Nyári kalandok I.

Már javában benne voltunk a szezonban, de a jó idő, amire vártunk még mindig nem jött. Nem lett volna rossz, már kezdtem unni a sok megázós horgászatot, mondjuk nem a peca miatt. Szinte észre sem vettem, de már nyár volt, a fényképek szépen gyűltek az archívumban, de persze ezek mellett elég sokat fejlődött a pecatudományunk. Megpróbáltunk minden apró dologból tanulni, este a vonaton ülve átbeszéltük a napi tanulságot. Ez azért is volt jó, mert mindig tanulhatunk egymástól. Egy másik szemszög, ahogy a barát látta a dolgokat vagy, ahogy én láttam másoknál. Hiszen amit elérhetünk az a rendszeres fejlődés, új módszereket tanulunk és friss szemléletet kapunk. Ezáltal eredményesebbek lehetünk, és a helyzethez tudunk igazodni az adott vízparton.

Pecás napok

Tavasszal a kisebb méretű pontyozó horgok váltak igazán be. Ezeken a pecákon a 6 – 8-as, méretű horgokkal kergettem a halakat. Előkezsinórnak általában 0,16-mm átmérőjűt, főzsinórnak pedig 0,22-mm vastagságút használtam. Amin egy gubancgátlós 20gr-os etetőkosár volt felszerelve, de a távolabbi dobásokhoz lead clips-el rögzített 40gr-os ólmot alkalmaztam. Etetőanyagot sok fajtát gyúrtunk, de a legtöbb halat barnásabb színűvel fogtuk. Az etetőanyagunk tartalmazott mindig apró szemű 3, ill. 6mm pelletet (nem halas ízű, mert sok törpeharcsa él ezen a vízen, és nagyon szereti a büdösebb kaját, néha még az édeset is) és házi szemest, aromának az etetőanyagba egy igényes, dévéres íz vált be. Csalinak egy szem kukorica volt a nyerő, méz és kömény, ánizs, juhar, vanília, eper, scopex, pálinkás ízekben. Ha a helyzet megkívánta megpróbálkoztam a csoda Dippjeimmel, amelyek kicsit javítottak néha a helyzeten. Ananász és banán, gyümölcs és dió, Tutti-Frutti ízekben.











Betlis napok
Persze ezek mellett volt, amikor nem sikerült halat fogni. Az ívási időszak környékén jártunk, de a munka miatt csak hétvégére esett a horgászat. Megérkezésünk után nem sok jóval kecsegtetett a halőr. Mondatai beigazolódtak, sajnos. Mivel halat nem fogtunk tüzet raktunk, és sütöttünk pár finom falatot. A képek magukért beszélnek…










És megint megy tovább…

Az idő is megjavult, a csalik jól működtek. Kapitális halat nem sikerült fogni, de a tömegpontyokból zsákmányoltunk rendesen. Voltak időszakok, amikor nagyon aktívak voltak a törpeharcsák, megkeserítették a pecát. Keverhettem bármilyen etetőanyagot, jelen voltak. Az élő anyagot is mellőznünk kellett. Járt az agyam, hogy vajon mivel tudnám elkerülni őket, vagy legalábbis minimalizálni a jelenlétüket. Jött a megoldás használjunk PVA termékeket. Ebben az esetekben 27mm-es csőbe töltöttem a finom halcsemegéket. Mivel jómagam Feederezek, ezért nem csináltam hatalmas mennyiségű csomagot. A hálóba tetszés szerint raktam a csalikat, figyelve arra, hogy harmonizáljanak az ízek. Pár apró dolgot szem előtt tartottam, erre az esetre, etetőkosár helyett csak ólmot kötöttem, amit csúszóra szereltem és 0,10mm fonott előkével tettem erősebbé. A csomagot „feszesre” szoktam kötni, szeretem, ha masszív ez által jobban is lehet dippelni. A menü is változatos volt mivel szeretek kísérletezni. Volt, amikor faragtam a csalit vagy dippeltem és „paníroztam” is, de az is megesett, hogy a legpuritánabb csali volt a nyerő. Akkor éppen egy szem szárazkukorica volt a jó csali hajszálelőkén felkínálva, a pva csomagban szintén szárazkukorica, és pár szem szabadon választott extra kaja. Ezzel a megoldással csökkenteni tudtuk a törpeharcsa jelenlétét, és igazán élvezhető horgászatokban lett részünk.
Folyt köv.…




Írta: Varga Dávid
Fotó: Varga Dávid