Márciusi primulák, avagy, amikor a szártalan kankalin virágzik…

Ülök a reggeli forgalomban, hétfő van, odakint plusz 6 fok. Az eső szemerkél, a Károly Róbert körút ismét katonásan „beállt”. A villamos sínek cseréje, „korszerűsítése” miatt, már hónapok óta mindig ez van errefelé. Lehajtott fejjel, munkába igyekvő szomorkás embereket látok odakint, miközben autóm csak lassan halad az Árpád híd irányába. A tegnapi horgászat emlékei cikáznak a fejemben, a visszapillantó tükörbe nézve, közel s távol, mindösszesen egy boldog embert látok...!? Hogy is volt…

Persze megint korán indultunk! Attiláék fél ötre jöttek értem, ami „visszafelé” számítva azt jelenti, hogy már jóval 4 óra előtt talpon voltam. A hajnal azonban, most valahogy másként ért. Talán a hirtelen rám szálló március kavarta fel bennem a gondolatokat!?

Annyira vártuk, szinte számoltuk a napokat a naptári tavasz érkezéség, mégis, valahogy egyszerre csak a semmiből, egészen egyszerűen, csak úgy illetlenül, viseltes köntöséből hűvös esőt szórva megérkezett hozzánk a március...

A kiszemelt vízig vezető út, megint tervek szövögetésével telt. Milán és Attila, azaz a PAPI Carp csapat, már az áprilisi, baráti találkozónkra, az I. PATRON kupára szövögette a terveit, miközben én a „kívülálló”, magamba merülten ültem mellettük. A parkolóba érésünk után nem sokkal, köszönthettük körünkben Profanter Ádám barátunkat, nameg Toman Áron és nem utolsó sorban - ketted magával - Hegedűs Márton pontyhorgász társunk is megérkezett. Micsoda csapat, szinte az egész tavat „megüljük” ma, vidámodtunk már a jegyek megváltása közben!

Terveinknek megfelelően, a tó első felében és a végében ütöttünk tanyát, kettes csapatokban elhelyezkedve. Kíváncsi voltam, vajon mit tartogat számunkra ez a kora márciusi horgásznap. „Új” csapattársammal és jó barátommal, Ádámmal - úgy döntöttünk- a terület elején próbálkozunk. A túlpart előtti, „halas szakasz” – ezen a tavon legalább is - itt van a „legmesszebb”. Felszerelésünket, ennek megfelelően hangoltuk össze. Az első dobások után kiderült, hogy a vadonatúj, 0,28-as TECHNIUM zsinór és a „hozzátoldott” 0,35- ös, merevebb, dobó előke, remek választásnak bizonyult. A 95 métert lazán, szinte „csuklóból” dobtuk, így a taktika értelmében, bedobással, majd később, az etetés koncentrációja érdekében, „kishajós behúzással” is harcba szálltunk.

Etető keverékünket ismét, vegyes pelletek és jó minőségű darabolt bojli, nameg egy kis mag mix alkotta. Horgásztársaimmal, a megfelezett mennyiségből - hideg víz ide, hűvös idő oda - a nekünk már többször bizonyító, FEHÉR és KÉK PATRON-nal „nyakon öntött” keverékeket kreáltunk.

A fokhagyma és a tintahal-polip, „PATRONOS íz- világa”, igen nagy magabiztosságot adott számunkra!

Toma Áron, eközben már hosszú feeder botjaival „ostorozta” a vizet. Az elszánt pontyhorgász kalandjairól már többször olvashattatok itt a magazinban… Nos, az első ponty szinte már törvényszerűen az ő privilégiuma! Most is épp ez történt, a gyors és profi fárasztása után, vidáman paroláztunk a vadonatúj MAD halbölcsőbe helyezett gyönyörű potyka felett! Áronnak a reggeli órákban az ananász ízesítés hozta meg a sikert! Hiába na, a SÁRGA PATRONT sosem lehet otthon hagyni...

A reggel jól alakult tehát, hamarosan Attilának szákoltunk szép halat, majd jöttem én! A káprázatos vendégem, pontosan a nádtőre letett csalira éhezett meg. Fejemen még a „téli Black Cap-el”, örömmel koccintottam a zsákmányom, na meg Hoványi Attila barátunk, alkalmi „vízparti, szülinapi zsúrjának” alkalmából. A bajszos kedvenceink, azonban nem sok „bulit” hagytak nekünk, hiszen ismét az ünnepelt akasztott újabb szép pontyot!





Nincs megállás, újra Attila parádézott, majd nem sokkal ezután ismét az én perceim következtek!

Gondolataim elkalandoztak, de hamarosan, egy általam még sosem alkalmazott csali kombinációt találtam ki! Ez olyannyira jól sikerült, hogy szinte azonnal meghozta a sikert! A lényege, hogy egy magas cukortartalmú főzött és édes aromában „érlelet” tigrismogyoró szemet, „emeltem meg” egy ananászízesítésű pop up pellettel. Addig játszadoztam a csali kombómmal a kis műanyag, erre a célra rendszeresített edényemben, hogy a horog még a fenéken maradjon, miközben a csalim már lebegve várja a halak érkezését…





Munkálkodásom eredményeként, a FEHÉR PATRONOS etetésről érkezett erre a csalira egy tíz kilogrammot meghaladó tőponty. Elégedettség lett rajtam úrrá, majd ismét nagy erővel vetettem bele magam a horgászat izgalmaiba! Ezt követően, Ádám izgalmas percei következtek! Olyan kapása volt, amilyen abban a bizonyos, "nagykönyvben" meg van írva! Azonban a hal, a megakasztása után, egy víz alatti gyökér alá futott, csupán csónakból sikerült társamnak előbb a zsinórját kiszabadítania, majd kifárasztani a gyönyörű tőpontyot! Attilának közben – akivel ezen a napon nem lehetett bírni – ismét kapása volt, majd ügyes társa is halat akasztott! Ponty parádé! Szlanicska Milán horgára érkezett egy közel 10 kilós „páciens”, így a nagyméretű, MAD pontybölcső felett örömmel fotóztuk a tripla ponty „gyülekezetet”! Micsoda kép! Sokáig emlékezetes marad számunkra...





Aztán teljes meglepetésünkre, a délután csendje úgy telepedett horgászkészségeinkre, hogy akár el is aludhattunk volna azok mellett…





Erről azonban szó se volt! Folyamatosan próbáltuk a csalikat és etetéseinket is frissítettük. A halak azonban mintha tudomást se vettek volna rólunk. Aztán mégis, minden makacsságomat bevetve, átszereltem az egyik botom és hosszú dobásokkal, "keresgélni" kezdtem… ennek a "keresgélésnek", egy gyönyörű, ejtős kapás formájában meg is lett az eredménye! Óvatos fárasztással, nagyobb halat sejtve terelgettem a merítőbe, a jó kondícióban lévő vendégem... Több "akciónk" azonban már nem esett, így bontottuk szerelékeink és befejeztük a horgászatot.





A horgászhelyem elhagyva, ahogy az úton ballagtam visszafelé, ahol egyszerre csak, a lábam mellett az úton, egy aprócska virágot vettem észre. Megálltam egy pillanatra, eltűnődtem felette, majd újra elindultam, amikor visszanéztem reá, szívemet, érezhető melegség járta át…egészen biztosan tudtam: Ő volt abban a kis virágban...



Nagy Róbert