Feederezés természetes vízeken 3. rész (a Tisza-tó)

A Tisza-tó horgászberkekben ma is rendkívül népszerű. A múlt mesés halfogásai után ma már inkább a természet páratlan szépsége a legfőbb vonzerő az idelátogató horgászoknak. A kreatív feederhorgászat 3. részében témám a Tisza-tó vízrendszerének kialakulása és az itt történő feederes horgászat alaplehetőségeinek vizsgálata.



A Tisza-tó általános bemutatása
A Tisza-tó Magyarország keleti régiójában a Tisza 404 fkm-e (Kisköre) és 440,5 fkm-e (Tiszabábolna) között, a Tisza hullámterében kialakított mesterséges víztározó. Kiterjedését tekintve a Kárpát-medence második legnagyobb állóvize, bár ez az állóvíz meghatározás nem teljesen helytálló, hiszen a Tisza hatására jelentős vízmozgások tapasztalhatók benne. Területe 127 km2, legnagyobb hossza 27 km, legnagyobb szélessége 6 km. Duzzasztását a kiskörei vízlépcső 1973-as üzembe helyezése tette lehetővé, mely a Tisza magyarországi szakaszán a második vízlépcső. A terület az 1960-as évekig igen változatos képet mutatott. Puhafás ligeterdők, galériaerdők váltakoztak üde, fás legelőkkel és kaszálókkal, holtágakkal, morotvákkal, illetve nagy kiterjedésű gyümölcsösökkel, szántókkal. Eredeti elképzelés szerint több célja is volt a kiskörei vízlépcső megépítésének:
A Jászsági- és Nagykunsági-főcsatornák vízellátásának biztosítása. A mezőgazdaság vízigényének kielégítése mellett gravitációs átvezetéssel nagy szerepet játszik a Körös-völgy vízhiányának enyhítésében és ökológiai vízpótlásában.
Másik fő cél a kiskörei vízi erőmű megfelelő vízmennyiséggel való ellátása, mely olcsó villamos energiát tervezett biztosítani a térség számára.
Harmadsorban turisztikai és vízi sportolásra alkalmas terület létrehozása.
Mindezek érdekében az 1968-69-es években elkezdték a mai gátak és a kiskörei erőmű építését, és az erdők letermelését. A hatalmas munkával azonban nem végeztek volna időben, ezért az első duzzasztás megkezdése előtt már csak a fák döntése volt a cél, a kiszállítással nem foglalkoztak. Ennek köszönhetően ma is rengeteg uszadék fa és fatuskó található a területen, ami a vízi közlekedést igen veszélyessé teszi. Ugyanakkor, sok madárnak nyújtanak fészkelő- és pihenőhelyet (pl. az Óhalászi-holtágban, a tuskókon dankasirályok és küszvágó csérek költenek, a vízből kiálló fatorzók pedig nagyszerű pihenő- és szárítkozó helyek).
A pusztítást kevés terület kerülte el, ezek közül a legjelentősebb az aponyháti őstölgyes, mely a maga több száz éves kocsánytalan tölgyeivel egyedülálló ritkaságnak számít. Hatalmas fái között biztonságos élőhelyet talál a fekete gólya éppúgy, mint a fekete harkály. Az első duzzasztást a kiskörei vízlépcső 1973-as üzembe helyezése tette lehetővé, majd 1980-ban a második ütemet is megvalósították. A tározó ma is ezen a szinten üzemel. A harmadik duzzasztási szintet azonban nem hajtották végre (ez még mintegy 150 cm-es vízszintemelkedést jelentene), aminek több oka is van. Ezek közül az egyik, hogy a mai gátak nem biztos, hogy elbírnák ezt a szintet huzamosabb ideig. Az eredeti elképzelés szerint az egész tározó területe nyílt vízterület lett volna, de mivel a harmadik szintet nem emelték meg, sok szárazulat megmaradt. A tározóban található szárazulatok összterülete megközelítőleg 43 km2, közepes vízmélysége 1,3 m, maximális mélysége 17 m (az élő Tisza folyómedrében mérve). A folyó hossza a tározóban 33,5 km.
Éghajlat
A Tisza-tó és környékének éghajlata – mint az Alföldé általában – száraz kontinentális, száraz, meleg nyárral, hideg téllel, nagy évi hőingadozással. A hőmérséklet abszolút értékei között igen nagy a különbség, télen mértek már mínusz 36°C-ot, nyáron nem egyszer 36-37 °C-ot is. Szárazföldi jellegével függ össze, hogy jóval gazdagabb napfényben, mint Európa azonos földrajzi szélességen fekvő tájai. A napsütéses órák évi száma meghaladja a 2.000 órát. A napfényes órák száma – a statisztikai adatok szerint – július hóban a legmagasabb. A forró nyári napok, amikor a hőmérséklet 25 °C-nál magasabb, júliusban és augusztusban meghaladja a 20 napot is. Az évi középhőmérséklet a Tisza-tó környékén 10-11 °C. A Tisza-tó és környéke az ország csapadékban legszegényebb tájai közé tartozik. A csapadék 500-600 mm.
Vízgazdálkodás
Április-májusban időjárástól és árvízi helyzettől függően nyári szintre duzzasztanak, ami a tiszafüredi nagy hídnál mérve 550 cm. Ezt a szintet egész nyáron tartják, majd október végén, november elején fokozatosan téli szintre állítják vissza, ami a füredi mércén mérve 420-430 cm. A téli alacsonyabb vízszintet több szempont is indokolja: ha pl. a nyári víztömeg maradna a tározótérben, tavasszal egy hirtelen meginduló jégzajlás az egész területet letarolhatná, és veszélyeztethetné az erőművet is, illetve egy tavaszi árvíz idején sokkal kisebb vízmennyiséget tudna felvenni a tározótér. A feltöltődés és az egyenetlen mederfelszín miatt téli szintnél jelentős szárazulatok emelkednek ki a tómederben, melyek kiváló táplálkozó- és pihenőhelyek a vonuló madárfajoknak. Vízgazdálkodását a Tisza vízállása befolyásolja, a Tiszán kívül az Eger-patak és a Laskó-patak folyik a tóba.

Forrás: Nimfea Természetvédelmi Egyesület
Horgászat:

A fenti rövid bemutatóból bizonyára jól kitűnik, hogy ez a komplex természeti jelenség miért vonzza mágnesként a hazai és külföldi pecásokat. A horgász turizmus nagyarányú fellendülésével, a kikötők kiépülésével, korszerűsödésével került évről évre a figyelem középpontjába a Tisza-tó. Akiknek volt szerencséjük a „hőskorban” itt horgászni, bizony a mai fül számára hihetetlen fogásokról mesélnek történeteket. Sokat beszélgettem olyan horgászokkal, akik a tározó „születésekor” már rendszeresen horgásztak a területen. A természet azokban az időben paradicsomi körülményeket teremtett az ívó halak számára, ezzel biztosítva a kiemelkedő fogásokat. A vadregényes, sokáig érintetlen elárasztott részeken szinte zavartalanul hatalmasra nőhettek a halak és szolgálhattak alapot izgalmas legendáknak. Mikor kisgyerekként először vittek le szüleim a Tisza-tóra, bizony a nap végén nagyon nehezen tudtak csak „bepaterolni” az autóba… remélem, még sok-sok generációnak okozhat örömteli élményeket ez a nagyszerű hely! Manapság a parti helyek nyáron szinte mindig telve vannak, a vízi forgalomról meg nem is beszélve. Mit tehet a feederes horgász?
Először is szükséges a megfelelő tájékozódás az ide vonatkozó információkról, lehetőségekről. Érdemes az internet nyújtotta sok-sok napra kész adatokat is böngészni erről a hatalmas vízről.
A Tisza-tó számos kecsegtető helyet kínál az idelátogató finomszerelékes parti horgászoknak is.



A gáton hosszas huza-vona után ma már gáthajtási engedély (horgászboltokban is kapható okmány) birtokában teljesen körbe mehetünk a tározón és választhatunk a különböző karakterű helyek közül. Ha lehetőségünk van csónakból szerencsét próbálni, akkor szintén számos helyet felkereshetünk a tározótérben. A helyismeret óriási kincs! Ha helyi barátra, tapasztalt kalauzra teszünk szert, bizony a szerencse fiai vagyunk. Mindenképp érdemes felszerelkeznünk egy részletes Tisza-tó térképpel is! Sokan túlmisztifikálják a halradar és hasonló „ketyerék” jelentőségét, a specialisták véleménye ebben a témában az, hogy a halak tartózkodási helyeinek a felkutatására, a meder feltérképezésére mindenképp alkalmasak, sőt jelenleg a legalkalmasabb eszközök, de a „látott hal” elé bedobni bizony még nem igen lehet…
A megszokott feeder szerelékek a tározó holtágaiban, régi morotvákban, kubik gödrökben (a gátak megépítéséhez kitermelt föld helyén megmaradt mélyedések) és az összetett csatornarendszerekben általában jól működnek. A különböző nagyságú és formájú etetőkosárral szerelt készségeinket sokkal hamarabb megtalálják a halak, mint a sima ólommal ellátottakat. Az iszaposabb, sekélyebb vizek horgászatánál igazítsuk előkénk hosszát valamivel hosszabbra a megszokottnál. Bevált az a szerelési mód is, amikor az etetőkosár legalul kap helyet és fölé kb. 15-20 cm-el kötjük a horgot. Sokan idegenkednek ettől a szerelési módtól pedig igen sikeres horgászok alkalmaznak ilyen szerelést és fognak sok-sok halat a Tisza-tavon. A keszegfélék mellett „bónuszként” jöhet compó, kárász és természetesen ponty is. A tározó térben található vizek meghorgászására ideálisak a rövidebb, speciális (3.3m) medium-feederek. Nyáron óriási hínármezők, nádszigetek, teszik vadregényessé és egyben állítják kihívások elé a horgászokat. Nem feltétlenül kell a szerelékünket a végletekig lefinomítani. A nagyobb csali sokszor nagyobb halat hozhat, néha még tavasszal is 6-os, 8-as horgot kötünk és 2-3 szál gilisztával fogjuk a nagy kárászokat, compókat. Nyáron jól bevált a növényzet elé etetés és természetesen az oda való horgászat. A Tisza-tó nagy kiterjedésű víz-rendszerében a halak megtalálása a legfontosabb, ha ez sikerül, akkor már nagyrészt már rajtunk múlik a siker. Nem szükségesek különösebb versenykajákkal a Tisza-tóra készülni, a hazai etetőkaják nagyrészt beválnak. Figyeljünk inkább a mennyiségre, ha több nap is rendelkezésünkre ál, akkor célszerű alaposan (de nem ész nélkül!) be etetnünk a kiválasztott területen. Sokan jelölik etetéseiket bójával, műanyag palackkal a vízen, ezt tartsuk tiszteletben és ne végezzünk értelmetlen „területrendezést”. Újabban jó eredményeket értünk el a korábban alig használt vagy teljesen mellőzött főleg halas alapú pelletekkel is. Természetesen a szemes kukorica továbbra is a legnépszerűbb. Mi ha lehetőségünk van rá, előfőzzük a kukoricát, az így előkészített etető sokszor hálálta már meg a ráfordított időt és energiát!



A tározón keresztül haladó folyó évről évre szintén sok feederes horgászt csábít. A kiskörei erőmű duzzasztó hatásának köszönhetően a folyó Tisza itt „meglassul”, sok helyen tekintélyes mélységekkel csigázva a horgászok fantáziáját. Számos kényelmes, árnyas parti hely is rendelkezésre áll, ahol az élő csalival (giliszta, csonti, nadály, kishal..) bevetett rezgőspiccesre szinte hihetetlen, de bármilyen fajtájú és nagyságú hal jöhet. A Tisza-tó és a rajta keresztül haladó élő folyó nem tartozik a „pár órás” horgászhelyek közé. Sokan tervezik a többnapos (esetleg hetes) kirándulásaikat ide, hiszen egy-egy komolyabb etetés kialakításához és a halak megjelenéséig bizony idő kell. A kevesebb szabadidővel rendelkező horgászok is találhatnak azonban „rögtön” halad adó helyeket, ha megfelelő helyismerettel, felszereléssel és csalikkal rendelkeznek vagy igényben vesznek horgász vezetőt. Az élő folyón a partról történő horgászatokon már elő kell venni a 3.6 m-es, esetleg 3.9 m-es heavy, esetleg extra heavy jelzésű feedereket. Sokszor igen nagy ólommal (80-100 gr.)! tudjuk csak megállítani a szerelékünket a mederben vagy medertörésen. A megszokottól kicsit vastagabb zsinór (én 0.25-0.27 –es monofilt alkalmazok) használata az indokolt. A szép számú békés halak mellett az év bármely szakában érdemes feederünket halszelettel esetleg élő hallal bevetni, főleg a koraesti időszakban. A csónakból történő rezgőspicces horgászat a „zavartalanabb” folyó részeken lehet eredményes, ahol a rendszeres csónak és hajóforgalom miatt nem „bólogat” állandóan a botspiccünk. Tekintve a nagy vízterületet és az egyre szerényebb „nemes” halmennyiséget egy-egy jól átgondolt és kialakított etetés nagyban növeli meg fogási esélyeinket.



Továbbra is az áztatott, főzött szemes kukorica a domináns az eredményes folyóvízi pontyhorgászok körében. Hogyan etessünk? Csónakból a különféle etetőcsöves „okosságok” míg partról marad a jó öreg „gombócolás”, én ezeket a „gombócokat” a két tenyerem közt ellapítom kissé az etetés előtt. Mielőtt a jól előkészített szemes takarmányunkkal vagy etetőanyagunkkal beetetnénk, alaposan tanulmányozzuk a víz sodrását és mélységét, hiszen ezek a tényezők jelentősen befolyásolják a csalogatóanyag lesüllyedését és megmaradását a mederfenéken! Nincs is annál bosszantóbb, amikor folyamatosan az alattunk ülő „sporinak” etetünk… A november vége jelentős időpont a ponty horgászatának, a folyómederbe visszahúzódó bajszosokból az ügyes feederes is foghat. A legújabb „őrület” a Tisza-tavi pontyozás területéről a gondosan kialakított etetésen történő kisméretű horogra húzott technopufival való csalizás. A kisméretű etetőkosárral és természetesen a szükséges ólommal szerelt, rövid fonott előkével elkészített végszerelékek fogósságuk miatt, hamar nagy népszerűségre tettek szert. A módszer nagymértékben használja ki a pontyok és persze más halak nagyfokú kíváncsiság „faktorát” is! A meg-meglibbenő technopufi sok szép pontyot késztetett már táplálkozásra. A Kispál Bandi kikötő alatt és felett nagyon jó pontyos területek vannak, érdemes tehát felkeresni ezeket a részeket a késő őszi időszakban is.





A novemberi vízleeresztés igazi specialitása a Tisza-tónak. Sokan látogatnak ilyenkor ide az ország minden tájáról. A régi holtág medrekbe, „kubik gödrökbe” visszahúzódó halak a vizek befagyásáig eredményesen horgászhatók. A jégen való horgászat külön műfaj, nagy helyismeret, speciális kiegészítők valamint biztonságos jégvastagság szükséges! Ezekben a viszonylag sekély vizekben sokszor szép halakkal találkozhatunk akár partról, akár csónakból próbálkozunk. A ragadozóhalak horgászata mellett, ne feledkezzünk meg a békéshalakról sem. Érzékeny végű botjainkkal szép keszegfélék mellett egy-egy „darabosabb” hal is bejöhet, hiszen a beszűkült vízfelület miatt ők is helyváltoztatásra kényszerülnek. Speciális úszós és fenekező ragadozóhalas módszereket a keményebb feederünkkel is gyakorolhatunk. Nagy előnye, hogy a puhább spicc miatt nem repül le a csalihal bedobás közben(!) és a 3.6 m-es valamint a 3.9 m-es bothossz is nagyban segíti a dobást és a fárasztást.













A kreatív feederhorgászat következő részeiben (terveim szerint) részletesebben visszatérek majd az egyes helyszínekre és azok eredményes meghorgászásainak körülményeire. Az írásom legvégére talán csak még annyit: akik még nem jártak ezen a megviselt, de még kellemes élményeket tartogató vízen, mindenképp kiránduljanak el a Tisza-tóra. A természet közelsége, a változatos horgászati lehetőségek, és egy „darabka” vadregény, azok a tényezők, amik újra visszahúzzák ide a horgászt! A hajnalban megrezdülő spicc és a felkelő nap első sugarai visszarepítenek minket a múlt sokszor elképzelt, álomként visszatérő mesés világába…



Nagy Róbert
Horgász-zóna csapat