Márnás körkép, a fővárosi Dunán!

Madár szó nélküli, ködös, párás hajnalok jelzik, bizony vége van a nyárnak. A gyengélkedő délutáni nap fénye megvilágítja, a gyönyörű színekbe öltöztetett közeli erdők és parkok, öreg fáinak megmaradt lombját. Csalafinta szél űz gúnyt a lehullott, kiszáradt, rozsdabarna levelekkel, melyek horgász bakancs alá kerülve, roppanva törnek szét... Ez az összkép sokaknak az elmúlást, a hosszú hideg tél kezdetét jelenti. Nekünk, dunai márna horgászoknak azonban ez az időszak az év csúcspontját jelentheti...



Ebben az időszakban, még azok a dunai horgászok is sajtot, kolbászt és egyéb, már jól bevált csemegék egész sorát tűzik horogra, akik az év többi szakában az öreg folyó egyéb halait kergetik. Mindezt annak reményében, hogy jóféle, erős, harcos márnákat fogjanak... Esélyünk a fogásra ilyenkor számottevően növekszik, illetve az egy napon elejthető halak száma növekedhet jelentősen... Ugyanis az egyébként, kisebb csapatokban portyázó márnák, ebben az időszakban hatalmas csordákba tömörülve járják, a folyó nagy kövekkel és sóderrel szórt medrét, valamint part közeli zónáit. Az egyébként is többnyire vehemensen kapó marcik, ilyenkor villámgyorsan és szinte elementáris erővel ragadják el a nekik felkínált csalikat. Azt gondolom, akinek volt lehetősége átélni ezt az élményt, az örökre rabjává válik az őszi márnázásnak. Ezmelett, ha a horgász jó helyen van, jó időben, rövid idő alatt nem ritkán 6-8, de akár 10 harcos bajszost is szák fölé tud terelni. Természetesen, intenzív etetéssel tovább helyben tudjuk tartani az elénk keveredett csordát, ezzel is növelve az esélyeinket.





Ez az esztendő azonban, kicsit másként alakult ezidáig. Ha az egész évet górcső alá vesszük, eredményességünk bizony messze elmarad a korábbiakban már megszokottól. Kis túlzással ugyan, de szinte bárki, bármivel és bárhol húzta a márnát, a 2012-es szezonban. Az igazi profik, az ősz kezdetére már 100 felett jártak, ami a fogott bajszosokat illeti és az igazi parádé csak ekkor kezdődött... Viszont ebben az évben, már a kora tavaszi időszaktól elkezdve igencsak nyögve nyelősnek mondható. Betli betlit követett és a korábban bevált helyeink, rendre csődöt mondtak. Persze ebben közrejátszott, a rekord magasságokat döntő hatalmas árvíz is, ami sokáig szinte meghorgászhatattlanná tette az öreg folyó teljes szakaszát. Ez mellé párosult a márnák ívási ideje is, így a tavaszi pecák alkalmával nem egyszer a keszegfélék vadászatával töltöttük az időnket. Így legalább halas lett a kezünk! :-)



















A tavasz lassacskán átcsapott a meleg nyárba, ami továbbra sem hozta meg az igazi áttörést. A fővárosban kevés az olyan hely, ahol a nappali rettenetes hőséget át lehetne vészelni. A betondzsungel izzó pokolként ontja magából a meleget. Árnyék híján, horgász legyen a talpán, aki pecára adja a fejét ilyenkor. Így hát maradtak, az esti és az éjszakai pecák.







Ekkor azonban, sajnos újabb változás tényét kellett megállapítanunk, a sötétedés utáni első hal, ami már gyakran a szürkület idején jelentkezett, rendre elmaradt. Valamint az éjszaka első fele, megközelítőleg éjfélig, legtöbbször kapás nélkül telt. Azonban ha megvolt a kitartás hajnalig, akkor gyakran márna volt a jutalom. Még ha az átlag méret jócskán elmaradt az 50 cm-től, akkor is jó volt fárasztani őket. Különböző Dunai fórumokon és sokat látott, tapasztalt horgászoktól is lehetett hallani ekkortájt, hogy a 2013-as év messze elmarad fogási eredményben az elözőtől. A panaszos hangok mellett azért az is elhangzott, hogy bizony olyan évet követően, mint a tavalyi, törvényszerű hogy gyengébb fogási mutatók lesznek. Optimistábbak, azért azt is hozzátették, bizony lesz még egy ősz, ami azért még alakulhat sokkal jobban is. Hát mi már alig vártuk!!!!!!!



Eljött a szeptember, utolsó reménnyel és teljes elszántsággal vágtunk bele az év ezen szakába. Bíztunk abban, hogy az öreg hölgy kegyes lesz hozzánk és megajándékoz minket, néhány csodás fogással, legalább egy fotó erejéig... Kisebb áradásokat leszámítva, kitűnő vízállással és remek időjárással járult hozzá az anya természet, a jó eredmények eléréséhez... Persze mindehez, a magunk részét is hozzá kell tennünk, első és legfontosabb az idő. Mindannyian dolgozó, családos emberek vagyunk, ezért a peca mint olyan, sajnos nagyon kevés esetben fér bele az életünkbe úgy és annyiszor ahányszor szeretnénk. Ezért hát, ráálltunk az úgynevezett villám pecákra, amit nagyjából úgy kell elképzelni, hogy a legtöbb esetben max 4 órás. Azonban a nap bármely szakában bekövetkezhet, szabad időtől függően, lehet délután vagy akár éjféltől, hajnali négyig. Legtöbbször mégis meló után, este nyolctól éjfélig kivitelezhető.



És ha már ennyire rövidke idő áll rendelkezésünkre a siker eléréséhez, akkor azt bizony hasznosan kell eltöltenünk. Van egy örök szabály a Dunán, miszerint ha az adott helyen az első 20 percben nincsen érdeklődő a csalira, akkor nyugodt szívvel pakolj össze és költözz arrébb. Tudom sok macerával jár összecucccolni és vándorolni, főleg annak tudatában, hogy milyen kevés a pecával tölthető időnk, de az eredményessége vitathatatlan. Nem kell nagy távolságokban gondolkodni, olykor 25-30 m megtétele után, az első dobásra, állványt borító kapás érkezik, amit még követhet akár másik 3-4 is, nagyon rövid időn belül.









Október elejét írunk, ha ilyen marad az idő és a Duna hőmérséklete nem csökken rohamosan, akkor legalább bő másfél hónapunk van még márnázni. Ez nagyon jó hír, mivel ilyenkor lehet horogra csalni az igazán nagy és erős 4 kg körüli torpedókat. Aztán jöhet a menyus szezon... :-)



Balán Attila