folyóvízen a hosszú ágasok váltak be
Jó pár éve járom a folyópartokat és sokfajta megoldást kipróbáltam, de ma már szinte kizárólag magasra támasztott botokkal horgászok. A teleszkópos rendszerű nyeleim valójában napernyőhöz kapható menetes kivitelűek, egy jó kezű jászberényi horgász barátomtól, Lenzsér Tibortól kaptam pár éve. Ezekhez kiváló minőségű, közepes nagyságú dönthető „pillangó” fejeket használok. A legfontosabb feladatuk a botok stabilan tartása mellett a zsinórunk minél nagyobb részének a levegőben tartása a rohanó folyó felett. Így viszonylag jól védekezhetünk a víz zsinórunkba „kapaszkodása” ellen. A vízhez közeli spiccekkel ugyanis megnövelnénk a folyóvíz zsinórunkra negatívan ható sodró hatását és ez feedereink spiccét (is) túlságosan megterhelné, begörbítené. Ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy így lényegesen bentebb horgászhatunk a mederben anélkül, hogy a sodrás túlságosan „bezavarna”. Tudom, sokszor fárasztó, „nyaktörő” felfelé nézni a spiccek irányába, főleg ha szemből süt a nap… de a leírt érvek miatt mégis ezt alkalmazást javaslom a folyón. Amikor nagy a sár és a botjaim nyelét sem akarom „összekenni”, akkor két egyszerű ágassal alul a nyeleket is megtámasztom, éppen elemelve a tapadós agyagtól és sártól. Egy tiszai horgászat alkalmával ehhez a „művelethez” két darab a földön talált villás fadarabot használtam. Főző Peti feltaláló és igen kreatív horgász barátom - két termetes dévér közt - erre rögtön megjegyezte: „feltaláltad a BIO rod-podot?” „Nem tudom”, válaszoltam bizonytalanul, de néha a legegyszerűbb megoldások a legsikeresebbek. Ide kapcsolódó tipp, hogy ha folyóparton vagy más „vadvízen” helyi horgászok által otthagyott ágasokat találunk leszúrva a vízparton, érdemes nekünk is ugyanott próbálkozni, hiszen valószínűleg így elkerüljük a vízben lévő akadókat, és ha szerencsénk van, akkor igen eredményes helyet találunk.
Igen fontosnak tartom még megjegyezni, hogy „értékes” meder részeket horgászhatunk meg feederünkkel termetes, kizárólag a meder középső részén megfogható folyóvízi halak reményében, ha sikerül megteremteni azt az összhangot, ami a megfelelő botelhelyezést is magába foglalja. Botjainkkal egy kissé folyásiránynak lefelé elhelyezkedve tovább közelíthetünk az ideális állapotokhoz. Kipróbáltam a tengerparti horgászatokon alkalmazott állványrendszereket, amelyekkel igen magasra emelhetem (szinte függőlegesen) botjaim és a hagyományos rod-podokat is „ízlelgettem” már, de nem igazán tudtam az egyébkén más helyszíneken tökéletesen kihasználható pozitív tulajdonságaikat sikerre váltani a folyóparton.
„ősi” megoldás: leszúrt fadarab
jó megoldás a folyón: „telós” ágas
kis folyókon horgásszunk célszerűen
egyszerű folyóvízi pontyos „beállás”
sokan „pillangóznak” elöl hátul.
Az állóvíz persze teljesen más „tészta”, jöhetnek a különböző botállványok! De ne tévesszük szem előtt itt sem a célt, ami nem
tri-podal növényzet felett
biztos, hogy a bonyolultság felé visz el minket! Én itt legtöbbször (ha két bottal feederezek) összesen négy darab teleszkópos, menetes rendszerű leszúrót használok és hozzájuk illő fejeket. A két első bottámaszhoz pillangó vagy ahhoz hasonló kialakítású fejet, míg a két hátsóra egyszerű U alakú ágas fejet alkalmazok. Kissé egyszerűnek tűnik, de így rendkívül stabilan rögzíthetjük botjainkat, és ha a jobbos boton van szép kapásunk, akkor sem fog a bal oldali bot is remegni, „bemozdulni”… ami az egy állványon történő rögzítési módozatoknál gyakran előfordulhat. Amennyiben vízi növényzet vagy bármi egyéb indokolja, szívesen használok tri-podot vagy rod-podot, amelyekkel kellő szögben meg tudom emelni a botokat, ezzel eltartva a zsinórt a nemkívánatos növényzettől.
Ebben a rövid kis írásban igyekeztem pár apróságra felhívni a figyelmeteket, amik reményeim szerint eredményesebbé teszik a horgászatotokat! Ne felejtsétek végre itt a március! A megemlékezés „koszorúi” mellé egy-két pontyot is helyezzetek el majd a matracon egy szép fotó erejéig! Ehhez kívánok jó időt és szerencsét!
Üdvözlettel: Nagy Róbert
Horgász-Zóna csapat
