Felhasználónév: Jelszó:


Regisztráció Elfelejtett jelszó Kedvencek
Keresés
Vissza az áruházba

Novemberi szimfónia…

Az asztali naptár bizony már alaposan „lefogyott”, az indulásunk napjára. Megmaradt, viseltes lapjai arra figyelmeztettek, hogy ha még menni akarunk horgászni, akkor igyekeznünk kell, mert nemsokára vége az évnek… Barátaimmal, előzetesen, mindösszesen abban reménykedtünk csupán, hogy legalább egy-két kapásunk lesz, a már alaposan lehűlt vízben…
Az asztali naptár bizony már alaposan „lefogyott”, az indulásunk napjára. Megmaradt, viseltes lapjai arra figyelmeztettek, hogy ha még menni akarunk horgászni, akkor igyekeznünk kell, mert nemsokára vége az évnek… Barátaimmal, előzetesen, mindösszesen abban reménykedtünk csupán, hogy legalább egy-két kapásunk lesz, a már alaposan lehűlt vízben…

Amikor elterveztük ezt a novemberi közepén esedékes horgásznapot, még nem sejtettem, hogy a most elétek „tárt” beszámolóba, mi mindennek kell majd „helyet szorítanom”.

Ehhez a kedves feladathoz, ezúttal is - szokásaimnak megfelelően - a horgásznaplómat hívom segítségül. Azt remélve ezzel, hogy minden gondolatom, élményem meg tudom veletek osztani. Néhol, egyéb gondolatokkal is megszakítom írásom, fogadjátok el nekem ezeket a kis „kitérőket”. Ne is késlekedjünk tovább, vágjuk is bele!

November 16-án, még „vaksötétben” indultunk útnak. Ez, persze nem meglepő, hisz „negyed hatkor” már alapból sejtelmes, ködös hangulat fogadja a „külvilágba merészkedőt”. Ezúttal felettébb csendes, azonban zilált álmoktól „döcögő” úton hagytuk magunk mögött a fővárost… Magam, még álmosan húztam össze, „emlékektől súlyos” pulóverem az autóban…

“Hajlandó küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol van, oda, ahová el akar jutni: harc. Önmagával kell megküzdenie. Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk – amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét…” (1)

Ezúttal, Hoványi Attila és Szlanicska Milán társaságához szegődtem, azaz a PAPI Carp Team tagjaihoz csatlakoztam, teszem hozzá gyorsan: igen nagy örömömre. Személyükben az évek alatt nemcsak remek horgászemberekre, de igazi barátokra is leltem. Ezúttal egy a Budapesttől nem túl messzire található, mesterségesen kialakított, „nagyhalas” tóra indultunk.

Az oda úton aztán, barátaim beszámoltak a két héttel ezelőtti kalandjaikról, ahol a 32 órás akciójukon, mondhatni: „a fiúk szépen belenyúltak”! A sok 10 kilogramm feletti, általuk kifogott ponty között, akkor, 2 darab 14 kilós is helyet kapott…

Attila remek fogása még az előző horgászatukról...
Attila remek fogása még az előző horgászatukról...


Milánék halai kellő ambíciót adtak a tervezgetéshez...
Milánék halai kellő ambíciót adtak a tervezgetéshez...


Milánék tudását dicséri a szép fogás, hisz ilyen darabszámban már nem jellemző az év e szakában a zsákmány… sőt! Örömmel hallgattam tehát a beszámolójukat és bizakodva tekintettem a közös horgásznapunk elé…

Ahogy már említettem, a tórendszer ahová készültünk, nincs messze a fővárostól, így „időben”, már a 7 órás nyitáskor vidáman köszöntöttük a komplexum egy másik tavára érkező ismerőseinket a parkolóban, akik nem mások, mint a „csakacseles fiúk” és szüleik voltak. Nem utolsó sorban Profanter Ádám barátom is megérkezett, aki tehát nemcsak a pályán az edzések alatt, de a vizek partján is jó irányba „terelgeti” a csapatot...

Gyors diskurzus, majd egy forró kávé következett. Hamarosan befutott Toman Áron „horgász-társ” is, aki ezúttal most hozzánk, a „nagypontyos csapathoz” csatlakozott, így már csak be kellett húznunk a felszereléseinkkel megpakolt „talicskáinkat” a helyünkre.

alaposan felpakolt szekerekkel vágtunk neki a napnak...
alaposan felpakolt szekerekkel vágtunk neki a napnak...


Ezen a tavon (is) van néhány olyan tényező, amelynek ismerete eldöntheti, hogy sikeresek leszünk e az adott horgászaton. Ezeknek a birtokában még a viszonylag szélsőséges körülmények között is (mint amilyen az erősen lehűlőben lévő novemberi víz…) foghatunk pontyokat.

”Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.”(2)

Ezen a tavon - barátaim tapasztalatai szerint - a szemközti nádfal közvetlen tövébe lerakott minőségi csali és a jól összeválogatott csalogatóanyag a siker egyértelmű kulcsa! Ehhez persze szükségünk van egy jófajta csalira, etetőhajóra és persze olyan etető összetevőkre amelyek:

1. hamar képesek kifejteni a hatásuk a hideg vízben
2. méretüknél fogva csábító falatot jelentenek a halaknak
3. az odacsalt hal szívesen veszi fel azokat és így rátalál(hat) a mi (horog)csalinkra is.

A novemberi pontyozás már nem „alsó tagozatos tananyag a pontyozó iskolában”, a felelőtlenül megválasztott csalik és csalogató anyagok ugyanis nem hozzák meg számunkra a várva várt sikert és így a rövidke horgásznapunk könnyen kudarcba fulladhat…

“Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy.”(3)

a kék patron ismét bevetésre került...
a kék patron ismét bevetésre került...


segítségével csábító, laza állagú etetőanyagot készítettünk...
segítségével csábító, laza állagú etetőanyagot készítettünk...


melyet pasztaólomra gyúrva kínáltunk a bojli mellé...
melyet pasztaólomra gyúrva kínáltunk a bojli mellé...


amelyet a hajóba téve...
amelyet a hajóba téve...


juttattunk a kiszemelt helyre...
juttattunk a kiszemelt helyre...


A mi taktikánk ennek megfelelően az volt, hogy apróbb szemcseméretű pelleteket (6-8 mm-es) tettünk a hajóba és azokat előzetesen a ZÓNA PATRONOKKAL kezeltük! Szerelékeinket minimalizáltuk, én például egy 57 grammos „félfix-re szerelt” MAD pasztaólmot és egy viszonylag rövidke, lesúlyozott előkét kötöttem csupán…

sejtelmes köd nehezítette a dolgunk...
sejtelmes köd nehezítette a dolgunk...


Azonban egy nem várt, kellemetlen tényező szinte lehetetlenné tette a hajó megfelelő irányítását... ez pedig a felszállni nem akaró sűrű köd volt! Barátaim azonban erre is megtalálták a spéci megoldást! A hajóra egy LED-es fejlámpát szereltek és így már tűrhetően tudtuk kezelni az eszközt! Egyszerre volt bizarr és igen látványos, ahogy a hajó a sűrű, tejfehér ködben egyszer
csak előbukkant…

Délig azonban nem volt kapásunk, vagyis volt egy húzás, de sajnos nem hozott halat…

Így, kapások hiányában, volt idő egy kicsit szakmázni. Áron is velünk tartott, szóba kerültek a különböző csalik, az év közben megtapasztalt élmények és a felgyülemlett tanulságok egész sorát vitattuk meg. Attila pálinkával kínált minket, és mondhatom, ez a kis „plusz folyadék” az általános jókedvünket is még tovább fokozta.

Attila barátom tapasztalatai mindig sokat jelentenek a csapatnak...
Attila barátom tapasztalatai mindig sokat jelentenek a csapatnak...


“Talán különös dolog ilyet mondani, de egyedül a fejlődésben, az átalakulásban és a változásban találhatjuk meg az igazi biztonságot.”(4)

a fiataloké a jövő...fontosnak tartom a tudás és az ambíció átadását!
a fiataloké a jövő...fontosnak tartom a tudás és az ambíció átadását!


a jövő pontyhorgászaival...
a jövő pontyhorgászaival...


Már déli tizenkettő is elmúlt kicsivel, amikor a nádtőre „leengedett” pellet csalim végre gazdára talált! Ennek következtében, viharos gyorsasággal indult meg az orsómról a zsinór… Szinte meg is illetődtem a kapástól, olyan váratlanul ért. Azért nem sokat késlekedtem, hamarosan felvettem a kontaktust és végre megkezdhettem a novemberi pontyom fárasztását! Érezhetően remek kondiba volt, a hideg víz ellenére is jól „küzdött”. Nem is csoda, hogy örömmel fotóztuk a csodaszép, aranyszínben pompázó pikkelyest.

az első halam színpompája, egyszerűen lenyűgözött...
az első halam színpompája, egyszerűen lenyűgözött...


A köd, lassan elengedte a vízfelszínt és ezzel egy időben újra pezsdült bennünk a vadász-szellem…

Áron eközben szintén fogott egy szép pontyot! Beindulni látszott tehát az „üzlet”! A köd eltűntével, végre pontosan tudtuk irányítani a hajót! Ennek (is) köszönhetően újra kapásom következett! Nem is csoda, hogy fülig érő szájjal fárasztottam ismét!

második halam a felszálló ködben érkezett...
második halam a felszálló ködben érkezett...


Az ó-arany köntösében vizet áttörő ponty látványa, egyszerre volt meseszerű és nagyon is valós élmény a körülöttünk mustár sárgává vénülő novemberben…

Ahogy a nap végre megvilágította a minket körülvevő természetet, a tiszta időben, egyszerre valami egység, valamiféle összhang, „egyesség” áradt szét a tájon. Szimfónia mondtam magamban… majd hirtelen a másik botom jelzője adta meg a „kezdőhangot”. Fárasztottam tehát ismét, immár a harmadik halamnak örülhettem, de nem egyedül! Áron a „szomszédban” szintén válaszolt egy hallal, így a szinte egy időben kifogott halakkal elkészülhetett egy közös kép is. Nagyszerű emlék lesz ez még, kacsintottam barátomra, majd fertőtlenítés után, a puha matracról visszaengedtük a halakat a vízbe…

Áron barátom, nameg az újabb pontyok társaságában...
Áron barátom, nameg az újabb pontyok társaságában...


„A csönd és a nyugalom nem fejleszti a jellemet. Csak a szenvedés és a megpróbáltatás nyomán erősödik a lélek, tisztul az éleslátás, támad fel az ambíció és jön el a siker.” (5)

Attila és Milán ugyanolyan lelkesedéssel segített, mintha a saját fogásaik lennének. Igazán örömteli, hogy az embernek ilyen horgásztársai vannak! Most valahogy nekem jöttek jobban a halak… ennek tanúbizonyságaként már a pakolás közben ért még egy kapás. A hal lassú, komótos mozgása óvatosságra intett a fárasztás alatt és mindvégig igyekeztem megfelelő kontroll alatt tartani a halat. Negyedórás fárasztás után egy közel 13 kilós, egészségtől duzzadó halat meríthettünk...

Pazar, mi több álomszerű befejezése volt ez ennek a november közepi kirándulásnak. Elégedetten pakolásztam össze "cókmókjaim", majd a rohamos léptekkel érkező, ismét ködöt hozó novemberi délután elől, társaimmal együtt, "nyugodott szívvel hagytuk el e csodás színpadot…”

negyedik, utólsó halam már a pakolás közben érkezett...
negyedik, utólsó halam már a pakolás közben érkezett...


Ki tudja? Talán még idén visszatérünk… remélem a z időjárás kegyes lesz és lehetővé teszi, hogy újra "élhessük" a szimfóniát…

Nagy Róbert

Idézet részletek:

Judith Sills(1)
Napoleon Hill(2)
Thomas Alva Edison(3)
Anne Morrow Lindbergh(4)
Helen Keller(5)











AJÁNLOTT CIKKEK
Horgászat és mentális egészség?

Horgászat és mentális egészség?

2024. március 14. - Horgász-Zóna
Az a bizonyos crankbait

Az a bizonyos crankbait

2024. február 06. - Balogh Gábor
Horgász-Zóna év végi nyitvatartás

Horgász-Zóna év végi nyitvatartás

2023. december 23. - Horgász-Zóna
SUPER NATURAL csalogatóanyagokkal decemberben...

SUPER NATURAL csalogatóanyagokkal decemberben...

2023. december 15. - Nagy Róbert
STORM Wiggle Wart sztori

STORM Wiggle Wart sztori

2023. december 05. - Balogh Gábor
SUPER NATURAL baráti kupa Hévízgyörk

SUPER NATURAL baráti kupa Hévízgyörk

2023. november 08. - Nagy Róbert

A hobbid a szakmánk! Tetejére