A feederezésnél ma már rengeteg féle szereléket, kiegészítőt használunk, azonban ezeknek a működési elve mind-mind pár jól körül határolható típusból alakult. Autentikus forrásként Angliában nézünk körül és pár egyszerű ábrával szemléltetjük ezeket az alapszerelékeket, melyek ma is sikerrel használhatóak, tulajdonképpen a feederezés alapját képezik.
Csúszó végszerelék
A főzsinóron csúszik a kosár, melyet egy gumiütköző ütköztet a forgó előtt, amelybe az előkénk van kötve. Fő előnye, hogy a halak kapás közben nem érzik a kosár súlyát, így az óvatos kapások is jól észlelhetők.
Páternoszteres végszerelék
A főzsinór végére egy fület kötünk, melyet kettévágunk, úgy, hogy az egyik szál majd kétszer olyan hosszú legyen, mint a másik. A hosszabb zsinórvégre kötjük a horgot, míg a rövidebbre az etetőkosarat. Nagy előnye, hogy kapásnál egy jó darabig itt sem kell a halnak meghúzni a kosarat. Közkedvelt megoldás folyóvízen, vagy keszegfélék horgászatakor.
Fix végszerelék
A kosár rögzítve van, nem tud szabadon csúszni, emiatt alkalmas az önakasztásra, kapásnál a kosár súlya belehúzza a horgot a hal szájába. Főként a nagy testű halak horgászatakor ideális, a kisebb halak kapásait nem nagyon vesszük észre.
Helikopter végszerelék
A főzsinór végére van kötve a kosár, majd fölötte két rögített ütköző között egy forgó, amibe az előke van kötve, amely így körbe tud forogni a főzsinór tengely körül. Remek megoldás, ha távolra kell horgászni, ugyanis nehezen gubancolódik
In-line végszerelék
Talán a legnépszerűbb szerelék-típus. A kosár a főzsinóron csúszik, alul a forgó ütközteti meg, míg felül is van egy ütköző, így a hal egy darabig ellenállás nélkül húzhatja a főzsinórt, de amikor a kosár megakad a felső ütközőben a lendületben lévő pikkelyes nagy valószínűséggel saját magát akasztja meg az ütközőben megakadó kosár súly által.
ábrák:www.anglersnet.co.uk