Folyóvízi pontyhorgászat a Tiszán II.

(Gondolatok az ideális folyóvízi pontyozó helyekről)

„Na, oda ülj le fiam, oda-oda ahol a víz visszafelé ballag…”

Tudom, most azzal kellene kezdenem, hogy a pontyok száma az élő Tiszában drámaian megfogyatkozott és a célzott pontyhorgászat nem kecsegtet minket túl sok reménnyel. Valamint azzal, hogy ma már csupán a megsárgult fotók maradtak nekünk, ahol a letűnt korok szép fogásai láthatók… A magamfajta „Cián utáni”(katasztrofális szennyezés, tömeges halpusztulás 2000-ben..) generációnak azonban nem lehet megfelelő válasz az állandó múlton való sopánkodás! A természet iránti szeretet, a folyó misztikuma, és a halak megfogásának vágya állandó gondolkodásra és cselekvésre késztet.
Egy biztos, az eredményes helyválasztás nem könnyű feladat. Sokszor oda ülünk le a vízparton, ahol éppen üres a hely és nem tulajdonítunk nagy jelentőséget a pontyok tudatos megkeresésének. Van egy fontos tényező, amit semmilyen korszerű felszerelés, eszköz vagy találmány sem pótolhat, ez a TAPASZTALAT, így csupa nagybetűvel. A Tisza talán legjobb ismerője, barátja és egyben mély tisztelője az azóta elhunyt Zabos Géza bácsi volt. Olyan szépen „vallani” erről a folyóról, olyan tudással rendelkezni annak fizikai, kémiai, biológiai összefüggéseiről a mai napig senki nem tudott. Ő maga 1983-ban (akkor írta meg a Horgászoknak a Tiszáról c. könyvét) az ideális helyválasztásról művében a következőképpen vélekedett: „ A magam és néhány jól horgászó és így sok pontyot fogó társam bevált pontyozó helyének jellemzőit mérlegelve, pontyozó helyünk kiválasztására a következőket tanácsolom…a kiválasztott hely közepesen mély vizű (4-6 m) és kemény, lehetőleg agyagos aljzatú legyen. Nagy előny, ha ez az aljzat ott, ahová majdan a horog kerül, egyenetlen, gödrökkel tarkított. Hasonlóképp előnyös, ha rajta (benne) valamilyen akadály (partszöglet, bedőlt fa, stb.) miatt lelassultan, legjobb, ha változó irányban ide-oda áramlik a víz. Ugyancsak jó hatású, ha gyorsan mélyülő partszegélyben valamilyen víz alá került növényi szövevény nyújt halunknak búvó-(pihenő-) helyet…” Azt gondolom ezek az intelmek alaposan megfontolandók és egyben hozzá is segíthetnek minket a megfelelő hely kiválasztásához!
A folyóvízen eredményesen pontyozók közül a legtöbben csónakból horgásznak, mondják sokan. Ez tény. De valóban le kell mondanunk a parti horgászatokról, ha pontyot szeretnénk fogni? Véleményem szerint nem. Vannak, léteznek még felismerhető és partról is megközelíthető ponty tanyák a Tiszán.



Kövezések, harántgátak…

A partvédő kövezéseket mindig valamilyen szabályozási céllal hozzák létre. Legtöbbször a folyó oldal irányú „vándorlását” akadályozzák meg. A harántgátak (ruganyok) vagy a víz áramlási irányának megváltoztatására törekednek, vagy gátat akarnak szabni a túlságosan sebes sodrásnak. Ezen kívül lehet funkciójuk a meder szűkítése és ezzel együtt annak mélyítése. A kövezések legtöbbször jó haltartó helyek, azonban nehezen, sokszor kényelmetlenül horgászhatók meg, nincs az a vödör, szék vagy ágas, ami ne borulna ki vagy dőlne el a köveken… de véleményem és tapasztalataim szerint még így is megérik a „gyűrődést”! Egy hosszabb bolognai bottal remekül kitapogathatjuk a kőszórás végét, ami a folyóvízi halak vonulási és bizonyos napszakokban kedvelt táplálkozási helye, nem mellékesen ott már nem akadunk be folyton. Célszerű etetésünket tehát ott kialakítanunk. Sokszor azonban csak igen kis vízállásoknál horgászhatók meg eredményesen ezek a helyek. Volt egy ilyen kövezéses helyünk Tiszasülyön, ahol a 4.5-es match alatt már 4 m-es eresztéket húztunk. Azon a helyen az ideális vízálláskor nagyon lassan áramlott vagy szinte a megállt a víz! Megdöbbentő „fajtasokaság” és darabszám jellemezte az akkori horgászatokat!



A ruganyokon a pontyokat keressük az „elvágó” víz határán, pontosan ott ahol a kövezés végén elrohanó víz találkozik a rugany mögött meglassult vízzel. Fontos megjegyeznem, hogy a már „megöregedett” ruganyok belső feltöltődött visszaforgója nem egyenlő az ideális pontyozó helyekkel! A folyó itt rakja le ugyanis hordalékát (ezért is töltődik fel) és ezeket a pontyok már nem tekintik fő tartózkodási helyüknek (bár ki-kilátogatnak azért) főként a sekélyebb víz miatt. Életem legeredményesebb Tiszai pontyhorgászata a Kiskörei 2. ruganyon -200 körüli (!) igen alacsony vízállásnál történt. A rugany végén tanyáztunk le barátommal és a medertörés szélét sikerült megetetnünk, aminek később bőségesen meg is lett az eredménye.

Agyagos partoldalak, szakadások, gödrök…

Kedvenceim az agyagos partoldalak, ahol szinte valamennyi folyóvízi hal szívesen tanyázik! A pontyok szeretik a kemény agyagos, márgás gödröket, ahol meglassul a friss víz. Ha tudunk ilyen helyeket, és bele is tudunk etetni valamint horgászni, akkor jó eséllyel számíthatunk pontyra. Ezek a helyek többnyire bedőlt fákat alámosásokat is rejtenek, mert itt a partoldalnak nekirohanó víz „maró”, romboló munkája érvényesül évről évre. Ezeket a helyeket keressük, tapogassuk körbe, amihez egy nagyobb körteólom és egy hosszabb bot lehet segítségünkre.






Műtárgyak környéke…

Gondolok itt elsősorban az erőművek alatti és feletti remek haltartó helyekre, amely már a kezdetek óta kiemelt területei a pontyra horgászóknak. Az erőmű alatti oxigén dús vízben az összes folyóvízi halfajta előszeretettel keresgél táplálék után! Évekig jártunk a Kiskörei erőmű alá úsztatni a köves oldalra. A bőséges etetésre szinte minden alkalommal „beállt” a 7-es „bolo” alá vagy feedere egy-egy potyka…A hidak lábai, pillérei is közkedvelt helynek számítanak. Legtöbbször mély vizekkel és kisebb nagyobb gödrökkel is találkozhatunk ezeken a helyeken… Akik veszik a fáradságot az ilyen területek feltérképezésére, bizony manapság is szép fogásokat könyvelhetnek.

Folyók, patakok torkolata…

A Tiszán is kiemelt horgászhelynek számítanak a kisebb nagyobb befolyók és azok környéke. Szinte az összes halfajta megtalálható az ilyen helyeken. Táplálékban gazdag környezet és legtöbbször „nyüzsgő” élet jellemzi őket. A pontyok is szívesen „portyáznak” a befolyók alatti részeken. Többször helyeztük már etetéseinket az ilyen területekre eredménnyel. Előfordul, hogy a Tiszába beérkező víz jóval tisztább a folyóénál, ezért a halak néha meglepően nagy egyedszámban lepik el ezeket a torkolatokat. Zabos Géza szerint az ilyen helyek leglegényesebb tulajdonsága, hogy a két víz valamilyen összetevőben (fizikai, kémia) egymástól mindig különbözik. Ezért egyiket vagy másikat ilyen vagy olyan ok miatt jobban kedvelik halaink. Minden esetben jelenlétükkel a kémiailag tisztább, oxigénben dúsabb, magasabb hőmérsékletű, jobban áttetsző, több élelmet (táplálékállatkát) nyújtó ágra szavaznak.



Egyéb helyszínek…

Vannak az első ránézésre szinte teljesen jellegtelen helyek, amelyek a valóságban roppant haltartó képességgel „megáldottak”. Van egy helyünk, amely apró kavicsos parttal rendelkezik és sem kanyar, befolyó vagy bármi hasonló specifikummal nem bír, mégis számtalan szebbnél szebb halat sikerült már ott fognunk. Egy véletlen megérzésnek köszönhetően jöttünk rá, hogy a megoldás a talpunk alatt van… Érdemes tehát „kutakodnunk” az egyéb helyeken is. Ne féljünk az olyan helyeken is szerencsét próbálni, ami nem „illik” bele egyetlen „haltartó” kategóriába sem és számunkra jellegtelennek tűnik. Sokszor kellemesen fogunk csalódni!



Ennek a témakörnek a végére ismét eszembe jutottak Zabos Géza bácsi szavai, akit apám után a legnagyobb mentoromnak, tanítómnak tartok a mai napig.

„Hatalmi harcok, a háttérben íróasztalok. Üres szólamok a Tisza fölött. És mert a küzdelem eldöntetlen, visszaélések sora. Mérleg. De a mérleg nyelve csak ennyi vagy annyi halhústonnát mutat. Az emberekben a vizek partján épülő béke megmérhetetlen. Jó lenne hinnem, hogy némi ismeretet én is adtam. Hogy más horgászban is csodálatos, egyetlen életté épül a Tisza. Hogy a zsákmányszerzés öröme mellett megtanulunk kegyelmezni is. Jó lenne…”

„Ma már nem vágyom idegen tájakra, vizekre, összekoptunk a Tisza meg én, és csak reménykedem, hogy hiányozni fogok majd én is neki, ha kitépődik életnaptáramból az utolsó oldal is…”

Hiányzik, Géza bácsi.

A következő részben azokról a módszerekről lesz szó, amelyekkel eredményesen pontyozhatunk a Tiszán. Igyekszem majd a régebbi már bevált és az újkori szerelési módozatokat egyaránt a saját szemszögemből bemutatni.