Felhasználónév: Jelszó:


Regisztráció Elfelejtett jelszó Kedvencek
Keresés
Vissza az áruházba

Huszonkilenc…

Ülök az autóban, egyedül vagyok. A megkopott ablaktörlőgumim monoton „puffogása”, valamint a mogorva, ejtőernyősökként érkező, kövér esőcseppek, lassan, de egyre biztosabban kezdenek ütemet diktálni az agyamnak. Tudom, érzem, indulnom kellene már, de kimondhatatlanul tompának és erőtlennek érzem magam hozzá. Gondolataim, egész máshol járnak, időről időre visszatérve ahhoz a naphoz, amely mélyen belevésődött az emlékeimbe…
Ülök az autóban, egyedül vagyok. A megkopott ablaktörlőgumim monoton „puffogása”, valamint a mogorva, ejtőernyősökként érkező, kövér esőcseppek, lassan, de egyre biztosabban kezdenek ütemet diktálni az agyamnak. Tudom, érzem, indulnom kellene már, de kimondhatatlanul tompának és erőtlennek érzem magam hozzá. Gondolataim, egész máshol járnak, időről időre visszatérve ahhoz a naphoz, amely mélyen belevésődött az emlékeimbe…

Hosszú évekkel ezelőtt történt…

Úgy emlékszem, pocsék reggelre ébredtem akkor. A viharos felhők közül, csak elvétve mutatta meg fázós sugarait a nap. Azok is úgy viselkedtek, mint az első nap iskolába induló kis diákok: félősen... Minden hiába - gondoltam akkor magamban - ez már az ősz. Barátom, akihez gyermekkorom óta szoros barátság fűzött, kiismerhetetlen ábrázattal húzta össze magát mellettem az autóban. Egy viszonylag hosszúra nyúlt utazás után, végre, a „mindig saras” Tisza felé fordíthattam a kormányt. Újra horgászni jöttünk! Sejtelemes vágyaktól, ősi ösztönöktől vezérelve, emlékeink ösvényén haladva… Zűrzavaros gondolataimból azonban, csak az út "hepehupái" zökkentettek ki itt-ott némileg. A következő „kép” viszont, még ma is teljesen tiszta előttem…

mint egy rossz álom, ijesztő szelleme, olyannak tűnt számomra a szürke őszi ég kontúrja mögül, halványan felsejlő part menti erdősáv…

Leállítottam az autót és azonnal pakolászásba kezdtünk A.-val. Barátommal, akivel szavak nélkül is értettük már egymást, sorban aggattuk magunkra felszereléseinket, majd hamarosan leértünk a partra. Nem lehetett nem észrevenni rajtam, és A. pontosan tudta mi jár a fejemben… A gyilkos kór, amely szervezetét oly váratlanul megtámadta „győzött felette”. Az orvosi diagnózist azonban én, sehogy sem akartam elfogadni, és makacsul próbáltam magam, valamint környezetem az ellenkezőjéről meggyőzni… de hiába.

Az öreg Tisza, talán legszebb holtágához jöttünk… A víz, vadregényes hangulatával, hamar cselekvésre késztetett mindkettőnket! Emlékszem, feeder botokat szereltünk és a megszokottnál hosszabb előkéket hagytunk az iszapos meder fenék miatt. Egy kis idővel később, spicceink némaságát, barátom oly jellegzetes, ám halk hangja törte meg:

„Tudod Robi, gyönyörű ez a hely! Ha egy darab halat se fogunk, akkor is jó itt lenni!” Nem válaszoltam azonnal, emlékszem, fogaim között nehezen gördültek ki akkor a következő szavak: „Igazad van, a természet ősszel is szép… amikor búcsúzik.”

spicceink némaságát, barátom oly jellegzetes, ám halk hangja törte meg...
spicceink némaságát, barátom oly jellegzetes, ám halk hangja törte meg...


Nem tagadom, meglepett barátom ekképp felszínre törő optimizmusa, hiszen az elmúlt időszakban nem volt könnyű sem neki sem a családjának. A daganat, mint később kiderült, rákos sejteket hordozott… A sugárkezelés hozott ugyan némi reményt, de végül az orvosok és a talán a Jóisten is elengedte A. kezét. Emlékszem, akkor kedvenc horgász sapija takarta, de gyermekkora óta, jellegzetesen oldalra „csapott” gesztenyebarna haját - a sejtroncsoló kezeléseknek megfelelően - most kopasz fejbúbja "váltotta"…

Akkor ott a vízparton, már nem a téli léki csukázásokat, majd a tavaszi első közös match-botos horgászatokat tervezgettük, mint azelőtt oly sokszor… Egyszerűen csak horgásztunk. Az etetőanyag jól dolgozhatott, hisz a hideg víz ellenére, végre beindultak a kapások! Hol egy szép vörös szárnyú keszeg hol egy takaros kárász volt a horog végén. Benne jártunk már jócskán a délutánban, amikor hirtelen feltámadt a szél és eleredt az eső. Én a pakolást kezdeményeztem, tekintettel, az autóval való kijutásunkra a saras földútról. Gyorsan összeszedtem hát a cuccaim és egy fa takarásába húzódtam. A.-t, most nem szekáltam, hagytam hagy horgásszon, nem türelmetlenkedtem felette... Barátom, azonban még makacsul kitartott és így, hamarosan, egy szép „húzós” kapás lett a jutalma. Na, itt a „banda nagy” - mondta izgatottan kezében a bottal - és egy rövid tusa után a merítő szákjában, máris ott pihegett egy pikkelyes pontyocska! Az alaposan felerősödő esőben és szélben, A. lehajolt a halhoz, egy darabig csak nézte, szemével méregette, majd óvatosan visszacsúsztatta a halat a holtág hideg vizébe…

Hazafelé, a lombjukat vesztett fák, őrt álltak az út szélén. Emlékszem, az esőben „kiegyenesedett” fűszálak, mint királyukat köszöntő udvari nép, úgy hajoltak meg előttünk, ahogy kiértünk a kopott országútra.

Három hétre rá, a december eleji hóesés, fehérre festette a temetőt, ahol végső tiszteletünket róhattuk le, barátunk felravatalozott sírja előtt... A szertartást vezető egyházi ember szavai méltó búcsút jelentettek barátomtól. Azok az utolsó mondatok, még ma is a fülemben csengenek: „29 volt… ”

Emlékszem, könnyeimmel küszködve, lehunytam a szemem és a közben, ólomsúlyúvá váló hópelyhekkel lepett, fekete szövet kabátom gallérjába "bújva", magamban, ezt suttogtam: „huszonkilenc… pont, éppúgy, mint az az utolsó kifogott pontyocska az esős őszi holtágon…”

Habár sok év telt azóta... de azt hiszem, így maradt rajtam a "fekete sapka"...örökké emlékezve a természet erőire, a sorsra, a folyton változó világra, az elmúló percek hatalmára...

Nagy Róbert - BLACK CAP
AJÁNLOTT CIKKEK
Horgászat és mentális egészség?

Horgászat és mentális egészség?

2024. március 14. - Horgász-Zóna
Az a bizonyos crankbait

Az a bizonyos crankbait

2024. február 06. - Balogh Gábor
Horgász-Zóna év végi nyitvatartás

Horgász-Zóna év végi nyitvatartás

2023. december 23. - Horgász-Zóna
SUPER NATURAL csalogatóanyagokkal decemberben...

SUPER NATURAL csalogatóanyagokkal decemberben...

2023. december 15. - Nagy Róbert
STORM Wiggle Wart sztori

STORM Wiggle Wart sztori

2023. december 05. - Balogh Gábor
SUPER NATURAL baráti kupa Hévízgyörk

SUPER NATURAL baráti kupa Hévízgyörk

2023. november 08. - Nagy Róbert

A hobbid a szakmánk! Tetejére