„A vereségeket, mert idős vagyok és sokat tapasztalt, már megtanultam elviselni. Olyan dolgok miatt, amelyekről nem tehetek, már nem pörölök, nem lázadozom. De bosszússá, dühössé válok, ha valahol valami az én hanyagságom, tudatlanságom következtében romlott el. A horgászat az ember és a hal között egyenlő esélyű küzdelem. Az egyiket alig feltárt életjelenségeinek tömege és a mindent eltakaró víztükör védi, a másikat logikus gondolkodása és az abból született eszközök segítik. A vízben lezajló eseményeket rajtam kívül álló erők is irányíthatják, de a magam felkészültségéért csak önmagamnak vagyok felelős. Ezért még a legrövidebb idejű horgászatra is kínos gonddal készítem össze felszereléseimet, körülbelül úgy, mint egy-egy nehezebb műtét előtt orvosi eszközeimet. Gondolatban végigszaladok a lehetőségeken és így a legritkább esetben ér kínosabb meglepetés.”
A horgászipar robbanásszerű fejlődésével egyenes arányban csökkent természetes vizeink pontyállománya. Ezen ma már nem vitatkozik a Tisza partján se senki, inkább bosszankodva anekdotáznak a „régiek” a kiszáradt uszadék fából „prímán” megrakott tűz mellett a mai „zöldfülű” pontyhorgászoknak. Akkoriban a 2 részes üvegbotokon, nehéz orsók, azon vastag zsinór és nagy horog, ez volt. De ponty is volt még bőven!
Eszközök tekintetében mindenkinek megvannak a kedvencei, de a Tiszán bizony szükségünk lehet egy két speciálisabb felszerelésre.
az alapos felkészülésnek meg lesz az eredménye!
Egy biztos, a hal a víz alatt csupán az utolsó pár centivel találkozik szerelékünkből… Ahhoz azonban, hogy egyáltalán a kapásig eljussunk, valamennyi eszközünknek a bot nyelétől egészen a horog hegyéig harmonikus egésszé kell, hogy összeálljon.
A horgászbot:
van már választék…
Elcsépelt közhely, de igaz, hogy ma már óriási választék érhető el a horgászbotok területén is. Sokkal nagyobb probléma azonban, hogy kiválasszuk számunkra a megfelelő és persze a legfontosabb folyóvízi kritériumoknak is eleget tevő darabokat.
Zabos Géza 1983-ban megjelent könyvében a következő ma is helytálló kritériumokat rögzítette az ideális folyóvízi horgászbotokkal kapcsolatban:
1.Egészében könnyűnek és erősnek kell lennie, hiszen az ember segítésével olykor hosszú küzdelmet folytat fárasztás közben…
2.Tömegében arányosan elosztottnak kell lennie, rossz érzés, ha az ember kezét hal nélkül is a bot hegye „viszi”…
3.Fárasztás közben a hegy és a középrész, dobásnál - különösen nagyobb távolságra - csak a hegyrész dolgozzék…
4.Fenekező horgászat közben a hegyrész jelezze még azt is, ha egy hal a horogra közelről „rálehel”…
5.Kemény is legyen, hogy a bevágás - még a távoli horognál is - átüsse a hal porcos (csontos) szájszegélyét…
6.A rugalmas erő megtartása mellett elegendő hosszúságú legyen ahhoz, hogy a hal, fárasztás közben, legalább valamennyire kormányozhatóvá váljék általa…
Számomra az is fontos, hogy kedvenc passzióm a feederező, fenekező horgászatok alatt is olyan pontyozó botokat használjak, amelyekhez érzelmileg is kötődök. Nem csupán a kifogott halak okozta sikerek után kialakult „függőségre” gondolok, hanem azokra az apró, finom részletekre, amelyektől szinte késztetést érzek a velük való horgászatra.
A fenekező módszerek irodalma ma már igen nagy, a feeder „őrület” a folyóvizeken is hasonlóan söpör végig, mint a telepített tavak partjain. Az interneten ma már rengeteg fórum kínál tartalmas böngészési lehetőséget ebben a témában. Nézzük a leglényegesebbeket! A feeder botok közül folyóvízi horgászatra válasszunk a heavy vagy extra heavy kategóriából 3.6 és 3.9 m-es hosszban. A nagyon vékony finom rezgőspicces botok a folyó sodrásából adódó erőhatások ellen tehetetlenek és nem is tudják a sokszor tekintélyes, de szükséges ólomnehezéket vagy kosarat bejuttatni a kívánt távolságba. Kivételt képezhet ez alól a speciális csónakból történő rezgőspicces horgászat. Nekem jól beváltak az úgynevezett márnás (Barbel) botok is, amelyek a hagyományos rezgőspiccek mellett normál Avon botspiccel is használhatók. Kapásjelzőt nem használok ezekhez a botokhoz sem, a halak érdeklődése a spiccen mindig jól nyomon követhető!
menni, szeretni, érezni kell a folyót!
A huzamosabb etetéseken történő (több napos) nehezebb fenekező horgászatokon bevethetünk erősebb 2 részes 3.6 m-es és 3.9 m-es ún. „bojlis” botokat is, itt nem a finomkodás, hanem a funkció és az eredményesség a lényeges. Válasszunk idevaló 3 vagy 3 ½ librás botokat. Előkerülhetnek a menetes leszúrók a swingerek és persze az elektromos kapásjelzők. A többnapos erőpróbákon mindenképp merítsünk a „bojlisok” eszköztárából találunk ott a folyón is jól használható okosságokat bőven!
tanuljunk a bojlis horgászoktól is…
kíméletes bánásmód, mindenek felett!
Az orsókról:
1983-ban Zabos Géza bácsi a Tisza talán legnagyobb tudósa és tisztelője könyvében még álomként említ egy bizonyos „orsócsodát”, amit akkoriban szinte lehetetlenség volt megszerezni hazánkban. Ma már… Minden típus, márka gyakorlatilag 48 óra alatt elérhető csupán pénz kérdése. De mik azok a kritériumok, amiknek egy folyóvízi orsónak meg kell felelnie? Az évek alatt számtalan orsó „átment” a kezem között és letisztulni látszik bennem a kép és egyre inkább a kevesebb (4-5) csapágyszámmal rendelkező, de a külső hatásokkal ellenállóbb, srapabíróbb típusokból felé hajlok. Orsónk legyen könnyed futású, féke hibátlan és persze méretben passzoljon a szereléshez. Nekem feeder botra folyón a 40-50-es nagyságú elsőfékes modellek váltak be leginkább, van köztük nyeletőfékes típusom is. „Nehezebb” bojlis pontyozó botokra folyón a 6000-es esetleg 8000-es nagyság körüli szabadon futó rendszerrel megépített darabok a legmegfelelőbbek, nagyot dobni ritkán kell, ezért óvakodjunk a túlzottan nagy és nehézkes orsóktól.
A zsinórokról:
Folyón elsősorban a kopásálló, kémiai hatásoknak ellenálló zsinórokat részesítem előnyben. Dobjaimra legtöbbször 300 m friss zsinórt tekerek, és ezt megismétlem egy évben 2-3 - szor is ha szükséges. Színben nekem a sötétszürke, barna és „camou” jött be. Átmérőben feedere 0.25-ös, míg az erősebb pontyozó botokra 0.32-0.35-öst teszek fel. Nagyon fontos továbbá, hogy a bot és a választott horgászzsinór teherbírása egymással mindig arányban legyen. Ne felejtsük el azt sem, hogy minden horgászat előtt alaposan vizsgáljuk át a zsinórunkat, hogy nehogy egy aprónak tűnő sérülés, kopás, „szálkásodás” , miatt veszítsük el halunk! Óvakodjunk a túlzottan magas szakítóértékkel megadott zsinóroktól, nem minden esetben a „nyers erő” a fontos, inkább azok a folyóvízre megfelelő típusok, amelyeknek összetett tulajdonságaik az optimális értékeknek felelnek meg.
este a folyón…
Szék, fotel:
Aki horgászott már huzamosabb ideig kényelmetlen székből az bizonyára tudja, hogy milyen fontos a megfelelő ülőalkalmatosság! A karfás modellek a legkényelmesebbek, de a rövidebb horgászatokra, vagy akkor, amikor nem áll módunkba becipelni a saras folyópartra a kedvenc horgászfotelunk, megfelel egy összecsukható kis szék is.
Botzsák:
Párnázott, jól záródó zipp- záras és kényelmes vállpánttal rendelkező típust válasszunk. Nekem a dupla rekesszel ellátott darabok bizonyultak praktikusnak. Színben a sötétzöld és terepszín lehet előnyös, tekintve, hogy a folyóparton tuti nem marad tiszta a nap végére!
Ruházat:
Mindenféleképp a sötét szín (zöld, barna, kék, terep) előnyös, kerüljük a harsány színeket, azok nem is folyópartara valók… Jól záródó, kényelmes ruhadarabokat viseljünk, ma már a legtöbb nagy gyártó kínálja minden igénynek megfelelő ruházatait. Nekem az év bármely szakában a gumicsizma az első, amit az autóba teszek, ha a Tiszára indulok. Az állandó sár és a terepviszonyok megkívánják a gumi lábbelit. Öltözködjünk rétegesen, lehetőleg kerüljük a műszálas holmikat.
Láda, doboz, táska:
Egy kényelmes megfelelő osztású vállra akasztható táska sok szempontból előnyösebb a Tisza parton. Könnyebben szállíthatjuk vállunkon, hiszen a két kezünk üresen marad és a partoldal egyenetlenségeit is megfelelően viseli. Belsejébe természetesen kedvenc dobozkáink, orsóink, fényképezőgépünk, és egyéb eszközeink is helyet kapnak.
folyóvízi tapasztalatokkal gazdagodva, bárhol megáljuk majd a helyünk!
Haltartó, merítőháló:
A halnak, amelyet eldöntöttünk, hogy hazaviszünk, mindenképp adjuk meg a megfelelő bánásmódot. Értem ez alatt a megfelelő hosszúságú és szélességű haltartó használatát. Én a karikás ún.” verseny” haltartókat részesítem előnyben, amelynek szövése sűrű és erős, színe sötét halat „nyugtató”. A nagyobb pontyok tárolására mindenképp a kézzel kötött nagyméretű szákok alkalmasa. Kiráz a hideg a kisméretű „rongyzsákokban” raboskodó gyönyörű tiszai halak láttán…
Merítőhálónk legyen hosszú nyelű, stabil, a legjobb a damilos, mert abba nem tud a víz belekapaszkodni és ezzel nem nehezül meg a szákolás. A nagyobb testű pontyokhoz természetesen a bojlis merítők továbbra megfelelő megoldást kínál.
Bottartó:
Többször leírtam már és továbbra is az a tapasztalatom, hogy folyón a hosszú (teleszkópos rendszerű) leszúrók a legjobban használhatóak! A szabvány menettel ellátott felső részbe, akármilyen típusú ágas fejet csatlakoztathatunk, de akár az elektromos kapásjelzőnket is becsavarhatjuk. Az alsó része legyen hegyes, hogy jól rögzíteni tudjuk a talajba.
hasonló sikereket a Tiszán!
Ebben a rövid kis áttekintésben a legfontosabb dolgokat igyekeztem összefoglalni, apró segítséget nyújtva a felkészülésben. A következő záró részben a konkrét végszerelékekről, csalikról és az eredményes etetési módozatokról lesz szó.
