Az első és talán a legfontosabb a viselkedési kultúra, ami legalább olyan fontos, mint a szemét kérdés, -de erről, majd később- ha nem fontosabb. A vízparton alapállapotban csendben tevékenykedünk. Itt nem azt mondom, hogy suttogjunk, hanem alaphangon szólunk egymáshoz, mert víz az kb. olyan, mint az anyós: A hallása még a NASA radarjainál is kifinomultabb. Mindent meghall és közvetíti is a halaknak, akik tüstént tovább is állnak tőlünk és hosszú percekig nem is térnek vissza. Ez rosszabb esetben akár elnyúlhat egész napra és akkor fújhatjuk az egészet, mert elmarad a várva várt siker.
A környezetünkben fellelhető állatokkal való bánásmód.
Tisztázni kell a gyermekünkkel, hogy amit látni vél az egy érző élőlény és ha csinál vele valamit és az állat nem ad ki magából hangot az nem azt jelenti, hogy nem fáj neki. Első időkben ne nagyon fogjon meg semmit, mert probléma is lehet belőle. Szóljon a szülőknek és kérdezze meg mi az. Itt jegyezném meg, hogy a szülő sem tudhat mindent, ezért ha egy állatnak nem tudjuk a nevét, ne hazudjunk a gyereknek, mert egy egyszerű biológia órán kiderülhet az igazság és akkor a példaképet jelentő apuka jelleme leomlik, mint egy kártyavár. A legfontosabb, hogy igazából ne fogjunk meg semmilyen állatot, mert akkor kiszakítjuk az életkörülményeiből és a kezünkről ráragadt szagok akár elősegíthetik a rájuk vadászó ragadozókat, hogy könnyebben megtalálják őket. A kifogott halakról csak annyit mondanék, hogy ők a vízben vesznek levegőt és ha sokáig vannak a szárazon megfulladnak, tehát a kifogott halat minél rövidebb idő alatt kell megszabadítani a horog által keltett szúró érzéstől és kell visszahelyezni a vízbe! Aki nem undorodik akár meg is puszilhatja a homlokát. Nem bedobjuk azt a szerencsétlen állatot, hanem szépen óvatosan lemegyünk a víz mellé és beletesszük a kezünket éppen csak annyira fogjuk, hogy ne dőljön el. Amikor magához tért szépen nyugodtan ki fog úszni a kezünk közül. Ne kínozzuk azzal, hogy megfogjuk a farokuszonyát és nem engedjük el! Akkora halakat nem fogunk még fogni, hogy attól keljen tartani, hogy lefröcsköl, -de a nagyobbaknál is talán tízből kettőnél fordul elő- ha mégis akkor legfeljebb megszáradunk. Itt érkeztünk el a legfontosabb részhez:
A VÍZHEZ.
A vízpartok hangulata...
Szándékosan írtam nagybetűvel, mert a víz az a tényező, amitől nem félni kell, hanem tisztelni! Ezt az idősebb vagy rutinosabb horgászok már nem veszik figyelembe, mert náluk annyira természetes dolog, hogy szinte nem is foglalkoznak vele. Pedig kellene! Rengeteg híradás szól arról, ennyi, vagy annyi horgász fulladt bele a vízbe a horgászat közben. Persze csak arról már nem szól a hír, ezeknek a 80%-a ittas állapotba esett a vízbe a maradék 20% pedig idős ember volt aki rosszul lett és nem volt a közelben segítség. Egyszóval a víz kis mennyiségben ártalmatlan, de nagy mennyiségben éltet -lsd. vízben élő állatok- és életet vehet el. -lsd ittas horgászbalesetek- A szülői szavak itt nagyon sokat jelentenek! Sajnos tapasztaltam nem egyszer, amikor a gyerek 2 méterre volt a víztől és a szülő oda rohant és rásózott a nemesebbik felére hogy mit képzel a gyerek amikor bele is fulladhat! A gyerek két-három ilyen nevelési formától már elkezd félni a víztől és már csak nagyon hosszú idő elteltével tudjuk meggyőzni ennek ellenkezőjéről. Itt több szülőben felmerülhet a kérdés, hogy jövök ahhoz, hogy kioktassam őket a gyereknevelésről, amikor nincs gyerekem. Van egy 8 éves keresztlányom aki nagyon félt a víztől! Felvettem az ölembe és úgy mentünk be a vízbe mindenféle úszógumi és matrac nélkül. A gyereket nem igazán lehet kiszedni azóta abból közegből amitől eddig tíz méteres távolságot tartott! És bármilyen furcsa, ha pecázni megyünk akkor igenis egy, de van, hogy a vízbe is be kell mennünk ha jó helyen akarunk horgászni! Szóval kedves szülők a víztől nem szabad, hogy a gyerek féljen, hanem az iránta tartott tiszteletre kell megtanítani a kis horgász palántát!
Amikor ezen az otthon is elvégezhető procedúrán is túl vagyunk, indulhatunk beszerezni a papírokat. 14 év alatti gyermeknél ez viszonylag egyszerű dolog, mivel nem kell vizsgát tennie, de csak felnőtt jelenlétében hódolhat kedvenc hobbijának! Először is be kell mennünk a legközelebbi horgászboltba és kérni kell a képen látható gyermekek részére készült állami horgászigazolványt. Ha esetleg elfelejtené a boltos, kérjünk egy fogási naplót is!
Fogásinapló
Ez 14. életévét be nem töltött személy részére ingyenes és egy évre szól. Folyó év január első napjától, december utolsó napjáig. Vigyük magunkkal a lányunkat, vagy fiunkat is a boltba, mert nagyon szeretik ott a gyerekeket. Ha ez a papír a kezünkben van mehetünk horgászni.
Gyerekjegy
De hova? Lényegében bárhova ahol víz van. De a horgászat megkezdése előtt meg kell vennünk az adott vízre szóló napijegyet, amit természetes vizekre (holtágak, csatornák, stb.) horgászboltokban, míg magán, vagy egyesületi vizekre a tó melletti kis halőrházban tudunk megvenni pár száz forintért. A horgászboltban érdeklődhetünk a jegyek áráról is és lehet, hogy célszerű lenne azt is akkor megvenni. Nem szeretnék árakat leírni, mert minden évben változik -és nem olcsóbb lesz(sajnos)- de idén egy részleges éves területi engedély 950 forintba került, ami arra jogosít minket, hogy a területi engedélyen szereplő vízterületen akkor horgásszunk és annyit amennyit szeretnénk, de a napi fogható kvótát nem léphetjük túl!!! A fogható halakról és használható módszerről az adott vízterületen kifüggesztett szabályzatban olvashatunk bővebben. Államilag ez egy bottal és azon egy horoggal. Ez lehet akár fenekező készség is, de ne menjünk ennyire előre! Ezt magán tavak korlátozhatják bizonyos mértékben. Általában egy spiccbotot és azon egy horgot szoktak engedélyezni. Ezt a készséget otthon is elkészíthetjük akár előre, akár a vízparton is pár perc alatt, de kapható az úgynevezett zsebpeca is, -bár én ezt annyira nem szeretem, de elsőre lehet, hogy egyszerűbb ez a megoldás- de átvesszük, majd a szerelék készítést is és akkor mindenki eldöntheti saját maga melyiket választja. Azért fontos, hogy elsőként a spiccbotot adjuk a kezébe, mert ezzel viszonylag rövid idő alatt látványos eredményt lehet elérni.
A szemét kérdés számomra nagyon fontos, mert nem tartom elfogathatónak azt amikor megérkezem egy vízterületre horgászni és a szemetes körül van szemét csak benne nem! Hogyan várhatjuk el bárkitől is, hogy ne össze-vissza dobáljon minden hulladéknak vélt dolgot, ha erre érünk ki és ezt látjuk. Sajnos ma az a nézet, hogy ha neki lehet akkor nekem is. Ez nem helyes és nem szabad, hogy ezt tanulják meg a gyerekek! Vigyünk ki magunkkal akár egy nylon szatyrot, akár egy szemeteszsákot és abba gyűjtsük az esetleges szemetet -nem lesz olyan mennyiségű, hogy ez minket bármiben is akadályozzon- és a nap végén vigyük magunkkal a legközelebbi gyűjtőbe vagy akár haza is és ott szabaduljunk meg tőle!
Ugye nem ilyen jövőt akarunk?
Összegezve ami kell, hogy valaki horgász lehessen nem más, mint: türelem, fegyelem, kitartás, természet kedvelése és tisztelése és kreativitás.
A következő részben átvesszük az eszközöket és elkészítünk egy szereléket!
Kreffly Csaba
Horgász-Zóna Csapat
