Emlékszem… szememnek kedves, „borsodi” táj, hangulatos, dimbes-dombos, fás terület fogadott, és a kora reggeli, felszálló pára alatt „feszülő víztükör”, már az első percekben, alaposan belelkesített!
Aztán, a nap végén, egy nagy nulla éktelenkedett a fogási táblázatomban. Nem titkolom, csalódott voltam, de nem keseredtem el… Aki ismer, azt tudja: nehezen „tűröm” a kudarcot és kitartó vagyok! Így a hazaúton, hosszasan „füstölögve”, már a mielőbbi visszatérést tervezgettem… A történet úgy pontos, hogyha elmondom, hogy Toman Áron barátom, ekkor már hétről hétre remek halakkal „vétette magát észre” Harsányban! Szép, „tavaszi” pontyairól készült fotóit, minden egyes alkalommal alaposan megcsodáltam. Egy áprilisi napon aztán, eljött, a fáradhatatlan és ügyes kezű „kollégám, aranybetűkkel megírt horgásznapja!
Nem akarom ezt túlcizellálni, Áron kifogott egy 27 kg.-os és egy 27, 50 kg.-os pontyot! Emellett, még partra vezetett több 15 kg. feletti példányt is! Mindezt egy napon! Mindezt feeder bottal! Igen ezeket a sorokat most jól olvastátok!
Áron és a 27 kilós ponty matuzsálem...
barátom fokozta a lehetetlent...újabb feederbotos pontya 27 kiló feletti....
A mindig szerény Barátom a következőképpen kommentálta a dolgokat:
„… tisztában vagyok vele, hogy egy-egy emlékezetes nap mögött nagyon sok munka áll, sokszor a kudarcokból tanul az ember a legtöbbet. Szerencséje csak annak van, aki tesz is érte. Sok-sok apró részletnek kell stimmelnie, hogy megfoghassuk életünk halát…"
Mondanom se kell, nem is kellett sokáig mérlegelnem a mihamarabb visszatérésem gondolatát... A frontokkal alaposan megáldott horgásznapon, aztán – igaz, hogy nagyot melóztam érte – de, végre megfogtam első pontyaimat én is Harsányban! Velem lévő barátaim, Attila és Áron arcán, őszinte örömet láttam a parton… ez igazán jól esett, és a kereken 8 kilós, valamint a 12 kg. feletti, meseszép tőpontyom is alapos visszaigazolást adott eddigi igyekezeteimre. Ahogy az autóban hazafelé menet, gondolataimat rendezgettem – elismerem - valamiféle hiányérzetem támadt, úgy éreztem valamit még „otthagytam” a tavon…
kezdek én is ráérezni Harsányra...
Gyorsan átgondoltam az addigi tapasztalataim és Áronnal közösen, elterveztem a 3. látogatásom… Letisztítottam a bennem kavargó érzéseket és a következő megállapításokat szögeztem le magamban. Ezek alapján készültem, a „sorsdöntő”, harmadik, Harsányi utamra!
Nézzük csak:
- Mindenképp feederbotot kell alkalmaznom, mégpedig olyat, amely alkalmas az extra távdobásokra (110 méter felé…) és a nagytestű halat is ki lehet vele, biztonsággal fárasztani…
- Olyan orsót kell választanom a bothoz, amely nagy dobátmérővel rendelkezik, de mégis könnyű darab…
- A főzsinórom nem lehet vastagabb, mint 0,23-as, hisz az afeletti mérettel, már jelentősen rövidül a dobótáv…
- Olyan csalogatóanyagot kell a kosaramba kieszelni, amely nem „hullik ki”, dobás közben és – még ha csak egy maréknyi is - de minden esetben, tartalmas, csábító az itt élő pontyok számára…
- Az etetőkosárral szerelt végszerelékemnek, minden esetben gubancmentesen kell dolgoznia…
- Egyszerre kell „finom” és „erős” szereléket összeraknom…
- a „botnak-orsónak-főzsinórnak-dobóelőkének és végszereléknek”, olyan harmóniát kell teremtenie, amely minden szempontból alkalmas lesz, akár a 15 kiló felett halak kifogására is!
- Olyan, a halak számára nem veszély forrást jelentő, szinte „alaktalan” formájú, kisméretű csalira – lehetőleg balansz jellegűre - van szükségem, amelyet gyanútlanabbul vesz fel a hal…
- Csalizni, minden esetben, csak hajszálelőkés módon…
- A keszegek rohamaira is – higgadtan - fel kell készülnöm…
Így történt, hogy még egy hét sem telt el, de Áron barátommal, már ismét „szaggattuk” az autópálya aszfaltját, a tó felé! Az eddigi tapasztalataim alapján, jóval magabiztosabb voltam, de az időjárás ismét kiszámíthatatlan arcát mutatta. A kötött sapkától kezdve, a rövidnadrágig mindent vinni kellett… sebaj, a lényeg hogy újra: Harsány!
Folyt. köv.…
A II. részből megtudhatjátok, hogy milyen eredménnyel zárult az utunk, hogyan dőltek meg a rekordok… nade uraim, kis türelmet! Hamarosan újra jelentkezem…
hamarosan újra visszatérek...
Üdvözlettel:
Nagy Róbert
