Sokszor a hétköznapokon is akad néhány óra, amit horgászattal tölthet az ember, ilyenkor közeli helyet kell választani, mert az időbe a hosszadalmas utazás nem férne már bele. Nekem régóta ezt a közeli helyet a tápióbicskei Harangozó-tó jelenti. Négy-öt éve még paradicsomi állapotok uralkodtak, ha három órát kint tudtam tölteni, 3-4 szép ponty és a temérdek kárász garantálva volt. Az utóbbi időben, vezetőségváltás következtében jelentősen romlott a halállomány, a horgászok sokszor egy hétig járnak ki folyamatosan egy pontykapásért, ráadásul itt hal ritkán kerül vissza a vízbe ... Sokáig inkább nem is mentem a tó közelébe, megelégedtem havi egy-két keszegezéssel-amurozással. Azonban most, szeptember elején fordult a helyzet, a tavon szinte alig horgásznak és még ha nem is hemzseg a hal, a 16 évnyi helyismeret és a leheletfinom felszerelés csak segít rajtam..
A tó középső részén választottam helyet, ahol szemben egy sekély vizű, de kemény talajú rész található, amit a pontyok és az amurok egyaránt kedvelnek. Ez a pont körülbelül 60-70 méterre található.
A célpont: a szemközti bokor
Etetőanyagnak egy intenzív, mézes keveréket választottam, mézes-fűszeres pellettel keverve. Nyár végén/ősz elején sokat használom a mézes ízesítésű etetőanyagokat, ebben az időszakban valamiért kedvelik a halak, talán még érzik benne az elmúló nyár ízeit... 15 gombócot lőttem csúzlival a szemben kiválasztott bokor elé, ami támpontnak és haltartó helynek is egyaránt kiváló. Finom szerlékkel nehéz ilyen távolra pontosan dobni, azonban a vékony előke és a kicsi horog miatt nem lehet durvább, heavy feederekkel horgászni. Egy rugalmas, 3.6 métere medium feedert használok e célra, de hogy sikerüljenek a pontos, távoli dobások, egy nagyméretű, távdobó feederorsó került a botra, 16-os zsinórral. A 15 grammos kosár egy rövidke, kis csúszó gubancgátlóra kerül, az előkém csak 14-es, Balsax Tarantula. Egész évben használtam a nagy szakítószilárdságú, kellően lágy, de tartós előkéket, nevetségesen olcsó ára ellenére még versenykörülmények között is megállja a helyét...A horog is 14-es, vékonyhúsú, ahogy a helyi horgászok mondanák „sneciző”.
Ezt a szereléket kellett eljuttatni a bokor alá
Próbadobás után kiakasztom a zsinórt, nehogy egy nagyobb lendítést követően a bokorban kössön ki a szerelék. A nagy orsóval és a vékony főzsinórral meglepően könnyedén repül a szerelék, szinte mindig a zsinórklipsz fogja meg a szereléket, tehát a dobótávot illetően vannak még tartalékok. Sietni kell, már csak 2 és fél órám maradt.
Azért csinálok egy közelibb etetést is, rövidebb pickerem számára, bár ismerve a mélyebb vizű, iszapos rész idei haltalanságát, nem fűzök hozzá nagy reményt. A fotelbe telepedve várom a kapást, ami hamar meg is érkezik, dühítő kis naphal formájában. Miután visszahajítom a bosszantó kis díszhalnak-valót szépen görbül a bokor alá dobott bot spicce, bevágás után heves ellenállást érzek, erőteljesen balra indul el a megakasztott hal, szépen hajlik a rugalmas bot, partközelbe érve többször erőteljesen visszatör, amúgy amur módjára. Félek az aprócska horog miatt, amikor a felszínen megjelenik a két kiló körüli tükörponty már nyugodt vagyok, innentől gyorsan megy a szákolás. Izgatottan dobok vissza a nyerő helyre, látni a halmozgásokat a sekély vízben...A következő kapásra sem kell sokat várni, gyönyörű 60 dekás aranykárász görbítette a spiccet, ritkaságnak számít, úgy is bánok vele. A következő kapás pontyot hozott, az előzőhöz hasonló méretű tőpontyot fárasztottam, azonban a partól pár méterre hirtelen elakadt, mint kiderült a múlt heti vihar jókora fűzfagallyat tört a vízbe, pont tőlem jobbra, amerre a ponty úszott, sikeresen rátekeredett, majd eltépte a vékony előkét. Ezt követően jól láthatóan egy amurcsapat haladt át az etetésen amit nem ezekhez az átlagosan 8 kilós halakhoz terveztem, pillanatok alatt felporszívózták, majd otthagyták a kiürült helyet. Ettől kezdve a távolban megszűntek a kapások. A közeli etetés még adott három naphalat és egy körülbelül 20 dekás bodorkát. Gyorsan eltelt a horgászatra szánt rövidke idő, elégedett voltam, mert úgy érzem közel a maximumot hoztam ki ebből a 150 percből, relatíve halszegény vízen a helyismeret és a végletekig lefinomított szerelék meghozta az eredmény, bár egy amurt még el tudtam volna képzelni a fényképen:)
Azért hiányzik egy szép amur:)
