Gárdonyi Géza
Üdv. mindenkinek, sziasztok! A nevem Lázár Márió, nemrég csatlakoztam a Zóna csapathoz! Az utóbbi időszakban, több cikkhez is készítettem képanyagokat, ide a magazinba és jó pár verseny „képbeli-krónikása” is voltam az elmúlt években. Az alábbi írásomban, pár hasznos tanácsot szeretnék Nektek adni, betekinteni ezzel kicsit, a fotózás misztikusnak tűnő, „kulisszatitkai mögé”.
A Fényképezőgép egy majdnem tökéletes műszer, ritkán téved. Viszont csak egy természetmásoló eszköz. Nem elég, ha egy kép csak emlékeztetőül szolgál, fel kell, hogy rázza a képzelőerőnk. Nehéz kifejezni azt, amit szabad szemmel látunk, a pillanatot, amit átélünk, érzést, ami hatással van ránk abban a momentumban.
Ebben a cikkben meg szeretném veletek osztani fotós iskolában szerzett tudásom és a vízparton nyert tapasztalataimat, hogy a körülményekhez képest, pár egyszerű trükkel sok szép, érdekes kimerevített képkockával, megdermedt emlékkel térjetek haza, horgászkalandotok után.
Egy képet más nézni és teljesen más valójában látni, érteni! Miért is mondom ezt? Érzelmileg gazdagnak kell lenni, hogy jó képet készíts. Itt ki is térnék a környezetvédelemre, pár mondat erejéig. A mai világban egyre fontosabb és kényesebb téma a környezetvédelem. A horgászat, mint sport, mint hobbi közel áll a természethez. „Vissza a legősibb emberi környezetbe”. Sokat köszönhetünk vizeinknek, hiszen nélküle nem lenne élet a földön. Ezért az első és egyben a legfontosabb gondolatom a témával kapcsolatban, hogy egy igazán jó horgászfotónak elsősorban környezettudatosságról kell szólnia. Halak iránti tiszteletről, kíméletes bánásmódról, környezeted védelméről!
Ne számítson, hogy nincs komoly fényképezőgépünk, nem kell extra megapixel! Elég egy kompakt gép, vagy a telefon kamerája. A fotót egy jó pillanat egy sokatmondó tekintet, és a fények, amik „eladhatóvá” teszik.
Mivel a legtöbbünknek mobiltelefon, vagy kompakt fényképezőgép áll rendelkezésre, ezért nem is térnék ki komolyabb masinákra, azoknak működésére. A kompakt gépek, és a kamerás mobiltelefonok szinte megegyeznek. Előnyük a kis méret és a súly adta kényelemben rejlik. Kevés beállítási lehetőség van rajtuk, viszont azokat fontos ismerni, hogy a lehető legjobb képet hozzuk ki tudásukhoz képest. Ezek közül is, talán a legfontosabb a fehéregyensúly: Az emberi szem fényforrástól függetlenül képes alkalmazkodni a fény színéhez, ezért esetek többségében színhelyesen látunk. Erre fényképezőgépünk nem képes, ilyenkor gépünket be kell állítani a helyes értékre. Tehát a fehéregyensúly célja, hogy például a valóságban fehér tárgyak, fényforrás színétől függetlenül a képen is fehérek legyenek. (Automata funkció sokat téved)
Két dologért felelős a záridő (megvilágítási idő). Érzékelő lapkára jutó fény mennyiségéért, illetve annak rögzítési idejének hosszáért. Ezt az előbb említett készülékekben csak minimálisan lehet állítani. A jelenetek kimerevítéséért az igazán rövid záridő felelős, ezt kizárólag jó fényviszonyok mellett tudjuk kivitelezni. Éjszaka hosszabb záridőt kell használni, hogy az érzékelő lapkára több ideig jusson a fény, ezáltal rossz fényviszonyok mellett is részlet gazdag képet látunk vissza kijelzőnkön. Ilyenkor mindenképp szükséges állvány vagy valamilyen stabil alapzat. Ha van alkalmunk hosszabb megvilágítási idővel fotózni, akkor alkalmazhatunk alacsonyabb ISO értéket, ezáltal zajmentes letisztult képet kapunk.
A fényérzékelő lapka érzékenységét ISO számmal adjuk meg. Minél nagyobbra állítjuk, az ISO értéket annál jobban tudjuk növelni a zársebességet. Kevés fényben, magas ISO számnál a képünk képzajos lesz. Próbáljuk ezt az értéket zársebesség és fényviszonyoktól függően minél alacsonyabb számra állítani, hogy képünkön ne jelentkezzen ez a jelenség. (Automata funkció sokat téved)
Hogy helyezzük el a témát a képen?
A képünkön lévő látványt a lehető legjobban lekel szűkíteni a témánkra. A nem fontos elemeket háttérbe szorítani és az a lehetőleg a legegyszerűbb legyen. A szemlélő részéről ilyenkor automatikus és megfelelő mértékű figyelem összpontosul a lényegre, a témánkra és arra, amit az közvetít. Hagyj mozgásteret a társadnak a képen, hogy legyen hova mennie, dobnia, hogy legyen honnan kihúznia a halat vagy esetleg a halnak legyen hova berántania őt. Soha ne látszódjon bezártnak, hiszen az kényelmetlen hatást kelt. Például, ha barátodat épp egy ponty fárasztása közben szeretnéd lencsevégre kapni, akkor a kép egyik oldalán amerre a társad tekint, hagyj a víznek helyet, őt pedig helyezd el a képed másik oldalára. Egy kompozíciós trükk, ami nagyban növeli a végső alkotásod hatásosságát.
Csinálj nagyból, még nagyobbat!
Mint minden képzőművészeti ágban a fotográfiában is vannak íratlan szabályok. „NEM FOTÓZUNK NAGYLÁTÓSZÖGŰ OBJEKTÍVVEL PORTRÉT, MERT TORZÍT!” Mondják ezt a szakemberek. Szerencsére ezek a készülékek, amik rendelkezésünkre állnak, nagy látószögűek. Szerencsére torzítanak is. Ezt a tulajdonságot kell kihasználni nekünk, hogy az eleve kapitális, kézben tartott hal, már-már szinte matuzsálemi trófeaként kacsintson vissza ránk, fényképünkről.
A Fényváltás a barátod!
Legfontosabb a fény minősége. ELŐSZÖR A JÓ FÉNYT TALÁLD MEG! És csak utána keress tárgyakat, majd komponálj! Nagyon érdekessé tudja tenni a tájképeket a hajnali köd, alacsonyra szállt felhők, vagy a vízből felszálló pára. A vörösen izzó napsugarak felszeletelik a teret befestve színével az egész tájat. Ezek puha szórt fényt eredményeznek líraiabbá, költőibbé téve művedet. Mindig kell, hogy fotódnak legyen tárgya, egy dolog, amit kiemelsz rajta ( bojlis állásod, társad harc közben, vagy csak egy fa a természetből ) Ránézel a képedre és, ha nem tudsz azonnal választ adni, hogy miről szól, akkor komponáld újra! Egy igazán jó tájkép három főrészből áll. Előtérből, középtérből és háttérből. Ha egy vízparti tájképet szeretnél fotózni naplementével, ne a víz legyen a kép alján rögtön. Kép alsó részén helyezkedjen el a sás, gyékény vagy éppen a parti kövezés. Középtér legyen ebben az esetben a víz, majd háttér a naplemente. Ezt betartva érdekesebb képeket tudsz csinálni, beszédesebbeket, olyanokat, amelyeknek van mélységük is.
Használj érdekes perspektívát! Merd elengedni a fantáziád!
Ha komoly vizuális érdekességet szeretnél, akkor kerüld az átlagos, megszokott nézőpontokat. Tehát ez azt jelenti, hogy össze kell koszolnod magad a jó kép érdekében. Fotózz alulról, exponálj, olyan szögből ahonnan ritkábban látod a világot. Merj változtatni a beállásokon, hiszen miért is ne lehetne egy ponty farkúszója előtérben! Miért ne lehetne akár rajtad is egy álarc, EGY MASZK, EGY ESZME A KÖRNYEZETVÉDELEMÉRT, A HALAKÉRT!
Reményeim szerint a fenti sorokon keresztül, sikerült kedvet adni néhányotoknak a fényképezéshez. Ne felejtsétek: télen sem kell a szoba fogságában rostokolnunk! Egy meleg öltözet, egy termosz forró ital és indulj, fedezd fel a táj szépségeit Te is… kattogjon a fényképező!
Üdvözlettel:
Lázár Márió
