Még péntek este, a HORGÁSZ-ZÓNA BUDA „éjszakáján”, történt, hogy Schweininger Tomi pontyhorgász barátunk (is) nálunk vendégeskedett, akitől kaptam egy-két jó tanácsot és aktuális tippet. „Az aszalt barack ágyon” megpihenő, zamatos, rövidke ital elfogyasztása közben, azon polemizáltunk: vajon a különböző aroma esszenciáknak, mint például az új PATRONOKNAK, milyen jogosultsága van a céltudatos „nagy ponty horgászatban?” Akkor még csak reméltem, erre a kérdésre, hamarosan frappáns választ adhatok…
Mivel a helyfoglalásunk „csak” vasárnap délután 6 órától élt, a délelőtt nagy részét otthoni pakolgatással, felszereléseim karbantartásával töltöttem. Vasárnap, Csákó „SACC” Robit (e közbülső becenévről kicsit majd később…) nem sokkal délután 4 óra után vettem fel, és végre elindult a „ZÓNA-furgon”. A rádióban, épp egy igen találó, klasszikus, „Koltai Robis filmzene” szólt, Dés László zenéjére, Presser Gábor előadásában… hamarosan, azon vettük magunkat észre, hogy már mindketten a refrént dúdolásztuk:
„Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál, Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz…”
Ez a két sor, ki tudja már, hogy miért aztán, egyfajta „védjegye” lett rövidke horgászatunknak. A szokásos „boltban megállunk és megyünk tovább” után nem sokkal máris a tavon voltunk, ahol gyorsan bejelentkeztünk, majd egy pohár hideg sör után, tájékozódtunk az aktuális helyzetről. A helyünk csak 18 órakor „szabadult”, így volt még egy kis időnk a lepakolásig. A helyszínen tartózkodó horgászoktól és a tógazdától megtudtuk, hogy az extrém meleg időjárás ellenére, fogtak az elmúlt napokban szép halakat…
Ezen az információn aztán, szokásunkhoz hűen, alaposan belelkesedtünk, így nagy erőkkel foglaltuk el végre a helyünk. A pakolás a nagy melegben nem volt épp egy felüdülés, de mindketten tudtuk: egy megfelelően kialakított állás, a későbbiekben csak könnyíti és élvezetessé teszi majd a horgászatot! Ennek szellemében kerültek helyükre a táskák, csali tartók, fotelek, stb… és „újításként”, most csak egy, 4 botos rod-pod-ot alkalmaztunk, a minél jobb helykihasználás elérése érdekében, azt is a stég szélére kihelyezve.
egy padról, négy bot...négy esély...
Meg kell, mondjam, igazán stílusossá vált a bázisunk, így elégedetten nyitottunk ki egy-egy hideg italt, majd megkezdtük a horgászatot.
Robi helyismeretére hagyatkozva, egy bedőlt fa „takarásában” alakítottunk ki nagyobb etetést, de természetesen egy távolabbi sávot is megetettünk. Csalogatóanyagainkat, előzetes terveinknek megfelelően, a fokhagymás FEHÉR PATRONNAL „áztattuk” be és a SÁRGA PATRON is kapott szerepet.
máris érdeklődő? Nézd csak meg a képet jobban...
Az idő gyorsan telt, a fogyatkozó nyári napsugarakat lassan, de biztosan leváltotta a kerek hold…
Már jócskán besötétedett, amikor társamnak végre, viharos kapása érkezett, persze a „fa” mellé bevetett botján… Rövid tusa után, egy 4-es forma, Amur koma tette tiszteletét a matracunkon. Ezt követően, csendes percek… majd órák… következtek. Mi is nyugovóra tértünk, de már gondolatban készültünk a hajnalra…
Robi esti hala, remek kezdet...
Még a hajnal beköszönte előtt, kiléptem a sátorból és felnéztem a teljesen kitisztult, csillagos égboltra. Az egész „egyetem” olyan elmagyarázhatatlanul békésnek és természetesnek hatott. Olyan pillanat volt ez, ami csak kevésszer adódik a „városokat létrehozó, civilizált világunkat élő” ember életében… Nem is a helyszín ilyenkor a lényeg, hanem a pillanat varázsa, ember és természet „ősi” találkozása, egyfajta felemelő és lealacsonyító történés, ami a nagy anyatermészethez való viszonyunkat illet. Gondolataim sorai cikáztak, a magam mögött „hagyott” tervek, emberek, lehetőségek, egyáltalán a múló idő, különböző síkokban keveredtek a fejemben. Ezeken gondolkozva, ott a szabad ég alatt… eszembe jutottak Falu Tamás Magyar írónk szavai, aki a múló időről így elmélkedett:
"A cél elérése az embert az első pillanatban boldoggá, később melankolikussá teszi. A lélek visszatekint a megtett útra, megméri a kiállott fáradtságot, felbecsüli az átélt szenvedéseket, s megállapítja, hogy - az idő elmúlt. Elmúlt visszahozhatatlanul. Az elért cél tulajdonképpen nem más, mint egy szám az élet homályos óralapján. Csak negyedrésznyire jelenti, hogy valami sikerült. Háromnegyed résznyire az a jelentése, hogy elmúlt az életből egy darab."
Kora reggel aztán, ráfrissítettünk az etetésre és horog csalijainkat is újragondoltuk kissé. Robi javaslatára a csalikat is beáztattuk a FEHÉR PATRONBA, aminek szinte, azonnal meglett a hatása! A pellet csalik felületén így ugyanis, egy ragadós, felpuhult, irtózatosan tömény fokhagyma bevonat képződött, amelyet a halak nagyra értékeltek… kapás-kapást ért! Mármint „SACC” Robinak… Barátom ugyanis variált, ennek szellemében, kisebb horogra és egy szem 12 mm-es csalira váltott, így 3 kilótól egészen 7 kilósig fogta a szebbnél szebb pontyokat! Egy kisebb adag csalit, a SÁRGA, ananászos PATRONNAL is „kezeltünk”, amellyel társam, ismét fogott pár szép pontyot!
Robi csak fogta..fogta...és fogta...a sárga patron is nagyon jól működött!
Robi eközben azzal „szórakozott” hogy megsaccolta a mérés előtt a halak súlyát. Elsőre talált a sacc, aztán másodikra, majd harmadikra is. Így hamar ráaggattam a „SACC” becenevet.
Én eközben dacosan kitartottam a tripla csali felkínálás mellett! Előkémet 0.28-as fluorocarbon-ra cseréltem, de horognak „megtartottam” a KORDA KURV SHANK 2-es méretű, általam igen nagy becsben tartott típust. A kissé merev damil előke – valamelyest természetellenesen - eltartotta a csalit ugyan, és ez nem nagyon tetszett, de bíztam a megérzésemben. Hamarosan kapásom érkezett! Ráemeltem a halra, ami lassan, komótosan indult el… igen nagy örömemre. A kisebb halaktól megszokott gyors irányváltások helyett, méltóságteljesen kezdett körözni a stég előtt. Ez jobb lesz Robi! Szóltam oda társamnak, aki szintén érezte, látta, talán a túra halát pillanthatjuk meg hamarosan...
szépségdíjas pikkelyes...az ilyen pillanatokért érdemes horgászni!
Így is lett… mintegy 30 perces fárasztás után egy 11 kilós gyönyörű, aranyszínben pompázó tőpontyot fektethettem a matracra!
Alaposan fellelkesített minket kifogott a hal, és közben a másik botomon is kapás következett, amit társam ügyesen ki is fárasztott. Ennek köszönhetően, nagy örömünkre, elkészülhetett egy közös kép is. A folyamatosan pótolt etetéssel, úgy éreztük, végre „beállt” elénk a hal!
közös a siker...közös az öröm...ez a barátság!
Én továbbra is maradtam a nagy csalinál, kevés kapással… Robi eközben tovább fogta a halakat. Már mázsa körül járhatott, így kaptam a „zrikát” rendesen, amikor végre nekem is újra kapásom volt! A zsinór túlsó végén, ismét komótos mozgást éreztem. Megfontolt fárasztás után, egy szemet gyönyörködtető 9 kilós tükörponttyal „vigasztalódtam” és vágtam vissza az eközben kissé elcsendesedő barátomnak…
kitartásom és rutinom jutalma egy újabb parádés hal!
Az idő közben viharos gyorsasággal telt, miközben mi, alaposan belevetettük magunkat a pecába! Délután kaptuk hírt: 19 kg. feletti pontyot fogtak a tavon…
Éppen arról beszélgettem Robival, hogy vajon „mi kell” a nagy halhoz, amikor bődületes tempóban húzta a zsinórját valami…
Azonban a hal olyan erővel „tépte a damilt”, hogy elérte a szabadulását jelentő, bedőlt fa víz alatti gallyait…”Hogy az a…” –mondtuk mind a ketten, szinte egyszerre, de az „ismeretlen” bizony elment…
A délután lassan elfogyott, így a pakolás „kegyetlen tényével” kellett szembesülnünk… pedig az etetésünk talán, igazán csak ekkorra érett be! Jöttek a halak sorban és - úgy éreztem - benne volt a pakliban a nagyobb hal is! Nem csoda, hogy csigalassúsággal kerültek fel a kocsiba a cuccok, a botok azonban még a vízben, azt a bizonyos utolsót várva… Robi épp fenn volt az autónál, amikor kapása volt, nem szoktuk a másik halát „lenyúlni”, de barátom igen messze tartózkodott, így óvatosan megemeltem a pecát.
Meglepetésemre, majdnem lábig jött a jövevény, majd hirtelen kitört! Amur lesz, nem vitás!
Teltek a percek, barátom eközben mellém érkezett és közös erővel emeltük matracra a testes, nyolc kilós „növényevőt”. Méltó befejezéseként utunknak, nem is kívánhattunk volna ennél szebbet…
a búcsúhal...
Összegzés 6 pontban:
1. A FEHÉR, azaz fokhagymás PATRON hatása minden várakozásunkat felülmúlta!
2. A beetető-anyagra (pelletre, bojlira, kukoricára) locsolva, rövid idő alatt odacsalta és huzamosabb ideig előttünk tartotta a halakat.
3. A csali „bedippelése” is sikeres döntésnek bizonyult, mert a felpuhult, illatozó „patronos” szemeket, sokkal hamarabb vették fel a halak.
4. Egy „tízpluszos” és számtalan ez alatti halunk közül kettő amur volt, a többi ponty.
5. A nyomasztó kánikula ellenére jól éreztük magunkat és szép fogást könyvelhettünk, ám valahogy az igazán nagyobb halakhoz ezúttal (sem) volt szerencsénk…
6. Végső konklúzióként, mindenesetre leszűrhető egy régebbi eredetű horgász bölcsesség, miszerint: „a nagy halhoz idő kell…”
Üdvözlettel:
Nagy Róbert
