A címben szereplő 13-as szám miért lehet nyerő? Kérdezzétek meg Karcsit, ő ült a 13-as stégen…
Nagy Róbert