„A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.”
egy megmaradt pillanat…
A fentebb szereplő részletet, 1935-ben írta József Attila „hányatott sorsú” nagy Magyar költőnk az Altató című, szívhez, lélekhez szóló verse egy szakaként. Már nem is tudom, hogy miért, de szinte azonnal ez jutott az eszembe, amikor a hajnali pára felszállt a Harsányi tó felett és a vízen megláttam a messze távolban forduló, termetes halakat.
a motiváció…
Az elmúlt években folyamatosan jutottak el hozzám a „jó hírek”. Hatalmas pontyokról szóltak a beszámolók… sok-sok nagytestű hal kifogásáról, ráadásul igen rövid időn belül. Valahogy azonban úgy alakult, hogy sosem jutottam el Harsányba. A motivációm egyre csak nőtt, miközben a víz megmaradt álmaim nagypontyainak, ködös és távoli oázisaként…
Egy nap azonban, Toman Áron barátom látogatott el a hozzánk a ZÓNA-PEST horgász centrumba és osztotta meg friss horgászélményeit... A beszámoló lényege, hogy Áron, egy délelőtt alatt, vagyis délelőtt 11 óráig, 4 darab(!!) 10 kilón felüli pontyot „bűvölt ki” a Harsányi tóból! Aztán napokra rá, a jászberényi illetőségű, Szabó Roland kiváló horgásztársamtól jött a hír: 20 kiló feletti(!!) tükörpontyot fogott feeder bottal! A képeiket nézegetve, egyszerűen nem bírtam magammal, azonnal „indulhatnékom” támadt.
indulás előtt...
Szokásaimnak megfelelően, most is sok-sok információt gyűjtöttem a vízterületről, újságok és az internet, na meg a személyes beszámolók egész sora „birkózott egymással a fejemben”. Eljött a nap, így cirka, hajnali 3 órakor(!!) nekivágtam két jó barátommal együtt, a nem éppen rövid útnak. Miközben „padlógázon hajtottam” a furgonom az M3-on Miskolc irányába, egyre csak horgászbarátok intelmei kevergetek e fejemben: „Robi figyelj, ezt a tó titokzatos, néha nagyon adja, és néha egyszerűen nem adja a jó halat!”
tervek, szerelékek…
Természetesen, parti horgászatra készültem, és bár ( mivel eddigi horgász pályafutásom nem követelte ezt túlzottan meg) nem vagyok egy „óriás-dobó”, azért fel szoktam találni magam a vízparton, még akkor is, ha a halakat a megszokottnál, jóval bentebb kell keresni… Bár vannak ellenpéldák is, de köztudott, ha a horgász-ember meghallja a Harsány szót, szinte sztereo-tipikusan beugrik a nagy távolságba való dobálás… Ennek szellemében én is alaposan felkészültem, így felszereléseimet a következőképpen „hangoltam”:
Bot1: DAIWA WINDCAST Heavy 4,2 m. 150 gramm.
Bot2: SHIAMNO CATANA BX MULTI XH EXTRA HEAVY LONG 4,87 m. 180 gramm.
Orsó1: OKUMA DISTANCE SURF 80 (a dobfék „integrátor rendszerre” cserélve)
Orsó2: OKUMA DISTANCE SURF 80 (a dobfék „integrátor rendszerre” cserélve)
Zsinór: SUFIX ULTRA KNOT 0,23
Dobóelőke: POWER PRO 0.19-es
Kosár: Deáky Pellet Feeder 45 gramm
Horog: Gamakatsu Method Hook 4-es
Forgókapocs, ütköző: MIDDY
Előke zsinór: 0,16-os BRAXX
Mind a két horogelőkémet hajszálelőkés módon készítettem el.
A helyszínen…
Megérkezésünk után, azonnal megváltottuk a napijegyet és elfoglaltunk barátaimmal, a napjegyes oldalon egy szélesebb helyet a „nagyheggyel szemben”, miközben más sporttársak is serényen érkeztek a tóhoz. Mivel etetési tilalmak voltak, vannak jelenleg is a tavon, ezúttal nem vittem magammal az etető (spod) botomat. Ez a dolog egy kissé elbizonytalanított, főleg akkor, amikor először néztem farkasszemet az előttem elterülő, Harsányi tóval. Stabil etetés kialakítása nélkül, mint egy félkarú tengerész a vízi ütközetben, úgy éreztem magam…
„Találomra” dobálni nem az én stílusom, de azért bizakodva küldtem, a 100 méter körüli távolságba a „kosaras” végszerelékeimet. Tévedés ne essék, a hajtókar fordulatait számolva és az orsóm zsinórbehúzását tudva, könnyedén kiszámoltam, hogy mikor épp milyen messzire dobok…
a csalik…
A tintahal-polip ízesítésű, sokat bizonyított, KÉK PATRON és kétféle jó minőségű Dynamite Baits etetőkaja „házasításával”, egy állagra, illatra, ízre is bizalomgerjesztő anyagot képeztünk, amely jól bírta a kosárba való „tömködést”, a dobást, de a víz alatt gyorsan bontott.
Csalik terén a STÉG PRODUCT fűszeres és fokhagymás vonalát vittem ezúttal magammal. Itt jegyezném meg, hogy ezek a csalik szinte mindig bizonyítottak!
A horgászat…
Az első kapásokat mindjárt én könyvelhettem: hatalmas „lapát dévérek” találtak rá villámgyorsan a pellet csalimra. Ádám barátom bojlis botokkal horgászott és ennek megfelelően, ügyes technikával, 120 méter felé dobálta horgait. Eközben Áron cimborám, profin összeállított feederjeivel kezdte meg nagy erőkkel a horgászatot. A Dévérek azonban nem nagyon hagytak minket békén… Szinte kivétel nélkül, minden csali-kombinációra hevesen reagáltak. Ez nem okozott túl nagy örömet, hisz a gondosan felcsalizott szerelékeinket, így minden heves keszeg kapás után újra kellett dobni…
Éppen delet ütött a Harsányi templom óra… amikor „nagyot sóhajtottam” és az egyik feederemről lecseréltem a kosarat egy klasszikus bojlis ólomra. Hajszálelőkémre 2 szem 12 mm-es pelletet fűztem, majd bemártottam a kék patronba. Bedobásomba talán már egy kis „ideg is feszült”, így az ólmom, valahol 120 méter körül ütött „lyukat” a vízbe. Bizakodva tettem helyére a botot, majd a másik készségemet is frissítettem.
Mivel „pontykapásunk” továbbra sem volt, rövid „tájékozódási túrát” tettem a tavon, de a horgásztársak közül szinte senki nem fogott. Kérdésemre, hogy mi lehet ennek háttérében, csak olyan válaszokat kaptam, hogy: „itt így megy ez, hol jön a hal, hol nem.” Kissé csalódottan indultam vissza a botjaimhoz, de előtte egy-egy meleg kávét vételeztem társaim és magam részére a büfében.
A délután hamar ránk köszöntött és ezzel együtt, addigra már pontosan 42 csali variációnál tartottunk Áronnal… Ádám eközben türelmesen várakozott botjai mögött. Baljós felhők gyülekeztek a fejemben az aznapi fogást illetően… azon gondolkoztam, hogy vajon mikor „nulláztam” pontyból ekkorát!?
igen…ez most valóban ennyi volt…
A hazaúton értékeltünk. Első túrára nem okozott csalódást a víz...a gyönyörű környezet, a nagyhalak jelenléte, a gondozott környék azonnal elnyeret a szimpátiánk. Mindenesetre abban megegyeztem a fiúkkal, hogy mihamarabb visszatérünk és „revánsot” veszünk a tó pontyain… Utólag belegondolva, egy dologban maximálisan elérte ez az út a célját: az álmaim Harsánnyal kapcsolatban, egészen biztos, hogy megmaradtak...hogy is mondta a költő:
„Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.”
Nagy Róbert