Nagyhalas sztorik
A fűzött csalikkal szépen jöttek a halak, de nem volt nagy különbség a halak súlya között. Nem szelektálta annyira a halat, a mohó aprónép hamarabb megtalálta a csalit. Azt tudtam, hogy ebben a tóban kevés az igazán nagy hal, de szerettem volna fogni egyet az „öregekből”.Barátokkal megbeszéltünk egy esti pecát. Július utolsó hétvégéjére sikerült összeszedni a brigádot. Felhívtam halőrbarátunkat és lefoglaltattam az általam jónak vélt horgászhelyeket. Beszereztem a szükséges csalit, ami ebben az esetben, egy csomag ananászos bojli volt 20mm-es méretben. Ez volt az én titkos csodafegyverem. Első hallásra kicsit vadnak tűnhet a Feeder-en a bojli , de gondoltam ,merjünk nagyok lenni. A napok lassan teltek, de végre eljutottunk pecázni. A vonaton ülve már minden kép a fejemben volt, hogy mit és hogyan fogok csinálni. Naplementekor már bent volt a szerelék a vízben, nem volt más hátra, mint egy kis grill kaja meg egy pohár sör. Miután mindenki jól lakott odatelepedett a botjához és elkezdett foglalkozni a horgászattal. Este fél nyolckor megjött az első kapásom egy 2,3 kilós tőponty személyében ezután pár hasonló súlyú halat fogtak barátaim, de nálam megállt az élet. Este kilenc körül felkerült a bojli is, megdippeltem és ananászos panírral tálaltam a halaknak. A csodapanírom sokszor megmentette a horgászatunkat, most is reménykedtem benne. Mellé egy szolid PVA csomag a bőség kedvéért. Az első két órában nem történt semmi kimagasló, ezért”valahogy” előkerült egy üveg, amely tartalmazott egy kevés alkoholt is. Így már hamar eltelt másfél óra, már kezdtem jól érezni magam, amikor elkezdett esni az eső. Ezt nem hiszem el….de unom már. Teljesen felőrölt a rossz idő, amikor András barátom rám szólt: Dávid nem figyeled a botod ?!?! Miért- kérdeztem? Ekkor ránéztem a botomra, de semmit nem láttam, aztán hirtelen hatalmas vehemenciával görbült meg a feeder spicce. A kapás elejéről lemaradtam, de finoman azért akasztottam még. Meg is kezdődött a fárasztás, rögtön éreztem, hogy ez egy termetesebb hal lesz. Szakadó eső, száguldó hal, mi lesz itt még este? De nem sok időm volt gondolkodni, hiszen halam már négy horgászállással lejjebb verette a hullámokat. Odaérve majdnem beestem a vízbe, de a kontaktot végig tartottam a hallal. Partszélben még heveskedett egy kicsit, végül sikeresen megszákoltuk. Akkor láttuk csak igazán mekkora halat fogtam valójában. A mérleg 6,5 kg-ot mutatott nagy öröm volt, hiszen álmom beteljesült. Csodaszép egészséges tőpontyot sikerült zsákmányolni. Az este további részében, cimborámnak ment el hala vélhetőleg a nagyobbak közül. De Fortuna a kegyeibe vette, és fogott egy szép koi pontyot. Nem is gondoltuk volna, hogy élnek itt ilyen szép halak. Az eső nagyon elkezdett esni ezért kénytelenek voltunk védett helyre menni. Sajnos ez viszont kellő távolságban volt a horgászbotoktól, így végignéztünk egy pár igazi pontykapást. Enyhült az eső és visszamentünk a botokhoz, alig értem vissza, amikor láttam, hogy a spiccem szinte derékszögbe hajlik egy pillanat alatt. Lejátszódott egy nagy csata, amelyből megint győztesen kerültem ki. A halam súlya 6,2 kg volt. Sejtésünk szerint egy brigádhoz tartozhattak. Ez a ponty megkoronázta az estét. Őszintén szólva, megérte a sok munka, meghozta a gyümölcsét. Külön öröm volt számomra, hogy a bajszosok nem voltak sérültek. Nem láttunk rajtuk horog ütötte sebet, amely látható a képeken is.
6,5 kg-os izmos töves
Andris barátom egy aranyhal társaságában (én Kistigris-nek neveztem el)
Az este második legnagyobb hala
Amikor megdől a rekord
Egy barátomnak meséltem az előbbi kalandokat, mire ez a válasz érkezett: elviszlek én nagyhalas tóra, ha akarod. A meghívásnak nem tudtam nemet mondani. Kicsit utána néztem, hogy hova fogunk menni, horgászni. Nem árt tudni mi vár ránk a parton. Megérkeztünk, elfoglaltuk a kiszemelt horgászhelyet, és azonnal elkezdtem összerakni a szereléket. Az etetőanyagot megpróbáltam a tó igényeihez igazítani. Nem vittem túlzásba a mennyiségeket, mindössze egy kiló etetőanyagot és két kg házi szemest vittem magammal. Valamint fél kiló bojlit (15,20mm) és fél kiló pelletet (6,10mm). Magamnak csak annyit raktam el, ami az etetőkosaramba kell, a többi ment az etetésre. A nap első fele nem hozott halat. A déli harangszó után kb. 10-perccel beköszönt egy hal barátomnál, és délután 2 óra körül nekem is megjött a halam. Mérlegelés és fertőtlenítés után úszhatott tovább.
Telt múlt az idő közben haver megdöntötte a rekordomat. Örültem, mert igaza volt, tényleg nagy halak élnek ebben a tóban. Egész nap láttam a halak aktivitását nem voltak messze az etetéstől, de nem kapkodtak a csalijaim után. Ezért elkezdtem matatni valami újdonság után. Ott volt minden, amivel eddig fogtam halat, de semmi. Ekkor megpillantom azt az üveg kukoricát, amivel még nem is horgásztam. Ebből fogok csalizni, és már vettem is ki a botomat. Három szem kukoricát raktam fel belőle és megmártottam egy igen büdös dippbe. A szereléket bedobtam etetésre, és vártam a csodát.
Pontycsemegék
Nem kellett sokat várnom, hamar megjött az érdeklődő. Szerkómat majdnem lerántotta a tartóról. Felemelve a botot rögtön nyúltam a fék után, alig bírtam megállítani az első kirohanását. Azonnal csónakba pattantunk és elindultunk a hal irányába. A nádas előtt értük utol, de ami ezután jött az leírhatatlan érzés volt. A következő 20 percet végigharcoltuk, többszöri kirohanásait meg tudtam fékezni, de ekkor valahogyan feltekeredett a damil a bot spiccére. Szerencsés pillanat volt, mert a hal ekkor éppen erőt gyűjtött. Én nem értem el a bot végét ezért barátom segített a dolog megoldásában. Óvatosan kiszabadította damilomat, pont jókor mert a hal megint megindult a nádas irányába. Lassan kitereltem a halat a nyílt vízre. A nagy harcost szinte nem is láttuk, nem akart feljönni a víz tetejére. Eltelt még 10 perc mire kezdte megadni magát, óvatosan megmerítettük és siettünk kifelé. A parton láttam csak igazán kivel is volt dolgom, nem fogtam ekkora halat még soha. A mérleg 9,30 kg-ot mutatott, hatalmas öröm töltött el. A rutint lefutva mehetett ő is vissza. A nap hátralevő részében még fogtam halat, de mindegyik kisebb volt. Valamivel egyszerűbbnek érzem a tavat, mivel ebben csak nagy halak élnek ezért megfogásuk is gyorsabb. De az élményből nem vesz el semmit, mert finomszerelékkel fárasztani élvezetes volt. Végezetül úgy gondolom, hogy érdemes a dolgok után járni és foglalkozni a horgászattal, mert eredményességünk múlhat rajta.
9,3-kg os bivalyerős töves
Írta: Varga Dávid
Foto: Varga Dávid
