Felhasználónév: Jelszó:


Regisztráció Elfelejtett jelszó Kedvencek
Keresés
Vissza az áruházba

Hölgyeim! Irány horgászni!

Évekkel ezelőtt elkísértem az unokabátyámat a Lakiteleki holt Tiszára pergetni. Csónakba szálltunk és kajakos múltamra való tekintettel "megnyertem" az evezés lehetőségét. Gyönyörű látvány fogadott minket, hűvös szellő fújt, a parton már sárgultak a fák levelei. Teljesen magával ragadott ez a mérhetetlen nagy nyugodtság, természetesség és a béke, ami körbevett minket.
Hogy is kezdődött?

Évekkel ezelőtt elkísértem az unokabátyámat a Lakiteleki holt Tiszára pergetni.
Csónakba szálltunk és kajakos múltamra való tekintettel "megnyertem" az evezés lehetőségét. Gyönyörű látvány fogadott minket, hűvös szellő fújt, a parton már sárgultak a fák levelei. Teljesen magával ragadott ez a mérhetetlen nagy nyugodtság, természetesség és a béke, ami körbevett minket.

Már visszafele tartottunk, mikor cserét ajánlottam az unokabátyámnak, miszerint evezzen Ő és had próbáljam ki a pergetést én is. Nem tűnt bonyolultnak a dolog, csak bedobom és kitekerem… =) A nap már lefele kúszott, amikor megfeszült a zsinór. Nagyon megijedtem, szinte felsikoltottam. Mikor megállt a csónak, biztatást és segítő szavakat kaptam… A nagy izgalomban olyan gyorsan a kezemben akartam tudni a kis „zsákmányt”, hogy eltört a pergető bot spicce, a hal viszont a lábaim előtt hevert.

A mai napig emlékszem arra az érzésre: remegett kezem-lábam, iszonyatos adrenalin futott végig a testemben és csodálatos felszabadultságot éreztem… Egy pici, 20cm-es kis balint sikerült kipergetnem! A „drága” unokabátyám tekintete egyszerre ölt és ölelt.. Mikor már kezdtem volna mentegetőzni az eltört bot miatt, csak annyit kérdezett: milyen érzés volt?! ;)

Így kezdődött… Ezután, a kirándulás után beszereztem egy két kelléket és néha-néha vele tartottam bojlizni is. Az idő elteltével és a sikeresen eltöltött horgászatok után egyre nagyobb lett az érdeklődésem és a szenvedélyem a horgászat és a pontyok iránt. Szerencsém volt a Tatai derítőtavon elöltetni több hosszú hétvégét, megismerhettem a Bia Carp lake tó lakóit, megfordultam a gyönyörű partjával rendelkező Gyermelyi tavon és a nagy szerelmem lett a Préri tó.

smink, körömlakk, hal... :)
smink, körömlakk, hal... :)


Mindig tapasztalt horgászok társaságában voltam, így nekem csak ugranom kellett ha kapás volt. Mára már, sok mindenbe beleláttam és rájöttem, hogy ugyan szeretek horgászni, de nem nagyon tudok…. =( ezért elhatároztam, hogy megtanulok! Személy szerint a boljizás keltette fel az érdeklődésemet leginkább. Felszerelésemet is erre a technikára rendeztem hát be. Tavaly nyáron készítettünk házi boljlit is, mindenféle ízesítéssel és persze különböző méretekben. Rengeteg horgász fórumot, beszámolót olvasok, miként lehet a végszereléket és a csalit a legoptimálisabban elkészíteni, figyelembe véve a gubanc keletkezésének megakadályozását, a csali megfelelő távolságát a horogtól és sok más nagyon fontos tényezőt.

Legutóbb a Kóspallagi horgásztón volt szerencsém egy régi barátommal egy éjszakát áthorgászni. Kétfajta csalit vittünk, az egyik egy halibutos pellet a másik egy halliszt alapú rákos ízesítésű bojli kisebb és nagyobb változata volt. Én a halibutosra esküdtem, az büdösebb volt gondoltam ez lesz a nyerő… Sokáig szinte hajnalig nem történt semmi. Még az éjjel átszereltem a bojlira hátha majd az… A biztonság kedvéért még a horog mellé készítettem egy kis csomag PVA hálót is.

kóspallagi emlék: 3,5 kg.
kóspallagi emlék: 3,5 kg.


Kora reggel fél öt magasságában „pánikolni” kezdtem, hogy bizony eredménytelen lesz az elmúlt 12óra, és úgy döntöttem, kipróbálom a házilag készített bojlikat és az ajándékba kapott dobócsövem… Az első kör inkább vicces, mint hasznos volt, de hamar ráéreztem a technikára, és mint az „ágyú” úgy szórtam a szerelékem helyét, majd visszaültem és gyönyörködtem a mindennapoktól elzárt, ébredező, békés környezetben. Kb. fél óra múlva a takarómból kicsavarodva ugrottam a kapásjelzőm sípolására. Ismét, mint minden alkalommal a torkomban dobogott a szívem és újra éreztem azt, amit legeslegelőször, amiért megszerettem a horgászatot. Hamarosan sikerült megmeríteni egy 3,5 kilós egészséges pontyot. Fotó után nagy volt az örömöm…

A halőrtől megtudtuk, hogy erre a tóra nem nagyon járnak bojlizni, így a halaknak talán idegen lehet ez a fajta csali. Időközben megtanultam a csali megválasztása több dologtól is függ: az időjárás, hőmérséklet, a víz hőfoka, a tó mélysége, kialakulása, stb. mind-mind szerepet játszhat.

Ha tudjuk miként alakult ki egy tó, sejthetjük, milyen íz világ válhat be ott leginkább. Ha egy már meglévő felduzzasztott mesterséges tóról beszélünk, akkor a halnak a természetes táplálékához a legközelebbi ízesítésű csalit kell, hogy válasszuk. Mindenképp halliszt alapú legyen, hiszen ha már volt a tónak saját ökológiája, akkor biztosan található a tóban rák, kagyló, csiga… Ezeket a pontyok – mint tudjuk - nagyon szeretik… Sok mindenre oda kell figyelni, az etetés a szerelékek szempontjából is, a halvédelme szempontjából is, a környezet védelme szempontjából is.

Megtanultam azt , hogy nagyon sokat kell tanulnom, mind technikailag, mind lexikálisan, amit gyakorlatban majd kamatoztatni tudok. Próbálom rendszerbe szedni és minél jobban elsajátítani a horgászat különböző fortéjait, hogy idővel ne szoruljak segítségre és a jövőben, versenyképes bojlis horgász lehessek.

Munkám során hölgyek tucatja fordul meg kezeim alatt, és mindig mesélek az élményeimről, amiket áhítatva és csodálkozva hallgatnak, hogy hogyan is lehet a horgászat nekem ekkora szerelmem, mikor az olyan piszkos, büdös és milyen "szegény" az a „halacska”… Mosolygok, mert fogalmuk sincs, hogy milyen érzés ez, mindig próbálom a legnagyobb átéléssel elmondani, egyszer kell csak kipróbálni… Megvannak a megfelelő felszerelések, melyek hal védelmét szolgálják, ilyen például a pontymatrac, a szájfertőtlenítő, a horogkiszedő és sok más egyéb eszköz, melyek használata során a hal nem szenved sérülést…

botok a vízben, kényelem, fröccs...:)
botok a vízben, kényelem, fröccs...:)


Amint az első hal meggörbíti a botot onnantól kezdve a büdös már nem büdös, hanem illatos…Amikor kiszabadítjuk a merítő szákból és felkészülünk egy fotóra a koszos már nem koszos… De akadjon bármilyen kellemetlenség és nehézség, mindent kárpótol a visszaengedés pillanata, amikor lassan megszokva a vizet újra szabadon int búcsút az aprócska vagy épp egy nagyobb pikkelyes barátunk… Minden Kedves hölgytársat csak biztatni tudok, ha nem is horgászni, de a párját elkísérni, már az is nagy élményt és kikapcsolódást nyújthat kivétel nélkül mindenki számára. =)


A hobbid a szakmánk! Tetejére