Harsány „bolondjai…”

Te most épp munkába menet a telódon görgeted le a hírfolyamot, vagy épp az asztali géped előtt sorjázod az információkat. Talán tetszenek e sorok, talán nem...azonban e mondatok mögött most egy könyvekkel, képekkel, vékonyodó füstölő, illatos "álmába" burkolózó emlékkel telezsúfold csendes kis szoba és annak egy szegletében én, én az író vagyok... Akit sokszor „bódított” Baudelaire világa, „Albatroszának” költői szenvedése a hajópadlón, mindig elgondolkodtatott… Lelkesített és sokszor tett keserédesen büszkévé Ady Endre munkássága, a „Hortobágy poétája”… olykor aztán megrendítettek a baljós Radnóti sorok, máskor a "bájoló" vágyakozása tett szerelmessé … és talán mindezek között, a legtöbbször talált hozzám utat József Attila poétikussága, az „elúszó dinnyehéj” a dunai habok között… most mégis, amikor e sorok írásába kezdek, egyszerre csak, szinte a semmiből, egy gyermek versike sorai kezdenek "kalapálni" a fejemben, valahogy így, furcsa egymásutánban:

„Tenger szélén? Hegyek élén? Havas sziklák meredélyén?
Hol bolyong a messzivágyó, tűzhegyjáró, felhőszálló Tengericki Pál?

Hol a Bajkál halat dajkál, kis pej lován ott poroszkál. Hol porzik a nagy zuhatag,
arany szitakötőt itat. Megfújja fény-trombitáját, felölti neon-ruháját.

Messzeségből hozzám térj meg! Tőlem többé el ne tévedj,
ecki, becki, tengerecki, Tengericki Pál!” (1)

Újra Harsányban! Az elmúlt 2 évben állandósulni látszó és remekül összecsiszolódó háromfős, menet közben, (még nem hivatalosan) „Zóna Carp Team-re” el is keresztelt csapatunk első fele, azaz Áron barátom és én, végre megérkeztünk kedvelt vizünkre… Attilát, munkahelyi elfoglaltsága miatt, csupán másnap reggelre vártuk. Gyors táborállítást vezényeltem, ami nem is volt olyan egyszerű az április végi szeles, már-már viharos, de mindezek mellett, számunkra kedvező előjelekkel érkező hidegfrontban!

Aztán körültekintő bójázás következett, amire - csupán jó tanács - mindenképp érdemes több időt szentelni, mint az előre gondolnánk! Mi az alábbi szisztéma szerint végeztük, végezzük:

1. Partról történő próbadobások – csalival együtt - és távolság becslés.
2. Bója elhelyezése
3. Újabb dobások a partról
4. Bója esetleges áthelyezése, korrigálása
5. Bója megetetése…

A végül 120 méterre kerülő bójánk környéke hamarosan – mintegy 20-30 perc elteltével - életjelekkel szolgált. Ennek a ténynek igazán tudtunk örülni! Ismét bebizonyosodni látszott, hogy ezen a vízen, még ha épp egy verseny is volt az előző napokban, a folyamatos „csobogás”, a minőségi csalétek bejuttatása, szinte azonnal „behúzza” a halat. Véleményem szerint, ebben rejlik a spomb-bal történő etetés jelentősége és egyben szükségszerűsége is…

Igaz, ami igaz, az aznap délig tartó többnapos találkozó miatt, aggódtam a halak inaktivitása miatt. Nem szeretek verseny után érkezni sehova, az alaposan felbolygatott víz nem nekem való! Ki az, aki "vetetlen ágyú" és kiürült "minibáros" szobába akar megérkezni a nyaralásakor? Senki! Füstölögtem, morogtam már pakolászás közben, de Áron tartotta bennem a lelket! Így történhetett, hogy mintegy 2 és fél órás előkészület után teljesen lenyugodva és tele optimizmussal, fél négy magasságában kezdtük meg a tényleges horgászatot.



Az első hal nálam jelentkezett, amely 9 kilogrammot meghaladó testtömegével nem jelentett csúnya kezdést! Pár hasonló példány kifogása után, a késő délutánba hajló harsányi fogyó fények között barátommal szinte egyszerre fárasztottunk ki egy-egy 18 feletti pocakost! Igazolódni látszott a stratégiánk, amely tehát már közvetlenül az elején megadta számunkra az alaphangot! Áron nagyon belelendülni látszott... több 10 feletti halat fogott gyors egymásutánban, majd jött a "nagy bumm"!

Az egyik fárasztását követően egy kereken 23 kilós, gyönyörűséges példánnyal fotózhattam büszke és ügyes-kezű társam! Hogy a jó barát miért kapta tőlem a "húszplussz" becenevet azt ugye felesleges már ecsetelnem... Akkor azt gondoltuk, hogy a "túra hala" már meg is érkezett... de tévedtünk!





Társammal, hamarosan felkészültünk az éjszakára és egy üveg pálinka "kedves társaságban" beszélgettünk a világ dolgairól, miközben az elálló szél hatására, „feszített tükörré” változó tó-tető rezgéseit figyeltük…

Az éjjel viszonylagos nyugalomban telt - pár "kisebb", 10 kiló körüli példány jelentkezett - így már jóval az ébredező fények előtt aktivizáltuk magunkat. Ez a hajnal igen eredményesre sikeredett, hisz mind a ketten több nagytestű halat fáraszthattunk ki, reggel hatig. Csalijaink remekeltek, aminek külön örültünk, hisz mindig igen magasra helyeződik a mérce, ha Harsányba érkezünk.

A közhiedelemmel ellentétben itt nemhogy gyerekjáték a nagyhalfogás, hanem épp ellenkezőleg, inkább, amolyan”kiemelt bajnokság” folyik Harsányban. A "premier liga" annak köszönhető, hogy az év legtöbb napján profi csapatok, jól felkészült horgászok "ostromolják a vizet" jobbnál is jobb csalijaikkal. Ha eredményesek akarunk lenni, akkor bizony nekünk még jobbnak kell lennünk…







Ezen a reggelen én voltam a nyerő, több nagytestű hal között, sikeresen kifárasztottam egy közel 20 kilós példányt is, amely, igazán szemet gyönyörködtető színekben pompázott a reggeli napsütésben!





Attila barátunk végre megérkezett és csatlakozott hozzánk! Egy gyors "folyékony halmazállapotú" köszöntés után, igen nagy lelkesedéssel vetette bele magát a horgászatba. A félhetes bójás etetés után újabb halak érkeztek elénk, amelyekből sikerült is párat kicsípnünk! A déli órákban Papi is bemutatkozott! Pazar, 15 kg feletti hala, mindannyiunk arcára mosolyt csalt! Egy csapatban horgászni nálunk azt jelenti, hogy nemcsak megbízunk a másikban, de tiszteljük is… elfogadjuk döntéseit, ha kell, megvitatjuk azokat, közösen örülünk a másik sikerének és talán a legfontosabb: minden esetben együtt hozzuk meg a stratégiát! Hálás lehetek az életnek, hogy ilyen csapatban horgászhatok!



Dél körül, szokásához híven, Attila varázsolt nekünk egy finom ételt. Sült kolbász, friss kenyér, paradicsom és lila hagyma került az asztalra… ez kell az éhes horgásznak! Csendes pihenőnek nemigen nevezhető délutánunk folyamán, ismét sikerült szép halakat fognunk! Alaposan ráéreztem, hisz nekem nagyon ment a szekér! Sikerült fognom pár igazan imponáló halat! Az egyik fárasztás után, Áron barátom segített a merítésben és amikor végre szákba került a hal, alaposan elvigyorodott… ennek oka, hogy a hatalmas tövesben régi ismerősét, „Morzsit” vélte felfedezni. A tó emblematikus halát, végül 22,86 kg-mal mérlegeltem! Erre koccintani kell! Megvan tehát a túra második "húszpluszos" hala!



Ez a tény nemhogy lenyugtatott volna minket, hanem inkább újabb energiákkal vértezett fel... Ezt követően, Attila halai következtek, hiszen sikerült barátomnak, több, tizenöt felettit is a "bölcsőbe" terelni! Közel volt már számára a cél... biztattuk is "Papit", aki jól tudtuk, alaposan rászolgálna már egy igazán nagy halra!



A délután ismét hamar eljött, mi azonban folyamatos "spomb-os" etetéssel igyekeztünk a halak érdeklődését fenntartani. Azt gondolom az estig kifogott halaink igazolták ténykedésünk helyességét! A szabályok által lehetővé tett, esti etetést sem mulasztottuk el. A meghatározott mennyiségű eleség szerencsére, ismét elkezdett dolgozni...

Etetésünk az alábbi, főbb komponensekből tevődött össze:

- BAIT-TECH FISHMEAL CARP FEED PELLETS 8 mm-es
- BAIT-TECH KRILL PELLET 14 mm-es
- BAIT-TECH MARINE HALIBUT PELLET 20 mm-es
- BAIT-TECH SUPER SEED CHILLI HEMP
- BAIT-TECH HOT CHILLI GROWLERS TIGER NUT
- Májas bojli 20 mm-es...

Szinte már teljesen ránk sötétedett, amikor a kedvenc csalimmal ellátott készségem újra "elsült". Szokásos "cementes zsák nehezedés" bentről, majd egy viszonylag stabil fárasztás következett. A szákolásban Papi segített és amikor meg akarta emelni a merítőt, akkor hirtelen így szólt: "Ez hatalmas lesz BLACK CAP"! Ketten cipeltük a bölcsőig az óriást, ahol már Áron várt minket és segédkezett! A mérleg végül 24.16 kg-nál állt meg! A hal szépsége, az új rekord döntés, a közös munka gyümölcsének elérése, a siker-tudat, egy olyan folyamat eddigi csúcsát jelentette számomra, amelyre örökre emlékezni fogok...



A felszerelésem amellyel, erre a túrára készültem, ezúttal így állt össze:

- Botok: SHIMANO TRIBALL XTR-B 13' 3 1/2 lb
- Orsók: SHIMANO AERO TECHNIUM MgS 10000XSB
- Fő zsinór: ASSO ULTRA CAST 0,20 mm-es
- Elektromos jelző: 30PLUS KODEX ALARM
- Kapásjelzők: FOX BLACK LABEL SWINGER
- Dobóelőke: POWER PRO "SUPER8SLICK" 0.28-as (timber brown)
- Kosár: HANATO BULL "MEGA" 85 gramm-os
- Előkezsinór: POWER PRO "orignal" 0.19-es
- Horog: GARDNER MUGGA COVERT "8"-as
- Tüske: TOP MIX 15 mm-es
- Forgókapocs: D.A.M MAD
- Gumiütköző: C.A.

A HANATO-kosárba, a már sokat bizonyító, lassan, de biztosan lefixált BLACK CAP mix-em került:

- BAIT-TECH SPECIAL "G" GREEN 1kg.
- DYNAMITE BAITS AMINO BLACK 900 gramm.
- BAIT-TECH LIQUID KRILL&TUNA (teljes flakon)
- BAIT-TECH SPECIAL "G" PELLETS 4 mm-es (4 bő marék)
- Őrölt fekete bors 4 leveses kanál



Az este leszálltával kinyitottunk egy finom bort és csendes beszélgetéssel összegeztük az egészen parádésra sikeredett horgásznapot! Hamarosan kis pihenőt iktattunk be... Az éjszaka folyamán azonban szinte minden botunkra kapás jelentkezett! Több szép halat is mérlegelhettünk a csillagos ég alatt, de Attila "nagy percei", ekkor még várattak magukra.

Hajnali 3-kor, egy kicsit kiültem a botok elé és mélyen beleszippantottam a levegőbe... Jól esett most a ez a fajta magány, miközben újra nyugtáztam magamban a horgászat nagyszerűségét és a természet-ember ősi viszonyának meglétét és effajta megélését!

Aztán nemsokkal később, olyan 4 óra magasságában Papi jobbos készségén emelkedett el nyugvópontjáról a FOX MK2-es swingere... Kezemben a szákkal, a fejlámpa fényében merítettem ki a hatalmas testet! Mind a ketten éreztük, itt van, eljött, már senki sem veheti el barátomtól ezt a halat... A mérlegünk 22.98 kilogrammnál állt meg, így Attila átlépte a "határt" és rekordot döntött! Megöleltük egymást a parton, majd minden botot újra frissítettünk.




A reggeli etetésig még sikerült pár halat fognunk, így egy bőséges "svédasztallal" jutalmaztuk magunk. A forró kávé kortyolgatása közben egy kicsit értékeltük a fejleményeket, és egy utolsó nagy "finishre" készültünk! A 48 órásra tervezett horgászatunk lassan a záró akkordjához érkezett...Úgy néz ki délelőtti specialistává váltam, makacs csalivariálásaim és sűrű dobálásaimnak köszönhetően újabb 18 feletti halat szákolhattam!



Összepakolás közben már az újabb visszatérést tervezgettük, ám megfogalmazódtak bennünk az újabb kihívások és bizony az új vizek megtalálása is... Hazafelé az úton, holtfáradtan de elégedetten csavartam fel a rádiót, majd azonnal le is kapcsoltam azt. Jobban esett a csend és az átélt élmények felidézése - őszinte leszek - semmi kedvem nem volt újra a városba menni. A fejemben pedig, újra csak a "mondóka" taktusai zakatoltak...

„Tenger szélén? Hegyek élén? Havas sziklák meredélyén?
Hol bolyong a messzivágyó, tűzhegyjáró, felhőszálló Tengericki Pál?

Hol a Bajkál halat dajkál, kis pej lován ott poroszkál. Hol porzik a nagy zuhatag,
arany szitakötőt itat. Megfújja fény-trombitáját, felölti neon-ruháját.

Messzeségből hozzám térj meg! Tőlem többé el ne tévedj,
ecki, becki, tengerecki, Tengericki Pál!” (1)

Üdvözlettel:

Nagy Róbert - BLACK CAP

(1) - Tamkó Sirató Károly