Novemberi Harcsák nyomában

Ha beköszönt a november és ezzel együtt az igazi (horgász) embert próbáló zordabb idő, akkor főként a ragadozó halakat veszem célba. Élő hallal csalizva úszóval vagy fenekezve próbálkozom, de legtöbbször azonban mégis a sportos pergető horgászat előnyeit igyekszem ilyenkor előtérbe helyezni. Az elmúlt évek alatt sok kiváló horgásszal volt módom megismerkedni, akiknek kitartása, helyismerete és a rablóhal horgászatában szerzett jártassága mindig is lenyűgözött. Gál Krisztián barátom Jászladányban lakik, kedvenc vize a Tisza és a nagy folyó környékén található holtágak és csatornák vad világa. Többször találkoztunk már össze egy-egy horgászat alkalmával és mindig tudott valami újdonsággal, nyerő csali tippel szolgálni. Nem csoda hát, hogy hamar „megtaláltuk a közös hangot”. Ő invitált egy kis novemberi pergető horgászatra, ahova legnagyobb örömömre csatlakozott az idei év csónakos pergető országos bajnokság győztes párosának az egyik tagja is! Kállai Péter neve ma már bizonyára ismerősen cseng a pergető körökben is, hiszen egy hosszú és küzdelmes versenysorozatot megnyerni bizony csak a legkitartóbb, legfelkészültebb horgászok tudnak véghezvinni. Krisztián a hét közepén küldött e-mail formájában pár képet egy kis kedvcsinálónak… mondanom se kell, már számoltam visszafelé a perceket a vasárnapi horgászatig.





Horgásznaplóm segítségével jelen időben elevenítem fel Nektek az akkor történteket:

2010. november 14. (vasárnap)
Az előzetesen megbeszéltek szerint reggel 7 körül veszem fel a fiúkat és alig fél órás autóút után megérkezünk kirándulásunk helyszínére. Utunk most nem kedvenc vadregényes vizeink valamelyikére vezet, hanem egy több tóból álló mesterséges vízterületre. Az ok egyszerű: rövidke időnket szeretnénk akció dússá tenni és sok-sok csalit kipróbálni, összehasonlítani és nem utolsósorban csukákat valamint harcsákat fogni! Szinte percre pontosan 8 órakor kezdjük a horgászatot, hárman háromfelé indulunk a tavon. Fél szemmel figyeljük a másikat, várjuk az első rávágásokat, de hiába. Hamarosan előkerülnek a dobozok belső zugaiban várakozó „kacifántosabb” műcsalik is, mert egyenlőre-semmire sincs jelentkező. Egy óra elteltével Krisztián akaszt, majd penderít kissé mérgesen vissza egy kisebb csukeszt a vízbe. Nem ezért jöttünk, mondja mérgelődve és tovább váltogatja a csalikat. Pétert „hihetetlen” fickó, megalkuvás nélkül „szórja a vizet”, de hiába. Kissé megnyugszok, ha neki se jön…:) Telt múlt az idő, de halunk továbbra sem akad. A langyoskás déli szél sose jó tanakodtunk közösen, dehogy ennyire behúzná a kéziféket? Nézem az órát, háromnegyed kettő? Gyerekek 8 óra óta dobálunk… Semmi. Aztán újra erőt veszek magamon és visszacsatolom azt a bizonyos 4-es méretű ezüstszínű körforgót. Folyamatosan húzom, aztán a vélt mélyebb rész felett lelassítom a csali sebességet és óvatosan szinte megállítom... BUMMM! Iszonyatos erővel történik a rávágás, tipikus harcsás védekezést közvetít a víz felől a fonott! A pillekönnyű ám feszes 20-50 gr-os botom igazodik a terheléshez, de azért közben szépen kéri a zsinórt a hal. Pár perces tusa után Péter ügyesen szákol, majd gyorsan fotózunk is.



Ezért érdemes volt kitartani! De vissza a pályára! Újult erővel indítom a következő dobást. Szinte hihetetlen, de megint ugyanaz játszódik le, mint az előbb! Második halam ismét nagy vehemenciával küzd, alaposan megtapasztalom hát, milyen is a novemberi harcsa! Eltávolodok a kapás helyszínétől és úgy fárasztok, eközben visszanézek társaimra és Pétert látom „összeakaszkodva” egy hallal! Ez hihetetlen, egyszerre fárasztunk! Hamarosan elkészülhet a közös kép is, ami külön öröm számomra, még akkor is, ha a nappal szemben kissé hunyorgásra kényszerülünk.





Óvatosan visszahelyezzük a halakat a vízbe és újra lelkesen dobálni kezdünk. A délutáni napsugarak pillanatok alatt veszítenek erejükből és sajnos már nem kapunk újabb kapást. Lassan pakolászunk és már hazafelé a kocsiban alaposan kiértékeljük a történteket.

Végső tapasztalat, amiben aztán mind a hárman egyetértünk, hogy soha ne adjuk fel a reményt a horgászatban. Váltogassuk gyakran a csalikat és kísérletezzünk bátran. Krisztiánnak megköszönöm még egyszer ezt a szép horgászatot és hamarosan már egyedül „zötykölődöm” Jászberény felé. Közben azon gondolkozom, hogy szerencsére még a zordabb hónapok is tartogatnak számunkra kellemes meglepetéseket! Micsoda meglepetéseket!

Nagy Róbert